Movie Tank

A hétköznapi gonoszság börtönében - Lars von Trier: A Birodalom (1994-1997)

2016. november 16. - Sparrow

Megnyugodva tapasztaltam, hogy Lars von Trier már a '90-es években sem volt egészen normális.

A Birodalom megalkotója a méltán híres dán filmrendező. Lars von Trier az egyik legnagyobb kortárs európai művész, akinek mozgóképei legalább annyira botránykeltőek, mint amennyire forradalmiak. Az utóbbi években művein eléggé eluralkodott a depresszió és a komor, sötét hangulat, ám korábban még szerette a vígjátékot is. Persze csak saját elvont, érdekesen egyedi stílusvilágán belül értelmezve a komédia fogalmát. A Birodalom ugyanis magában hordozza a cinizmust és a parodisztikus karaktervonásokat, ugyanakkor gyakran félelmetes misztikus történetként, máskor pedig egyenesen brutális horrorként értelmezi önmagát.

riget.jpg

Történetünk egy koppenhágai kórházban játszódik. Stig Helmer (Ernst-Hugo Järegård) svéd orvos hazáját maga mögött hagyva itt vállal munkát. A rossz modorú, nehezen elviselhető Helmerről sorozatos pletykák röppennek föl Svédországból való "menekülése", valamint egy nemrég végrehajtott, súlyos következményekkel járó műtét kapcsán. Az intézménybe érkezik a rendszeresen betegségeket színlelő idős asszony, Sigrid Drusse (Kirsten Rolffes), aki a természetfeletti irányába tanúsított nyitottságának köszönhetően olyan dolgokat is érzékel, amiket más nem. Miután ijesztő és logikusan megmagyarázhatatlan gyermeksírást hall a liftben, nyomozásba kezd. Kiderül, hogy a Birodalmi Kórházat szellemek kísértik, ám jelenlétük oka homályba vész. Ám ahogy az aljas jellemek kereszttüzében Drusse egyre mélyebbre ás, valószerűbbé válik a szörnyű lehetőség: Lehet, hogy a gonosz maga fészkel a Birodalom szívében...

Minisorozatról beszélünk, amelyet mégis inkább egy részekre bontott, hosszabb filmként szokás számon tartani. A történet két részletben jelent meg, négy epizód látott napvilágot 1994-ben, a második négy felvonás pedig 1997-ben jött ki.

Minden epizód főcímét egy különös hangulatú, baljós szöveggel narrált kisfilm vezeti fel. A mocsárról, amire a Birodalom épült. Ahol egykor kelmefestők áztatták vásznaikat. Egy ködös, nedves, kellemetlen hely, amire a tudomány templomát emelték a logika és racionalitás papjai. De ahogy a narrátor is mondja, talán túl sok volt a gőgből és a szellem következetes tagadásából. Hiszen Lars von Trier egyszerre szórakoztató és felkavaró története valóban kicsinyes emberi jellemrajzok arénájává változtatja a Birodalmi Kórházat. Ahol életeket kéne menteni és betegeket gyógyítani, ott leginkább egy rosszabb cirkuszi előadásra emlékeztető, többirányú intellektuális macska-egér játék folyik, miközben az igazi konfliktust, a legfőbb szörnyűséget szinte senki nem veszi észre.

riget2.jpg

Mert szellemjárás folyik a Birodalom falai között, ám ezzel az orvosok és a személyzet tagjai vagy nem törődnek, vagy természetesnek veszik, mintha csak egy kóbor kutyát látnának feltűnni a semmiből. Először kicsit meghökkenek, majd egy vállvonás kíséretében elfogadják a dolgot. Ez a történet a közönyről szól. Arról az állapotról, amiben az ember már semmire sem tud rácsodálkozni, mert minden, ami érdekes volt, rég kiveszett az életéből. Mert kiirtotta magából. Öngyűlölő hőseink már azon sem lepődnek meg, hogy napról napra egyre nagyobb mértékben veszik semmibe világukat és saját létezésüket. Hát akkor mégis miért lepődnének meg a túlvilági jelenések feltűnésén?

Lars von Trier szándékosan kopottas minőségű, fakósárga fényképezésben meséli el a kiüresedett, szürke emberek egészen megbotránkoztatóan kicsinyes harcát. Felfesti a világot, amelyben a hét főbűn mindegyike felüti fejét, hogy megfertőződjön még az is, aki ebben az ocsmány mocsárban eleddig képes volt megőrizni tisztaságát. Mert a Birodalomban nincs helye a tisztaságnak. Mert itt a szereplők létezésük börtönében sínylődnek. Mintha életük után ez lenne a Purgatórium, ahol eldől, hogy bűneik milyen súllyal nyomják vállukat és üdvözölésük lehetőségét. Legalábbis von Trier gondoskodik róla, hogy műve hangulati világi a lehető legszürreálisabb legyen. Hogy egyszerűen ne tudd létező földi helyként értelmezni a Birodalmat. Holott mégis annak tűnik.

És ahogy halad előre a cselekmény, Trier behozza a szellemvilágot. És behozza a démoni tartalmat. És behozza a fekete mágiát. Bűnös földöntúli hatalommal vegyítve az orvoslás tudományát istentelen kombinációt, igazi, mesteri korcsot teremt. Olyan filmet, amelynek narratívája tiszteletlen mindennel és mindenkivel, de pont ezért képes a megszokottnál sokkalta mélyebben elemezni és kritizálni mindent és mindenkit. Azért, hogy ezt az összetett érzésvilágot erősítse bennünk, von Trier gyomorforgató, de pont ettől maradandó látványvilágot prezentál. Az Udo Kier-féle óriáscsecsemőre nincs jobb szó a gusztustalannál, de az, ahogy a rendező elvegyíti karakterében az ártatlanságot és a tiszta szívűséget, szinte már korszakalkotó teljesítmény.  

riget3.JPG

Nagyon fontos megemlíteni a humort. A Birodalom ugyanis vicces, gyakran lehet nevetni rajta, és ez azért érdekes, mert akármilyen szinopszist olvasva egyetlen pillanatig sem feltételeznénk azt, hogy ebben a történetben akad akár egyetlen momentum is, amit legalább kicsit humorosnak lehet bélyegezni. Pedig vannak ilyen pillanatok, és ha nem is párosával folynak a csapból, kétségtelenül aktív szerepet játszanak abban, hogy a produkcióról olyan kép alakuljon ki a nézőben, amilyen. Aktív benyomásformáló a cinikusan ábrázolt karakterrajzok összeütközéséből fakadó szituációkban végbemenő ingerkeltés, amelynek eredménye, ahogy azt a néző meglepődve tapasztalja, nem más, mint jól eső nevetés.

Így lesz A Birodalom összességében nem más, mint a szó minden értelmében véve szellemes tragikomédia, ami nem csupán sokrétű történetével és egyedi horrorértelmezésével hódítja meg a befogadó szívét, hanem jól megírt, állandóan aktuális karaktereivel is. Kihagyhatatlan, ám kétségtelenül kell hozzá az értő szemléletmód. 8,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr911962787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása