A szexualitást középpontba helyező vígjátékok egyértelműen legnagyobb klasszikusa és úttörője az Amerikai pite, amit szinte minden élő, gondolkodó, egészséges ember látott már legalább egyszer. Tizenhárom évvel a szüzesség elvesztése után a stúdiónak sikerült újra összeterelnie, ráadásul teljesen hiánytalanul az eredeti szereplőgárdát, akik minden jel szerint legalább annyira ki voltak már éhezve egy új, igazi pite filmre, mint a rajongók. A végeredmény a franchise majdnemhogy legszórakoztatóbb része lett, és bőven sikerül tartania a trilógia színvonalát, a nosztalgikus élmény, a hosszú idő után újra visszatérő poénok és karakterek pedig még akkor is ütnének, ha A találkozó rossz film lenne. Ha az lenne...

Az alaptörténetet valószínűleg mindenki ismeri, aki megnyomta a tovább gombot, úgyhogy csak röviden írnék róla. A lényeg, hogy főhőseinknek jelenése van a tíz éves érettségi találkozón, ám előtte még összejönnek, hogy együtt bulizzanak, persze csak szolidan. Ebből végül egy régi időket idéző poénorgia lesz, ami nagyjából egy időben veszi kezdetét Stifler megjelenésével, akit ugyan nem hívnak meg, de jön magától.

Kifejezetten legviccesebb pite filmet nem igazán lehet megnevezni, a színvonalat a trilógia mindhárom része tartotta, és ez a legújabb mozi is csont nélkül hozza vissza azt a jól ismert, szeretett hangulatot. Az altesti, időnként gusztustalan poénok a lehető legjobbkor jönnek, és nagyot ütnek. Ominózus jelenet, mikor Stifler a szó szoros értelmében beleszarik néhány kötekedő kamasz hűtőtáskájába, de Jim lábosfedővel kilapított pöcse se kutya. A poénok többi kategóriája is hibátlanul működik, rengeteg röhögésre ad okot már a régi, jól ismert szereplők visszatérése is. A főszereplőkön kívül minden vicces mellékfigura is megjelenik rövidebb jelenetek erejéig. Ezúttal is Eugene Levy viszi a prímet, aki az évek során a széria egyfajta szimbólumává vált ( ő az egyetlen, aki a spin off - okban is szerepel ), ráadásul A találkozóban jóval többet is "akciózik", mint korábban. Stifler mamája sem hiányozhat, természetesen ezúttal is Jennifer Coolidge előadásában. A film továbbá nem szűkölködik lenge öltözetű, nagymellű csajok terén, ráadásul a meztelenkedést sem veti meg.  

A főszereplők még mindig nagyon jól hozzák a figurákat, annak idején tökéletes választás volt mindannyiuk a szerepekre. A legjobb, hogy az idő gyakorlatilag egyáltalán nem fogott rajtuk. Ilyen szempontból Tara Reidet viselték meg legjobban az eltelt évek, néha olyan hatást kelt, mintha csak a festék tartaná egyben az arcát, de ettől függetlenül a teste még mindig jó. A filmet nyitó betétdal, amit az előzetesekből már ismerhetünk, nagyon találó.

Az Amerikai pite: A találkozó egy rendkívül jó vígjáték tele nosztalgikus poénokkal és jó csajokkal, meg persze a régi ismerősökkel. Érdemes rá beülni!