Abigail szelleme kísért. A fantasztikusan hatásos érzelmi töltettel megbolondított nyitójelenetben Will eddigi legemlékezetesebb horgászós látomása érkezik, amelyben a férfi a saját fejében fojtat le rövid, ám remekül megírt párbeszédet az első évad egyik kulcsfigurájával, Abigail Hobbssal. Ezek a képek, és az elhangzó mondatok biztosítanak minket, nézőket, afelől, hogy Will lába alól még nem csúszott ki a talaj, és továbbra is foggal-körömmel küzd, hogy cellája rácsai mögül, pusztán elméjének használatával megtalálja a megdönthetetlen bizonyítékot Hannibal Lecter ellen.
Az epizód kap egy rendkívül kreatív mellékszálat, feltűnik ugyanis egy új gyilkos, aki áldozatán minden jel szerint lobotómiát hajtott végre, majd a holttestet hagyta az erdőben rohadni, és ezzel kedvére tett... a méheknek. Komolyan mondom, elképesztően jól néz ki az a jelenet, amiben bevezetik ezt a szálat, a képsor vége, ahol kiderül, hogy valójában miről van szó, elképesztően nagyot üt, és nyilvánvalóvá teszi, hogy ez az epizód is bővelkedni fog mindenféle ínyencségben. Crawfordék, a sorozattól már megszokott módon, rendkívül hirtelen jutnak el a tetteshez, akit igazán érdekes pszichoanalízissel lát el a szkript.
Will eközben Dr. Chiltonnal kerül kisebb konfliktusba, és ez érdekes dolgokat eredményez. Úgy tűnik, a széria nagyobb teret enged a dokinak. Rendkívül ütős továbbá a felismerés, amelynek során Will rájön, hogy Hannibal miért akar segíteni a tisztázásában. A szóban forgó jelenet tulajdonképpen egy álom, vagy nevezzük inkább látomásnak, és a hátborzongató kivitelezésnek hála eme epizód emlékezetes részévé válik ez a pár perc.
A készítők Jack Crawfordnak, és rákos nejének is szentelnek némi időt a negyedik rész során, és ezt jól teszik, ugyanis ezekben a jelenetekben nagyon erős a dráma, és tényleg érezzük a haldokló asszony fájdalmát, és a nyomozó félelmét. Továbbá nagyon fontos megemlíteni, hogy a Hannibal és a haldokló asszony között lezajló dolgok meglepően sok feszültséget termelnek.
És micsoda zárást kapunk! Az események kimenetele mondjuk nem kérdéses, de a tálalás stílusa, és a teremtett atmoszféra mesteri. A teljes epizódra pedig jár a 9/10.