Kérte: Power
„ Olyan korban nőtt meg az élettartamunk, ami nem alkalmas az életre. ”
Ahogy a középkor alkonyán beköszöntött a felvilágosodás, és szépen fokozatosan a logikus gondolkodás, és a természettudományok iránti tisztelet teret hódított, úgy lett egyre nagyobb az Istenben, a felsőbb hatalomban kételkedők száma. Kezdetben a hitetlenség súlyos bűnnek számított, de egy idő után az egyház háttérbe szorult a világi hatalmak mellett, így az emberek nyugodtan kimondhatják, hogy mit is gondolnak Mennyországról, Pokolról, Istenről, és Ördögről. A tudományosan nem bizonyított elemek tökéletes megoldást kínálnak arra, hogy a józan ésszel felfoghatatlan jelenségeket megmagyarázzuk, és ezáltal saját lelkünket is megnyugtassuk. De ugyanakkor szüntelenül ott van a logika is, ami nehezíti a hitet a felsőbb hatalomban. Valóban hinni kell egy több ezeréves könyvnek, ami lehet, hogy nem több mesék egyszerű gyűjteményénél? Richard Schenkman és Jerome Bixby szerint nem kell, ahogy azt kifejtik Az őslakó című filmjükben is. Avagy egy szobában a történelemmel.
John Oldman ( David Lee Smith ) egyetemi tanárként dolgozott az amerikai kisvárosban, ahonnan azonban tíz év után elköltözik. Kollégái, egyben jó barátai, nem értik a hirtelen változást, de elfogadják. Az indulás napján azért még meglátogatják a férfit, és miután az egyik tanárnő megjegyzést tesz John tíz év után is változatlanul fiatalos külsejére, a férfi belekezd élete történetének meghökkentő meséjébe, ami nem később, mint a kőkörszakban kezdődik.
Elsőosztályú sci-fi téma: Vajon milyen lehet egy ember, aki nem öregszik, hanem az őskor óta a Földön jár-kel. A választ gyakorlatilag elsőként szögezi le a film: Ugyanolyan, mint az aktuális kortársak, hiszen a férfi nem lát a jövőbe, ugyanúgy tapasztalja meg az új felfedezéseket, mint az ezek idejében élő emberek. John nem más, mint az emberiség egyetlen személybe sűrítve. Rengeteg dolgot látott már, negatívat és pozitívat egyaránt, és szörnyen rosszul esik neki, hogy az emberek ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra. Pontosan úgy, ahogy mind tudjuk, hogy a civilizált társadalom saját poklába tart, de mégsem tudunk tenni ellene semmit.
A fordulatos történet teljes mértékben párbeszédes szerkezetű. Én kissé hiányoltam néhány flashbacket, amelyek John visszaemlékezései nyomán jelentek volna meg. Ez izgalmasabbá tehette volna a produkciót még akkor is, ha csupán a szövegkönyvnek köszönhetően is végig fenntartja a figyelmet. Hamar megjelenik a vallás témaköre, ami köré lassacskán odacsoportosul a játékidő teljes második fele. Színtiszta ateista üzenetet hordoz a történet, ugyanakkor nem kötelezi el magát elképzelése mellett, nyitott marad. Minden mondanivaló fantasztikus és merész fordulatok által válik a néző számára is közérthetővé, amiket én most nem akarok elárulni. Egyedül a legutolsó fordulattal, a tulajdonképpeni csattanóval van gondom, amit elképesztően rosszkor sütnek el az alkotók. Maga az ötlet hibátlan, és kézenfekvő, de pocsék helyen van a filmbe illesztve, így nevetséges hatást kelt. Kár érte!
Egy helyszínes film, maréknyi szereplővel. Ilyen esetben rendkívül fontos a színészi játék. Sajnos Az őslakó esetében a gárda munkája leírhatatlanul pocsék. Egy ilyen kamaradráma-stílusú történetben el kell szabadulni a színészi energiáknak, az indulatoknak tombolniuk kell. The Sunset Limited, Tommy Lee Jones, Sammy Jackson, megvan? Na, valami olyasmiről beszélek. Az őslakó szereplői azonban csak beszélgetnek. Tényleg, egyszerűen faarccal, az érzelmek minimális kifejezésével mondják végig a szövegeiket, és ez marhára zavaró. Ráadásul pont a főszereplő Smith játéka a legrosszabb. Hál' Istennek a mesébe illően tökéletes szövegkönyv, és a zenekeltette hangulat valamelyest háttérbe szorítják ezt a negatívumot.
Az őslakó merész, véleményét büszkén vállaló film, érdekes, de hihető teóriákat felvető, filozofikus műremek. Ínyenceknek főmenü! 8/10.
