„ Míg meg nem születünk, mindent tudunk. Tudjuk, mi történik. ”

Tudathasadás? Képzelgés? Párhuzamos dimenziók? Szimuláció? Ilyen és ezekhez hasonló hipotéziseket ötölhetünk ki magunkban a Mr. Nobody című remekművet nézve, ahogy próbálunk rájönni a titok nyitjára. Nem csak arra, hogy amit látunk, az tulajdonképpen micsoda, hanem arra is, hogy  Jaco Van Dormael író-rendező milyen szuper képesség segítségével képes az érdeklődést és a feszültséget ennyiféle formában és szituációban ennyire hatásosan bemutatni. A Mr. Nobody határozott film. A mozgókép nézése közben az a szokás, hogy a néző gondolkodik a látottakon. Viszont ezúttal velünk együtt a forgatókönyv is elmélkedik, és ettől válik különlegessé ez a csodálatos, ám sajnálatos módon ritkán emlegetett film.

A főhősünk Nemo Nobody ( Jared Leto ). Az utolsó halandó ember a modernizált, utópikus hatású világban. 118 éves, rajta kívül már minden földlakó meg van áldva az örök élet adományával(?). Egyik este újságíró oson be az öreg kórtermébe, és a régi időkről kérdezi. Ám Nemo nem egy múltat mesél el a férfinak, ugyanis főhősünk nem hagyományos halandó. Neki nem egy élete volt, hanem sok. Ismert mindenkit, de közben nem ismert senkit sem. Sok mindent megtapasztalt, de közben mindent kihagyott. Mi sem egyszerűbb! Nemo megőrült, nyilván ezért képzeleg több életről. Vagy lehet, hogy a párhuzamos dimenziók Nemói végül az öreg testben egyesülnek, ettől a zavar. Igazából az is elképzelhető, hogy Mátrix-szisztémával mesterséges világokba helyezik a főhős tudatát.

A poén viszont az, hogy minden fent említett elmélet fényévekre van a valódi megoldástól. A filmtörténet egyik legfantasztikusabb, leggyönyörűbb csattanójától...

Ami valójában attól üt ezer Rocky erejűt, mert tök egyszerű. Teljesen egyértelmű. Hogy nem vettük észre korábban? A válasz sem túl bonyolult. A rendező egy zseni. Jaco Van Dormael brutális tehetséggel van megáldva. A film kulcsjelenetét, a titok nyitját olyan fantasztikus módon sikkasztja el, fűzi bele a történet áramlásába, hogy a néző egy pillanatra sem akad fenn rajta. És mikor végül szó szerint kimondja a lényeget, meglátjuk. Rájövünk, hogy mennyire hülyék voltunk.

A film megszámlálhatatlan valóságot mutat be. Előfordul, hogy valamelyik hasonlít egy másikra, ám mindig fel lehet fedezni kisebb-nagyobb eltéréseket. Ugyanabban az időben teljesen másképpen történő események, totál másképp alakuló sorsok. Rengeteg helyszín, egymást váltó karakterek és szituációk sorjázzák a néző percről percre egyre nagyobb határozatlanságba süllyedő elméjét. Itt egy film, ami oly hosszú idő után tényleg, de úgy Isten igazából megfog, mert nem tudod, hogy mi van... Egyszerűen gőzöd sincs róla, és ez a kincs ebben a mesterműben. Soha ennyit nem gondolkodtam még filmen, vagy csak nagyon ritkán. A Mr. Nobody rákényszerít a látottak megértése utáni vágyakozásra. Ha végül nem derülne ki egyértelmű módon a titok, aludni sem tudnál, olyan mértékben marcangolna a tudásvágy. Mert érzed, hogy egy ilyen történet végére kíváncsi vagy. Kevesebbnek érzed magad, ha nem érted meg. És ahogy végül megérted, az egyszerűen csodálatos. Nincsenek rébuszok, hanem az öreg Nemo egyszerűen kimondja az igazságot, ami, mint ahogy rájövünk, végig ott lebegett az események felett, és a homlokunkra csapunk. A végső lezárás pedig csodálatos. A cselekményvezetésben idővel elérkezik néhány unalmasabb, túlnyújtott szakasz, de a film nagyon hosszú, szóval ezekkel azért meg lehet békélni. Annyi tanácsot adnék, hogy ha a film megnézésére adja valaki a fejét, ne kezdje el tanulmányozni a posztert, mert legalább olyan spoileres, mint a Képlet esetében.

Hogy miért is annyira szimpatikus főhős Nemo? Mert ő mindenkit képvisel egyszerre, és ő maga közben senki sem. Nemo senki, de közben ő mindannyiunk, magában foglalja gyakorlatilag az egész világot, annak minden lelkét, személyiségét. Ha ránézel, magadat látod.

A remekül megkoreografált, elsőosztályú fényképezéssel elkészített jelenetek még inkább maradandóvá teszik a produkciót. Ki kell emelni a születés előtt játszódó, Mennyország(?)-beli jeleneteket, amelyben a világra jövetelre váró gyerekek - vagy inkább felnőttebbek, mint bármelyik halandó? - megkapják a tudatlanság ajándékát a Tudás Angyalától. Ez az egy-két perces képsor mind tartalmilag, mind látványilag, mind hangulatilag, mind pedig zeneileg egyszerűen CSODÁLATOS. De a későbbiekben is szépséges képekkel találkozhatunk. A jövőkép kialakítása klasszikus értelmezésmóddal rendelkezik, ám képi megvalósítása varázslatos. Akárcsak a Marson játszódó jelenetek kidolgozása ( igen, Nemo még oda is eljut - vajon hogyan? ).

Jared Leto ezúttal is bizonyítja, hogy ért a színészkedéshez. Egyetlen komolyabb feladata volt: Kiépítenie A Tekintetet. Az arckifejezést, ami egyszerre elárul mindent, de közben semmiről sem rántja le a leplet. A filmtörténet egyik legprofibb arcjátékával találkozunk, ami, akárcsak az egész film, végső egyszerűségében összetett és zseniális. A mellékszerepekben is maradandó arcokat láthatunk, úgy, mint a gyönyörű Diane Krugert, vagy éppen a Nemo édesapját alakító Rhys Ifanst.

A Mr. Nobody igazi filmkülönlegesség. Nem kapott nagy felhajtást, nem tüntették ki komolyabb díjakkal, itthon pedig szinte senki sem hallott róla, hiszen magyar szinkron soha nem készült hozzá. Ezen hiányok okait ne tőlem kérdezzétek! Ínyencfalat, ami maradandó ízt hagy maga után. 9/10.