Ben Affleck hullámvölgyes karrierje éppen egy kemény völgyön van túl. A közönség nagyjából már elfelejtette Az Argo-akció elsöprő sikerét, Batmanként való debütálását pedig enyhén szólva is nagyon csalódottan fogadták a rajongók, igaz, inkább a Batman Superman ellen komplett összképét utálták. Gavin O'Connor rendezésében lehetőséget kapott, hogy megmutassa egy olyan oldalát, amit eddig nem ismerhettünk. A könyvelő előzetese alapján tucatszerű thrillernek tűnt, ám a végeredmény jóval túlmutat a feledhető akciómozik masszáján.

Christian (Affleck) magasan funkcionáló autista. Nehezen létesít társas kapcsolatokat, ugyanakkor valódi lángelme, aki professzionális könyvelőként a világ legveszélyesebb bűnözőit segíti ki. Veszélyes ügyfélkörrel rendelkezik, így állandóan résen kell lennie. Épp egy meglehetősen összetett ügybe, kibogozásra váró összeesküvésbe csöppen bele, amikor a pénzügy egyik ügynöke (J.K. Simmons) ráállítja a lelkes, ám sötét előítélettel rendelkező emberét (Cynthia Addai-Robinson). Egy robotikai cégnek a jelek szerint vaj van a fején, rejtélyes géphangok szólalnak meg, egy rideg profi (Jon Bernthal) pedig sorra szedi áldozatait. Az egésznek a közepén pedig ott a könyvelő, aki nem csak saját, hanem a konfrontációba becsületességéből kifolyólag belekeveredő Dana (Anna Kendrick) életéért is küzd. 

El kell ismerni, ezt a filmet nagyon szépen összerakták a készítők. Az előzetes alapján csupán egy húszezredik nagy nevekkel fémjelzett, de tök üres thrillert várhattunk, ami saját bonyolult szálaiba fog majd belegabalyodni. Ehhez képest A könyvelő rendkívül intelligens forgatókönyvvel operál. Karaktereire nagy gondot fektet, és ezt úgy kell érteni, hogy nem csak a főhős, hanem a többi figura is jól ki van dolgozva. Christian élvezi persze az elsőbbséget, sikerül is neki összetett pszichológiai hátteret biztosítani. A flashback-rendszer jól működik, lépcsőzetesen épül fel, és átlátható. A törvény oldalán ügyködő szereplők sem egydimenziósak. A könyvelő után nyomozó elemzőnő, Marybeth Medina lehet, hogy csak az alapfelállás miatt, de végig A bárányok hallgatnak Clarice Starlingjára emlékeztetett. Főnöke, Simmons karaktere pedig a fináléra szépen megnyílik, hosszú vallomásával a szkript visszacsatol a sztori expozíciójára.

Na de milyen maga a sztori. A legjobb szó rá az, hogy teljes. Mert tény, hogy önmagában ez a történet nem formabontó, nem forradalmi, és talán nem is lesz éveken át maradandó. De az biztos, hogy amit a készítők vállalnak, azt hozzák is, sőt, valamivel talán még többet is. Az alapkonfliktus tele van csapdával, betöltésre váró lyukakkal, és a legszebb fordulatokat bizony akkor hozza a film, amikor az adott történetelem megmagyarázása utáni vágyakozásról már éppen kezdünk lemondani. A szép ívet leíró cselekményvezetés minden kérdésünkre válaszol, bár ezek nem nagy csattanók, hiszen felvezetésükből kitalálhatók, de az összképben való elhelyezkedésük jó érzékkel van megválasztva, így nem panaszkodhatunk.

Gavin O'Connor, a rejtőzködő zseni ritkán ad hangot magáról, ám amikor megjelenik, akkor várhatóan nagyot alkot. Igaz, a Jane Got a Gun saját magába omlott, hiába nézett ki jól, viszont a nagyszerű Warrior rendezője most újra megmutatja, mit tud. O'Connor feszült akcióthrillert rendez, ami a hosszú játékidő dacára sem válik unalmassá, még azon képsoraiban sem, amelyeknek törvényszerűen vontatottnak kellene lenniük. Mert sikerül az elnyújtott interakciókba, a hosszú párbeszédekbe belecsempészni azt a plusz energiát, aminek hiánya a komplett filmélmény halála is lehet adott esetben. És habár tény, hogy nincs túl sok akciójelenet, ami van, az üt. Elég nagyot. Nem korszakalkotóan nagyot, de ép eléggé erőset. A pofonok súlyosak, a koreográfiák hitelesek és kemények, egyedül a kissé kapkodó vágás tud helyenként zavaróvá válni. Mindemellett O'Connor jól vezeti főhősét a történetben, erős atmoszférát von fel köré, és kiválóan választ betétdalokat.

Azt már jó ideje tudjuk, hogy Ben Affleck alapjáraton nem jó színész. Saját rendezéseiben (mert dirigálni viszont nagyon tud) szokott jól játszani, na meg David Fincher alatt. A könyvelőben felemás teljesítményt nyújt. Helyenként kifejezetten jól adja át az autista férfi nehézkes önkifejezésének és belső zsenialitásának kettősségét, ám a dinamikus jelenetekben elragadja a hév, és átvedlik... hát, csak a sima Ben Afleckké. Anna Kendrick a mélypont, ő kifejezetten gyenge a női főszerepben. J.K. Simmons viszont lehengerlő, főleg abban a bizonyos flashback jelenetben, és nagy meglepetésre Jon Berthal viszi a prímet, aki kifejezetten jól összerakta magát nem túl részletes karaktere bőrében.

Végre egy igazi, erőteljes akcióthriller! Tény, hogy nem tökéletes és nem túl innovatív, viszont a forgatókönyv részletgazdag és átgondolt, a rendezés hatásos, és ha hiszitek, ha nem, még humora is van. 8,5/10.