Eredetit alkotni egy lehasznált műfajban - Érkezés (2016)

2016. október 25. - Sparrow

Te jó ég, mennyiszer találkoztunk már a mozikban az idegenekkel történő első kapcsolatfelvétel elképzelt regéjével. Sokszor, sokféleképpen kerültünk interakcióba a földönkívüliekkel, vagy valamilyen őket képviselő entitással. A 2001: Űrodüsszeiában komplex ábrázolásmód keretein belül erőszakkal fertőzött meg minket a monolit, A függetlenség napjában majdnem teljesen elpusztítottak az idegen lények, kirobbantották a Világok harcát, de E.T.-t is leküldték a gyerekek kedvéért. Volt köztük olyan, aki nyolcadikként csatlakozott a Nostromo legénységéhez, és olyan is, aki magával Arnold Schwarzeneggerrel mérte össze erejét, na meg akadtak, akik benépesítették a johannesburgi 9-es körzetet. És lehetne a végtelenségig sorolni a példákat. Feltettük a kérdést: Vajon lehet még igazán újat mutatni a zsáner keretein belül? Denis Villeneuve pedig ekkor hátradőlt, csibészesen kacsintott egyet, majd azt mondta: Hát persze, hogy lehet!

arrival2.jpg

Dr. Louise Banks (Amy Adams) elismert nyelvészprofesszor, aki egyhangú életet él. Előadásokat tart az egyetemen, majd visszatér méretes erdei házába, hogy magányosan hajtsa álomra a fejét. Élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor világszerte tucatnyi helyen lesznek figyelmesek azonosítatlan járművek érkezésére. A földönkívüli entitások látszólag inaktívak, viszont kommunikálnak az emberekkel, nyelvük azonban érthetetlen a földlakók számára. Ezért jön jól a nő nyelvésztudása, aki a szintén a kormány által felkért fizikus, Ian Donnelly (Jeremy Renner) segítségével kifejleszt egy kölcsönös tanulási módszert, amellyel fokozatosan érthetővé válik a lények közlendője. Ám az idő egyre fogy, az idegenek szándékaira továbbra sem derül fény, Kína pedig a fegyveres ellenállást sürgeti.

Az Érkezés elképesztő vízió, ami a science fiction krémjét elegyíti magában, hozzáadva nem kevés eredetiséget az összképhez. Nagy eséllyel eszünkbe juthat Christopher Nolan 2014-es nagy dobása, a Csillagok között, ugyanis narratíva szempontjából, ha nem is annyira grandiózus, de hasonló a film, hangulati íve pedig gyakorlatilag megegyezik. Itt is az egész emberiség sorsának alakulása helyezkedik el a konfliktushelyzet gócpontjában, viszont most földhözragadtabb, emberibb oldalról láthatunk nagy erejű csillagközi történetet megelevenedni. Az üzenetet a nagyszabású alapvetéshez képest nagyon földhözragadt, úgyis mondhatjuk, hogy egyszerűen értelmezhető, hétköznapi érzelmek útján közvetítik a készítők.

arrival3.png

Az egész nagyon erős drámai felütéssel, mocsok-kemény fajsúllyal indul. Emlékképeket látunk egy tragikus sorsú kislányról, akinek anyja most hiába kiemelkedő elme területén, magányosan éli életét, minden mozdulata fájdalmat és szomorúságot sugároz. A következő lépés a stressz, hiszen a készítők pontosan tudják, hogy az emberiség létezése hajnala óta retteg az ismeretlentől. Kollektíven és egyénenként egyaránt. A néző is. Székébe lapulva, a torkára akadt popcornszilánkról megfeledkezve retteg attól, ami talán ott lapul az óriási, tojásforma űrhajók belsejében. És igen, ezt az álláspontot képviselik a kormányok és a hadseregek. Akik azonnal hadüzenetben és ellenállásban gondolkodnak. Louise érzi, hogy első számú feladata az, hogy felfedje az idegenek célját. Mert ha a lények békés szándékkal érkeztek, akkor nem szabad hagyni, hogy a forrófejű katonaállamok óriási hibát kövessenek el. És ez a nagyszerűen kevert bizonytalanság adja a cselekményvezetés bő első felének igazi esszenciáját.

Persze nem szabad megfeledkezni arról sem, amiben az Érkezés igazán egyedülálló és újító. Ez a film szigorúan a racionalitás talaján maradva, kézzelfogható egyetemi kutatási területek aspektusából elemzi és alakítja a történetet. Nyelvészet és kommunikációtudomány megfelelő használatán múlik az, hogy mi sül ki a bolygóközi konfliktusból, ami a kiszámíthatatlanság baljós árnyát hozta az emberiség fejére. A mesterien komponált dramaturgia sodrásában, a főhősnő karakterén keresztül új árnyalatot, más megvilágítást kap az emlékezés, mint alapvető emberi jellegzetesség, majd a bődületesen erős filmvégi fordulattal előkerül a felelősségvállalás súlyának kérdése. Mint kiderül, végig erről volt szó, ám a készítők kiválóan vezettek félre bennünket.

arrival.jpg

Denis Villeneuve rendezett már nem egy mesterművet, ám mégis úgy fest, hogy most érett be igazán a rendező kiemelkedő tehetsége. Teljesen mindegy, milyen műfajban próbálja ki magát, mindig grandiózus hangvételben mesél. Az elmúlt években a thriller jelleggel bíró sztorikat szokhattuk meg tőle, ám most a kapcsolatfelvételes scifibe is belekóstolt, na de hogy! Hihetetlenül erőteljes atmoszférát generál a direktor. Nyomasztó, szürke színvilágba ágyazza a kemény kérdéseket feszegető, sokrétű történetet. Megrázó montázzsal indít, majd a főkonfliktus expozícióját lélegzetelállító nagy totálokkal narrálja, hogy aztán valóságos hangulati hullámvasútra ültessen, amin hol rettegünk, hol érdeklődve könyöklünk rá térdünkre, hol pedig a sírás határára sodródva veszünk el az érzelmi katarzishatásokban. Úgy néz, ki, hogy Villeneuve tényleg nem tud hibázni, szóval tessék már végre Oscar-díjra jelölni! Az isten szerelmére, hát így kell filmet rendezni!

Amy Adams volt már jó néhányszor Oscarra jelölve, viszont a díjat még nem kapta meg. Vélhetően nem is ez lesz az a film, ami végre meghozza neki az elismerést, ám ez nem igazán számít, mert világszerte nézők milliói fognak elégedetten biccenteni a színésznő átható és hiteles játékára. Adams, ahogy azt jogosan várhattuk tőle, nagyszerű főszereplőként van jelen a játékidő teljes hosszában. Jeremy Renner ezúttal is korrekt, mint általában mindig, bár ismert színészi sablonjaitól, az ironizáló karakterábrázolástól és a lazáskodó arcjátéktól ezúttal sem tud elszakadni. Forest Whitaker tökéletesen megfelel a rendezői utasításnak, ami valahogy így hangozhatott: "Forest, te végig nagyon félj az űrlényektől, és ne érts semmit a tudományos szövegelésekből!" Persze Whitakerre nem tudunk, és nem is akarunk haragudni.

Az Érkezés az a mozgókép, amiért 2016-ban kétely nélkül érdemes moziba menni, sőt, még a nagy vásznas újrázás is kijár neki. Mert óriási filmélmény, erőteljes atmoszférával, mély történettel, nagy csavarral és remek színészgárdával. 10/10.  

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr211838329

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Én lenni idegen, jöttem nézni Föld - Érkezés 2016.10.26. 15:00:25

Végre megérkeztek! Végre megérkeztek, de úgy, hogy azzal még Fox Mulder is igazán elégedett lehet, mindennek tetejébe nem július negyedike van, mi pedig nem Manhattan kellős közepén vagyunk már megint. Hálásak azok lehetünk emiatt, de elégedettek korán...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emmet Ray 2016.11.14. 01:58:12

Valaki avasson be, hogy mi volt az a magyar vonatkozás a filmben, amikor a gyarmatosítókat sorolták. Kicsit értetlenül álltam. Az '56-os szovjet invázióra céloztak? Feltételezve, hogy az átlag amerikai nézőnek is érthető kellene legyen, másra nem tudok gondolni. Mindenesetre fura volt.

Emmet Ray 2016.11.17. 14:18:24

Megvan a válasz: szalámitaktika a keresett szó (Rákosi használta először), a forgalmazó szerint. Mindenesetre nem tudom, kinek esett ez így le, gyanítom, hogy senkinek. :D