Új, Merénylet vagy Reform című rovatomban eredeti filmeket, és újabb feldolgozásaikat fogom összehasonlítani, majd az írás végén a remaket értékelni, aszerint, hogy Merénylet e az eredeti ellen vagy éppenséggel pont hogy meg Reformálta azt. A köztes kategória lesz az Egyenrangú, melybe akkor fogom sorolni a filmet, ha körülbelül azonos színvonalon van az eredetivel. Elsőként Sam Peckinpah 1971 - es, majdnemhogy klasszikusát, a Szalmakutyákat, és 2011 - es remakejét hoztam.

Szalmakutyák ( 1971 )

A történet szerint az amerikai David Sumner matematikus ( Dustin Hoffman ) és újdonsült, gyönyörű szép felesége, Amy ( Susan George ) egy angol kisvárosba, az asszony szülőhelyére költöznek. Már a film elején érződik a bezárkózott kis közösség ellenséges fellépése David iránt. Nem sok kell, hogy Amy volt barátja, Charlie ( Del Henney ) újra rászálljon a lányra, melynek egy kiadós megerőszakolás lesz a vége, melybe még a srác egyik haverja is beszáll. Végül, mikor a falu gyűlölt, ( nagy valószínűséggel ) szellemi fogyatékos lakóját rejtegetni kezdi David, meg is támadják az otthonukat, de ahogy ő mondja, nem tűr el semmiféle atrocitást a háza ellen, és szép sorban végez az összes támadóval.

Peckinpah filmjében fellelhető a tökéletes alapötlet, melynek célja a terror érzékeltetése. Van viszont egy nagy gond: A film alapjaiban bukik el. A helyszínválasztás nem jó, hiszen a rideg, hegyvidéki falu már első látásra is hideg, visszataszító, így ere nem a cselekmény hatására jövünk rá. A mellékszereplőválasztások kiválóak az adott karakterekre, viszont pont a figurák teszik tönkre az összképet, hiszen ugyanaz a probléma velük, mint a helyszínnel. Már alapból árad belőlük a gonoszság és a gyűlölet, így erre sem a film nézése közben kell ráébrednünk. Susan George karaktere, Amy a film talán legnagyobb negatívuma, hiszen ahelyett, hogy szeretné, és kiállna férje mellett, még kicsit azt is érezzük, hogy ellenne van, és inkább volt közössége irányába húz, amit agybeteg vadbarmok alkotnak, ráadásul még a szexuális erőszakot is élvezi. A színésznő játéka viszont ettől függetlenül egészen kiváló, és hozzá kell tenni, hogy valóban nehézbombázó, elképesztően gyönyörű, és szánt szándékkal nem keresek róla mai fotót. Dustin Hoffman kicsit csalódást okozott. Nem arról van szó, hogy rosszul alakítana a színész, viszont a karakterből sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna még hozni. Amit még ki kell emelni az a fényképezés, ami zseniálisan szürke, hideg.

Szalmakutyák ( 2011 ) 

Rod Lurie rendezését korábban láttam, mint az eredeti filmet, és semmit sem tudtam a történetről, így teljesen tudatlanul ültem le nézni. A végeredmény pedig az idei év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, melyben Peckinpah filmjének hibái kijavításra kerülnek, és a színészgárda is bőven felér az eredetihez.

A történetleírással nem vacakolnék sokat, hiszen jóformán ugyanaz, mint a '71 - es filmnél. Annyi a különbség, hogy a friss házaspár ezúttal egy USA - beli kisvárosba érkezik, nem Nagy - Britanniába.

Ez utóbbival máris kijavították Peckinpah egyik nagy hibáját. A rideg, angol falu helyett egy napsütötte, kellemes, amerikai városkába helyezték a cselekményt, így kezdetben nem is feltételezzük, hogy az itt élők ellenségek lennének. A mellékszereplőválasztások kezdetben nem tűnnek olyan jónak, mint az eredeti filmben, viszont a színészek tökéletesen vezetik le a karakterek fokozatos elvadulását. Ki kell emelni a Charlie szerepében remekelő Alexander Skarsgårdot, aki olyan bikatekintetet fejlesztett ki a szerepre, hogy komolyan féltem tőle egy kicsit. James Woods úgy tűnik egy időre megunta a Griffin család zaklatását, és inkább elvállalta a városka részeges fociedzőjének szerepét, aki tulajdonképpen az egész véres finálé kirobbantója. A szellemileg zavart srácot a Szökésből ismert Dominic Purcell alakítja, olyan szinten hitelesen, hogy az eredetiben játszó színész mesze elbújhat mögötte, de a 2011 - es produkció összes többi színésze is. Ettől függetlenül szót kell, hogy ejtsek Kate Bosworthról, aki ugyan nem olyan szép, mint George, viszont jól alakít, és a karakter eredeti filmbeli hibáit is maradéktalanul kijavították az alkotók. Amy ezúttal maradéktalanul kiáll férje mellett, és hátat fordít az elmebeteg közösségnek. James Marsden hatalmas meglepetést okozott, és minden komolysággal mondhatom, hogy jobban adja vissza a karaktert, mint Hoffman. Úgy tűnik a színész hál' Istennek nem ragad le annál a szintnél, hogy húsvét nyuszivá váljon, és inkább visszatér az olyan színvonalú színészi játékhoz, amit korábban a Szextúrában láttunk tőle.

Habár az eredeti is kötelező darab, hemzseg az apró hibáktól, és ugye sok lúd disznót győz. Lurie kijavította Peckinpah hibáit, így a 2011 - es Szalmakutyák, bár látatlanban nem gondoltam volna, de Reform. A Dogville tanulhatna tőle.