Kérte: Power

„ Akitől elveszik a nevét, az többé nem talál haza. ”

Kapitalizmus. Ez a csodálatos, Amerikából eredeztethető, világkereskedelmi fogyasztáson alapuló gazdasági berendezkedés, ami a XX. században sikeresen és dicsfényben pompázva aratott elsöprő győzelmet a csúnya kommunizmus felett. Nyilvánvalóan ezért köszönettel tartozunk, hiszen mi lenne velünk ma, hogyha a Szovjetunió nem omlik össze, és a szocialista rendszer továbbra is befolyást gyakorolna ránk? Fogalmam sincs. Viszonyítási alapon sincsen, nem éltem a régi rendszerben, annyit tudok róla, amit az iskolában megtanítottak. Tény, hogy a kommunizmus eszméje teljesen más, mint a kapitalizmus rendszere, előbbi ráadásul soha nem valósulhatott meg, mivel Marx és Engels nem igazán vette figyelembe az emberi tényezőt. De miért is lenne a kapitalizmus feltétlenül jobb? Ne lennének hibái? Vannak. Nem árt az embereknek? Dehogynem. Befolyásol minket saját céljainak megfelelően? Naná. Néhányan közülünk istenné válhatnak, beléphetnek a fogyasztói rendszer palotáiba, fürödhetnek a haszonban, de legtöbben nem csinálunk mást, mint életünk végéig zabáljuk azt a sok szart, amit elénk raknak, meg sem kérdezzük, hogy miből készült. Amikor pedig már kövér, ronda disznókként, az ólban dögölve várunk a vágóhídra, arra sem emlékezünk, hogy milyen is igazán embernek lenni. Gondoltátok volna, hogy erről szól Hayao Miyazaki animéje, a Chihiro szellemországban? Avagy egy japán kislány a nagy és ijesztő Amerikában.

Kérte: Bagaj

„ Idd el a bánatod! Egyre több szükséged lesz rá az évek múlásával. ”

Néhány hónapja olvastam el Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját, amit bátran tudok ajánlani mindenkinek, hiszen a darab nem hosszú, ellenben nagyon hatásos, fantasztikus hangulattal rendelkezik, amit a példásan tartalmas párbeszédek teremtenek meg. Mike Nicholsnak és Ernest Lehmannak ezt a színvonalat kellett visszaadniuk 1966-ban a filmvásznon. Nem sikerült...

Őszintén szólva kissé csalódott vagyok. Az előző írásban magabiztosan jósoltam meg a regényből általam már ismert királyvári fordulópont az évadzáró epizódban való bekövetkeztét, de a várt események elmaradtak. Úgy néz ki, hogy az alkotók a kilencedik részt szánták az évad csúcspontjának, mert ez a tizedik erősen levezető hatású. 

Kérte: Rolika35

„  - Apu hol van?

    - Fut.

    - Mi elől? ”

Shit. Az első szó, ami elhangzik Thomas McCarthy 2011-es rendezésében, majd az amerikaiak hétköznapi nyomorát tökéletesen megragadó kifejezés kb. öt percenkét megismétlődik. Egészen addig tart ez, amíg pozitív irányú változás nem történik az unalmas kertvárosi napok életében.

Kérte: Berci

„ A háború önmagában szép. ”

A háború érdekes filmes téma tud lenni, hogyha az adott alkotók megfelelően nyúlnak az alapanyaghoz. Személy szerint nagyon nem bírtam a Ryan közlegény megmentésének vérontáspárti atmoszféráját, ellenben megborzongok Marlon Brando Borzalom-monológján. Tény, ami tény: Igazán jó háborús filmet csak háborúellenes hangulattal feltöltve lehet csinálni. Más esetben a végeredmény olyan, mintha egy drogos film a szerhasználatra buzdítana. Az orosz filmművészet meglehetősen ritkán van jelen komolyabb horderejű alkotásokkal a piacon. A kitörésre jó lehetőség lehet egy ütős háborús mozi. Fedor Bondarchuk 2005-ban megpróbálta.

Kérte: RadEEEr

„ A boldogtalanságba való belenyugvás megtagadása. ”

A vágyak hatalma óriási. Ez leginkább az egyén lelki és mentális magatartásán mutatkozik meg. Vágyakozunk, epekedünk bizonyos dolgok után, amiket ha nem kapunk meg, képesek vagyunk a végletekig kiborulni. Belerántjuk önmagunkat egy olyan ördögi körbe, amelyben saját magunkkal járjuk a haláltáncot, és amiből kiszakadni borzasztóan nehéz. A többiek mindig csak azt mondják, hogy miért nem vesszük észre, hogy mindenünk meg van, hogy semmiért sem kell aggódnunk. Ez a legidegesítőbb. Hát nem látják, hogy pont az nem kéne, amink megvan? Arra van szükségünk, ami soha nem lehet a miénk, de akkor is kell. Utáljuk azokat, akik ezt a szemünkbe mondják. Pedig nekik van igazuk. Addig létezni fog a boldogtalanság, amíg nem vagyunk képesek elfogadni a boldogság azon módját, amit a sors nekünk rendelt. Ezt a problémát járja körül Todd Field szatirikus drámája, az Apró titkok.

Kérte: jackas99

„ Jó helyen van ez a kocsi. Te vagy rossz helyen. ”

Hangzik el Bodrogi Gyula szájából az Üvegtigris talán legemlékezetesebb mondata, és kutya legyek, hogyha ez nem a tehetséges, ám ellehetetlenített magyar filmesek keserű helyzetének tényközlése. A klasszikusok között természetesen akadnak nagyra tartott hazai produkciók, de az új évezred magyar filmtermésének össz-színvonala elkeserítő. Amikor nagy ritkán akad egy-egy kiemelkedő tehetség, akinek a kellő támogatást és költségvetést is sikerül megszereznie filmjéhez, az adott személy akkor is inkább Hollywoodban folytatja pályafutását. Így volt ez Antal Nimróddal is, aki a számomra a magyar filmkészítés csúcsát képező Kontroll után a tengerentúlon alkot azóta is. Az itthon maradottak közül pedig manapság már nagyítóval is alig találni olyan nagyjátékfilm-rendezőt, aki képes maradandót alkotni ( míg például videoklipek terén azért elég szépen teljesítenek a hazai stúdiók, pl.: Pixel Film ). Néha azért érkezik egy-egy egészen vállalható próbálkozás. Az Üvegtigris is ilyen, és legnagyobb mázlija az, hogy őszintén bevallja, hogy Amerikát majmolja, nem is próbálja letagadni.

A tetteknek következményei vannak. Ezt a fontos tényt nem vette figyelembe Dr. Chilton, amikor karrierje érdekében úgy manipulálta a családja megöléséért elmegyógyintézetben ülő Dr. Gideont, hogy az úgy gondolja, ő maga a Chesapeak-i Mészáros. Önzőségéért bűnhődnie kell, ahogy mindenki másnak is, akik miatt Gideon már azt sem tudja, hogy kicsoda.

Az érettségi miatt kissé csúsztatnom kellett ( a blog 2 és fél éves történetében csupán először magánéleti ok miatt ) a III. Olvasói Hetet, de ahogy korábban is írtam, mostanra már minden akadály elhárult a projekt útjából. A III. Olvasói Hét időpontja 2013. június 10. - 16., azaz következő hétfő reggeltől egészen vasárnap estig olvashatjátok az általatok kért filmekről szóló írásaimat. Naponta három kívánság fog teljesülni 10, 16, és 21 órai publikációs időpontokban. 

Tartsatok velem!

A különböző filmalkotásokban számtalanféle- és fajta emberi kapcsolatot láthattunk már hol jól, hol rosszul bemutatva. A szerelmi kapcsolatok mellett ( ilyen lista is lesz majd ) az igaz barátság fogalma a legkedveltebb téma. Mi határozza meg két ember ilyesforma kapcsolatát, hol van ennek a határa? Ki az, aki akár golyót is kapna érted? És ki az, akiért te tűzbe tennéd a kezed? Beszélhetünk-e addig barátságról, amíg az megpróbáltatás elé nem kerül? Tud-e az ember testvérként szeretni valakit, aki nem a saját véréből való? Sok műfajban, sokféle hangvétellel, és érzelmi töltettel gondolták már végig ezt a filmesek. A hamarosan debütáló Szörny Egyetem kapcsán lássuk a 15 legemlékezetesebb filmes barátságot!