Movie Tank

Videodrome (1983)

2014. augusztus 03. - Sparrow

"Csak kínzás és gyilkosság, nincs cselekmény, se szereplők. Nagyon realisztikus. Szerintem van jövője."

A világ a tévé előtt ülve fuldoklik a médiaszemétben. Jobbról-balról, lentről-fentről, kívülről-belülről képernyők vesznek körül bennünket, amelyekből vakító vibrálás, és fülsértő sercegés közepette árad a manipuláció, és a mérgezés. Az elme mérgezése, a lélek mérgezése, és a test mérgezése. Ha bekapcsolódik a tévé, kizárod a valóságot, és csak a sugárzott ingereknek élsz. És amikor hozzájuk szoksz, és már unod őket, többre vágysz. Mindig valami újra, valami erősebbre, valami durvábbra. Szexre és erőszakra.

És amikor a határ elmosódik, akkor már észre sem veszed, hogy csak képzeled a valóságot.

videodrome2.jpg

Max Renn (James Woods) egy extrém tartalmakat szolgáltató tévécsatorna elnöke. Műsoraival leginkább a pornográfia és az erőszak vonulatát képviseli. Egyik kollégája befog egy kalózadást, amelyen cselekmény nélkül futó, brutális, kínzós jelenetek láthatók. Az adás címe Videodrome. Max úgy érzi, megtalálta csatornája legújabb, és egyben eddigi leghatásosabb műsorát, ám minél mélyebbre ás a Videodrome rejtélyében, annál több furcsa, és rémisztő dolgot tapasztal maga körül.

David Cronenberg forgatókönyve vérprofi átgondoltsággal, és meghökkentő nyíltsággal belezi ki a közmédiát. A sugárzott szenny, és az egyre elvadultabb perverziókat elszabadító, új ingerek témaköre a néző agyába hatoló, szó szerint mérgező Videodrome-adás által kerül bemutatásra. Az emberek televízió uralta gondolkodásmódjának valóságos ténye a történet által felvonultatott eszelős hallucinációk ellenére is maximális hitelességgel csapódik le. A média uralkodik, a média dönt, a média irányít. Idővel minden megkérdőjeleződik, a valóság és a képzelet közötti határ elmosódik, és az utolsó húsz percben már inkább nem is agyalunk azon, hogy mi igaz, és mi hamis. Mert a rend felborult, és a valóság lett a hallucináció, és a hallucináció lett a valóság.

Max útja a történetben egészen megrázó. A főhős lelkes felfedezőként indul a Videodrome nyomába, majd az adás bűvkörébe kerül, és megkezdődik módszeres összeomlása. Max elveszíti a valóság fölötti kontrollt, és egyre lejjebb szánkázik a lejtőn. Ám a szkript itt nem áll meg. A filmeleji önmagára már gyakorlatilag egyáltalán nem emlékeztető Max romokban heverő elméjéből valami új születik. De az újjászületés motívuma itt nem dicsőséges elem, egyszerűen csak átcsapódás az egyik rosszból a másik rosszba. Csöbörből vödörbe. A zárókép pedig nemcsak, hogy bátor, de valami egészen elkeserítő módon még teljesen magától értetődő is. Mert hiába megdöbbentő a befejezés, a néző nem lepődik meg. Egyszerűen csak elfogadja a végkifejletet, mert ezt a történetet nem lehetett, és nem is szabadott volna másképp befejezni.

videodrome.jpg

Cronenberg a rendezői székben sem tétlenkedik. A direktor bitang erős produktumot tesz le az asztalra, hiszen az alapvetés science fiction jellegű mivoltját brutális erővel turbózza fel a horrorisztikus atmoszféra megteremtésével, és az elborult látomások életre hívásával. A film gyakorlatilag percről percre válik egyre szürreálisabbá, a játékidő második felében pedig már komolyan kezd elszakadni az ismert valóság minden szegmensétől. A kiválóan megkoreografált, ízlésesen elborult jelenetek sokszor bírnak félelmetes hatással, a hallucinációkban (vagy a valóságban?) pedig nem ritkán vérfagyasztó testhorror teszi tiszteletét. És ha már itt tartunk, mindenképpen le kell szögezni azt is, hogy a vizuális effektek lehengerlően zseniálisak, egyértelműen a mű elsőrangú színesítőeszközei.

James Woods nagyon jó a főszerepben. A színész tökéletesen mutatja be a kezdetben könnyelmű tévéelnököt, aki a Videodrome-mal való megismerkedés után pokoli túrára indul. A színész kiválóan érzékelteti a karakterén eluralkodó, magabiztos határozatlanságot, ami paradoxon, és ebből kifolyólag baromira hatásos. A mellékszereplők közül Deborah Harryt és Sonja Smitst érdemes kiemelni, hiszen mindkét hölgy kiváló játékot produkál.

A Videodrome azontúl, hogy nagyszerű élményt nyújt, még kegyetlenül az arcodba is olvassa a huszadik század a huszonegyedik században még inkább aktuális vírusának kórképét. Azt, hogy a média uralkodik, a média dönt, és a média irányít.

És amikor a határ elmosódik, akkor már észre sem veszed, hogy csak képzeled a valóságot. 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr746563599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.08.04. 14:24:08

Örülök, hogy ennyire tetszett ez a mestermű! Egyértelműen a korát megelőző, látnoki erejű film. Nemhiába, anno Cronenberg nagyon értette a szakmát. Ha még elborultabb filmekre vágysz tőle, akkor ajánlom a Meztelen ebédet és a Karambolt :D

SarahConnor 2014.08.04. 15:26:09

Cronenberg-et sosem tudtam igazán megemészteni. A Videodrome meg ráadásul egy olyan filmje, ami felett eljárt az idő nagyon (a témáját tekintve biztos, hogy elképesztő dolgokat tudna most ugyanezzel a stílussal mondani, és emiatt állandó hiányérzetem van a film közben).

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.08.05. 08:23:32

@Bruse: A múltkor olvastam régebbi kommenteket és láttam, hogy te már évekkel ezelőtt is ajánlottad a Karambolt, úgyhogy most már tényleg sort kerítek rá. :D

Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.08.05. 12:13:58

@Sparrow: Óvatosan azért vele, nagyon tömény film. Szerintem nem is fog annyira bejönni, mint mondjuk a Videodrome, de egy nagyon tartalmas, ámbár radikális mű. Azért nem Saló színvonal persze! :P
süti beállítások módosítása