„Nem fogom eltemetni a fiamat! A fiam fog eltemetni engem!”
A pénz nem boldogít! Elég gyakran hallhatjuk ezt az örökzöldet. Lépten-nyomon, legyintve a gazdagokra, és rajtuk gúnyolódva mondogatják ezt a magukat intelligensnek gondoló emberek. A pénz nem boldogít! A pénz nem boldogít! Ha egy percre is elgondolkodnának, mielőtt megszólalnak, rájönnének, hogy mekkora faszság készül elhagyni a szájukat. Már hogy az istenbe ne boldogítana!? Ha van pénzed, nem kell aggódnod a számlák miatt. Ha van pénzed, nem kell aggódnod a napi betevő miatt. Ha van pénzed, nem kell aggódnod a gyerekeid jólléte miatt. Ha van pénzed, nem kell aggódnod a fiad életmentő szívműtétje miatt. Ha van pénzed, van boldogságod.
John Quincy Archibaldnak azonban nincs pénze. És John Quincy Archibald nem is boldog. Igazság szerint, ennél kurvára messzebb már nem is lehetne a boldogságtól.
John (Denzel Washington) részmunkaidőben dolgozó fizikai munkás, felesége (Kimberly Elise) pedig bolti eladó. Anyagilag nincsenek a toppon, ám kisfiukat, Mike-ot (Daniel E. Smith), imádják, és a családjukat összetartó szeretet színt visz küzdelmes mindennapjaikba. A kissrác épp baseballmeccsen vesz részt, amikor futás közben a szívéhez kap, majd összeesik. Kiderül, hogy Mikenak sürgősen szívátültetésre lenne szüksége, máskülönben csak hetei maradnak hátra. John biztosítása azonban nem fedezi a 250 000 dolláros beavatkozást. A kórház igazgatónőjének (Anne Heche) eszében sincs kivételt tenni, még úgy sem, hogy intézményének évente 75 millió(!) dollár bevétele van a hasonló transzplantációk után. Amikor minden kötél szakad, és Mike-ot már csak egy hajszál tartja földi porhüvelyében, John pisztolyt ragad, és túszul ejti a kórház vezető kardiológusát (James Woods) és vele együtt még néhány pácienst és dolgozót is. Miután megérkezik a túsztárgyalásért felelős rendőr, Frank (Robert Duvall), John Q közli vele egyetlen követelését: Végezzék el a fián a szívátültetést, különben valaki a túszok közül meghal!
A forgatókönyvre nem foghatjuk rá, hogy tökéletes, hiszen vannak hibái. A bevezetésnek például nagyon alibiszaga van. Ez a nyitójelenet utáni tíz perc szolgál arra, hogy megismerjük John családját, és a kisfiút, akit a főhős mindennél jobban szeret. Eme jelenetek nagyon izzadságszagúak, mintha megírásuk közben már James Kearns forgatókönyvíró is alig várta volna, hogy végre belecsapjon a túszejtésbe. Később a túszejtés során is akad egy-két apró negatívum, itt-ott néhány túl csöpögős mozzanat, de ezek mellett el lehet siklani. Amellett viszont már nem, hogy James Woods karakterét mennyire nem használja ki a szkript. A színész alig szerepel, néha már egyenesen megfeledkezünk róla.
Nem, nem tökéletes a forgatókönyv. De azt nem írtam, hogy nem is jó. Eszemben sincs ilyet írni, hiszen a John Q intelligens, tartalmas történettel rendelkezik. Az amerikai egészségügy áll a célkeresztben, és a szomorú tény, hogy mennyi amerikainak nincsen megfelelő egészségbiztosítása. Továbbá a pénz uralma is kegyetlenül jelen van, ebből az elemből indul ki a bonyodalom. Pénz-pénz-pénz. Mindennél előrébb való, mindennél fontosabb. Egészen bicskanyitogató, egészen valóságos, egészen megdöbbentő, és természetesen maximálisan hihető. Ahogy az apa feltétlen szeretete is az. John Q karaktere egyszerűen fantasztikus. Pedig nem egy bonyolult figura, csupán egy egyszerű, dolgos apa, aki bármire képes lenne, hogy megmentse a fiát. Ő jó ember, nem pedig bűnöző. Ő maga sem érti egészen, hogy miként is kéne lefolytatnia a túszejtést. Egyedül azzal van tisztában, hogy minden egyéb lehetőség hiányában már csak ebben a radikális megoldásban bízhat. A különböző személyiségekből összeálló túszcsoport a kelleténél kevésbé van kihasználva, de azért így is színesíti a sztorit. Frank karaktere nagyszerű. Klasszikus laza kopó, aki mögött már évtizedek tapasztalata áll. Jóízűen bölcselkedik, és végig higgadt marad.
Nick Cassavetes rendező egészen pofásan odatette magát a film elkészítése során. Nem lehet azt mondani, hogy minden esetben jól lövi be az atmoszférát, sajnos a kelleténél többször "nyálaz", de amikor kezdetét veszi a túszejtés, rendkívül hatásosan teremt feszültséget. A játékidő előrehaladásával a direktornak sikerül egyre inkább fokoznia az izgalomfaktort, aminek hála a produkció végén már alig bírunk meglenni egy ültő helyünkben. Az is elismerésreméltó, ahogy a direktor levezeti a nyitójelenetben megkezdődő mellékszál alakulását.
Denzel Washington már félelmetes mennyiségű karaktert eljátszott pályafutása során, és elképesztő, hogy ez a fickó soha nem tud hibázni. Tökmindegy, kinek a bőrébe kell bújnia, ő mindig, de egyszerűen kivétel nélkül mindig kiválóan alakít. John Q szerepében a színész lenyűgözően érzelemgazdag, hatásos játékot produkál, fantasztikusan kelti életre a főhőst. Robert Duvallt öröm nézni, annyira könnyedén kelti életre egyszerű karakterét. James Woods sem rossz, de ahogy feljebb már írtam, egyszerűen nem kap elegendő teret.
A nevetséges egészségügyi rendszert támadó John Q - Végszükség mindenképpen megéri a megnézést, sőt, a többszöri megnézést is, mert minden hibája ellenére egy tartalmas, intelligens, izgalmas, érzelemgazdag, feszült thriller. 8,5/10.
