Vadászat a Vörös Októberre (1990)

2016. július 25. - Sparrow

Az amerikai filmgyártás mindig rajongott az összeesküvés elméletekért, történelmi tabukért, eltitkolt vagy tagadott eseményekért, amelyekről amolyan hollywoodi ízesítésű oknyomozó jelleggel leránthatják a leplet. A Mihail Gorbacsov vezető pozícióba kerülését megelőző évek és a hidegháború legsúlyosabb évtizedei remek táptalajt biztosítanak az ilyen jellegű sztoriknak. Tom Clancy ötlete ezt a hullámot lovagolja meg, a belőle készült film pedig már rögtön az első képkockákban úgy hozza közelebb magához a nézőt, hogy fikcióját valóságként tünteti fel. Olyan események láncolataként, amelyet mindkét fél szigorúan tagad.

redoctober.jpg

1984-ben az amerikai műholdak eddig ismeretlen típusú szovjet tengeralattjáróról készítenek felvételeket. A CIA szakértője, Jack Ryan (Alec Baldwin) segítségével megfejtik, hogy egy teljesen új fejlesztésről van szó. Az oroszok járműve hangtalan meghajtórendszerének köszönhetően képes láthatatlan maradni a radarok számára. Kapitánya, Marko Ramius (Sean Connery) szándékai ködösek, kikövetkeztethetetlen, hogy Moszkva felhatalmazásából vagy önhatalmúlag cselekszik-e, és mi az, ami motiválja. Mivel a Vörös Október nevű tengeralattjárót első csapást mérő eszközként azonosítják, egy új, hatalmas háború kitörésének esélye kerül előtérbe, ugyanakkor azonban Ryan komoly eshetőségként tételezi fel, hogy Ramius valójában át szeretne állni, múltját pedig hátra hagyni.

A Tom Clancy regényéből készült film akár paranoiathriller is lehetne, ám mivel nem annyira a konfliktusok valódi mibenléte válik hangsúlyossá, hanem kifutási folyamatuk, inkább egyfajta hidegháborús drámaként tekinthetünk rá. Az expozíció elején kiderül, hogy melyik évben járunk, hogy Gorbacsov nemsokára hatalomra kerül és a szovjet rendszer napjai leáldoznak. Épp ettől lesz erőteljes a valósnak titulált történeti felvetés, miszerint a béke bekövetkezésének hajnalán egy renegát kapitány akciója akár kirobbanthatja a harmadik világháborút.

Ramius kapitány remekül megírt, nagyon érdekes figura. Titokzatossága és ködösített hozzáállása kiszámíthatatlanná teszi. Ez kezdetben szándékaira, később pedig stratégiai választásaira vonatkozó megállapítás. Habár a kapitány tervei hamar kiderülnek, habitusát és általános attitűdjét pedig alaposan kiismerhetjük a játékidő során, arról nem igazán kapunk képet, hogy miért teszi, amit tesz. Bár a film zárómondata pont ezzel foglalkozik, szándékosan kisegítetlenül hagyja a nézőt, hogy az a stáblista alatt tudjon miről gondolkodni. Ramius érezte a Szovjetunió bukásának közeledtét? Nem tudott egyetérteni hazája ideológiájával? Felesége halálát követően egyszerűen csak besokallt? Vagy lehet, hogy szimplán csak vonzódott az Egyesült Államokhoz? Nem tudjuk. De pont ettől válik nagyon erőteljessé ez a karaktert. Mert sziklaszilárd, erős és hatékony, titkait azonban mégsem fedi fel.    

redoctober2.jpg

John McTiernan korábban és később is főleg akciófilmeket rendezett, ráadásul kultikus darabokat, olyanokat, mint a Die Hard vagy a Ragadozó. Talán ennek köszönhető, hogy a Vadászat a Vörös Októberre drámai vonalát nem tudja túlságosan feszesre komponálni. Nem lehet szépíteni, a játékidő első fele minden történeti pozitívum ellenére eléggé unalmas. Igaz, hogy a haditengerészet és a tengeralattjárók kapcsán számos érdekes információ lát napvilágot, ráadásul a karaktereket is alaposan bemutatják nekünk a készítők, viszont maga a cselekményvezetés elképesztően lassan folyik. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a második egy órára, illetőleg legfőképp a fináléra érkezik meg McTiernan hangja, hiszen ekkor szökik fel nagyon a feszültség és válik akciódúsabbá a történetvezetés. A film végére már egészen magasra szökik az izgalomfaktor.

Sean Connery rideg profizmussal kelti életre Ramius kapitányt. Játéka egy pillanatra sem inog meg, minden jelenetében végtelenül hiteles és tökéletes. Azon túl, hogy a legendás színész kiváló tehetség, arról sem szabad megfeledkezni, hogy remekül választották meg a szerepre, Ramius figuráját mintha csak ráöntötték volna. Alec Baldwin szintén kifejezetten jó az amerikai oldalon. A mellékszereplők között találhatunk még ismertebb neveket. Sam Neill és Scott Glenn szintén megdolgoznak a pénzükért.

A Vadászat a Vörös Októberre valóban túlságosan hosszú, a kelleténél jobban el van nyújtva, de a gondos építkezés után mindezért kárpótlást kapunk a hihetetlenül izgalmas finálé és a remek konklúzió által. 8,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr728912872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Történelem p 2016.07.25. 19:13:10

Egyik kedvenc filmem, a mai napig nem tudtam megunni.

Sunsetjoy · http://retemu.blog.hu 2016.07.25. 20:53:06

Évente meg szoktam nézni, ha úgy alakul- a Clancy-féle filmekből ez akciószempontból a legjobb szerintem, talán pont a rendező miatt... a többi jobban hasonul.
A kritikával és pontozással egyetértek, de nekem az első fele is bőven és jól odaillőnek, a helyzetet fontos volt megmagyarázni, a szereplők "besodródásával" is bemutatva.

Pic 2016.07.25. 21:17:02

Imádom a filmet.
A kritikával sok mindenben egyetértek, kivéve az elejére vonatkozó megállapítással.

Szerintem a jó végkifejlethez fel kell építeni a SZTORIT és a KARAKTEREKET. Ez a két apróság nagyon sok látványos amerikai filmből hiányzik. : ))

Ez a film az elején kiönt az asztalra egy halom puzzle-t, így először csak nézünk, mint boci az új kapura, mert zavaros a kép. Ki, kicsoda, de miért? Aztán a rendező elkezdi a darabokat a helyükre rakni. Azért hogy ne unatkozzunk, menet közben csavar még egyet-kettőt rajta, de közben következetesen, szép lassan építi fel a sztorit.

A végén viszont már tényleg gyorsvonatként robogunk előre a vasúti átjáróban álló kamion felé és mindenki tudja, hogy itt valami durva dolog lesz..

Inkább ez százszor egymás után maratonban, mint egyszer egy Transformers....

T3raYon 2016.07.26. 14:01:25

Ez a film egy relative jó regényadaptáció - sikerült átvinni a könyvből a cselekmény fő elemeit és a karaktereket motivációstul.
Mindezzel együtt csak aki olvasta a könyvet (is) fogja igazán megérteni Ramiust és a sztorit :-)

Moin Moin 2016.07.26. 16:33:24

A filmet, főként Sean Connery alakítása miatt, kedvelem, ám nem hallgatható el, hogy számos haditengerészeti technikai és taktikai hiba szerepel benne.

Mindenek előtt: egy, a film feltétezése szerint "abszolút rejtőzködő" (erről - pontosabban az ezzel kapcsolatos nehézségekről - még később) tengeralattjáró profi parancsnoka biztosan nem tartott volna egyenesen az USA partjai felé, ha átállás a szándéka. Egy akár több hónapig is a víz alatt maradni tudó tengeralattjáróval nyilván "meglapult" volna (már ha tud egyáltalán- erről is alább), hogy a szovjetek végleg szem elől tévesszék - és akár több héttel később indult volna tovább a tényleges cél felé. Ez egyébként általános taktikai szokásuk az atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjáróknak...

Aztán: minden, a vízben nagy sebességgel haladó és nagyméretű test kelt a testre jellemző hanghullámokat, amelyeket - már csupán egy esetleges baleset esetén való felderíthetőség. megkereshetőség, nyomonkövethetőség okán is - a saját haditengerészet nyilvántart. Így ez a zajnyom a "renegát" saját flottája általi felderíthetőségét nagyon valószínűvé tenné egy, a filmbélihez hasonló helyzetben. Erre teintettel képtelen, taktikai szempontból amatőr ötlet lenne levelet küldenie saját flottája vezetésének, deklarálva az átállási szándékét. A filmben a levél gyakorolgat az indulással egy időben került a szovjet admirális kezébe - ami viszont azt jelenti, hogy a tengeralattjárót még a bázisa közelében felderítették volna és meg is semmisítik.

Továbbá: ha a tengeralattjáró elhagyására ad parancsot a kapitány - és ráadásul ennek ellenőrzésére is utasítja az egyik tisztet -, akkor gyakorlatilag lehetetlen lett volna elrejtőznie bárkinek is (a filmbeli, később az első tisztet lelövő szakácshoz hasonlóan). A hajó kiürítése ilyenkor ui. nem "hanyatt.homlok menekülve", egyénileg történik, hanem alegységenként, úgy, hogy az alegység parancsnokai emberről emberre ellenőrzik azt és csak amikor minden beosztottjuk elhagyta a hajót, ők maguk akkor távoznak a fedélzetről. (Itt ui. nem egy gyors süllyedési szituációban való menekülésről, hanem szervezett, a távozásra elő időt adó helyzetről volt szó, ahol annak kivitelezése a fenti rendben folyik.)

...De hasonló taktikai-harcászati képtelenség az is, ahogy a tengeralattjáró elmenekül az Atlanti-hátságbeli szurdokban a szovjet repülőről ledobott torpedó elől is. Maga a hátságon átvezető átjáró ui. nem afféle "kanyon", mint az a filmben látható, hanem inkább vízalatti hegyek közt vezető, sokkal inkább a felszíni völgyekre emlékeztető útvonal. Ráadásul egy tengeralattjáró-vadász repülő nem egyetlen torpedót dob le, hanem számosat, amelyek más-más irányból támadják a célpontot. Azon kívül a tengeralattjáró-vadászok sem egyénileg, hanem kötelékben támadnak... Egy bemért tengeralattjáró gyakorlatilag nemigen menekülhet el egy ilyen köteléktámadás elől.

A haditengerészeti taktikai-harcászati hibákon kívül azonban a filmben van legalább egy stratégiai hiba is: az, hogy ha megszületne egy, a filmbelihez hasonló "hangtalan" tengeralattjáró-hajtómű, akkor azzal nem csupán a rakétahordozókat, hanem a vadász-tengeralattjárókat is felszerelnék, hiszen azok "felderíthetetlensége" legalább annyira előnyös, mint a rakétahordozóké. Az is eléggé valószínű, hogy egy ilyen "lopakodó" rakétahordozó tengeralattjáró első gyakorló útjára nem magányosan indulna el, hanem elkísérné arra legalább egy (megfigyelő) vadász-tengeralattjáró is...

...A film mindezen hibák ellenére "működik" - ezek nyilván csak a magamfajta "szakmabélit" zavarják, mint ahogy egy-két kollégámmal annak idején ezt "jól ki is beszéltük".:-))) De talán nem volt érdektelen mindezeket a "szakmaiaskodásokat" így és itt röviden leírni.

hambig 2016.09.08. 10:37:28

Nem értek egyet a kritikával ebben:
"De pont ettől válik nagyon erőteljessé ez a karaktert. Mert sziklaszilárd, erős és hatékony, titkait azonban mégsem fedi fel. "
Nem pont arról beszél connery a film közepén kb. , hogy amint a tervek a kezébe kerültek tudta, hogy egy célból épül a hajó?
Ez azért nekem eléggé az súgta, hogy az ő karaktere az aki felismerte, hogy ez a hatalom nem lehet egy kézben (ahogyan az atombomba sem).
Szerintem ez eléggé egyértelmű kinyilatkoztatása a motivációnak. Persze volt ott még más is a háttérben pl. a felesége.