Társadalmunk sok mindenben szűkölködik, de legalább azt elmondhatjuk magunkról, hogy sokféleképpen megtudunk halni. Ha belegondolnánk abba, hogy egy átlagos napunk során mennyi olyan szituációban veszünk részt, ami akár saját elhalálozásunkkal is végződhet, ha valami félresiklik, inkább ágyban maradnánk, és még ott sem lennénk teljes biztonságban. A baleseteken, támadásokon, háborúkon, és veszett majominváziókon túl azonban van valami, amitől talán mindannyian a leginkább rettegünk. A gyógyíthatatlan halálos betegségek ugyanis megalkuvást a legkisebb mértékben sem tűrő módon rángatnak át a túloldalra és nincs semmi, ami megállíthatná őket. Bőven van ilyen jellegű fenyegetés Földünkön, nincs szükségünk arra, hogy még az űrből is jöjjön egy újabb kór. De sebaj, az amerikaiak azért mégiscsak lehozzák nekünk...

Az egyik amerikai űrszonda visszatér a Földre. Egy isten háta mögötti kis település területén landol. A begyűjtésére érkezők rutinmunkára számítanak, ám amivel találkoznak, az egyenesen pokoli. A lakossággal végzett valami, a holttestek szanaszét hevernek. A kormány kivételesen nagyra tartott tudósokat és orvosokat hív segítségül. A kisváros felderítése során egy teljesen új, gyorsan ölő betegség jelenlétére, és két túlélőre bukkannak. Ezt követően kezdetét veszi a földfelszín alá öt emeletnyi mélységbe nyúló kutatólaborban zajló vizsgálat, aminek célja az, hogy az idővel versenyt futva hőseink megóvják fajunkat a globális biológiai katasztrófától.

A tudományos-fantasztikus alapötlet, ami Michael Crichton regényéből került át a filmvászonra, már azáltal is erőteljes félelmet ébreszt a nézőben, hogy kezdésként eltitkolt igaz történet tálalásában kerül a szemünk elé. A gépies, komor narrátor közli, hogy hány évnyi szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés vár ránk, amennyiben kiszivárogtatjuk a szigorúan titkos akták tartalmát, amelyet az elkövetkező két órában részletesen feldolgozva ismerhetünk meg. A vírusos alapkontextusba leheletnyi paranoiathriller is vegyül, hiszen szereplőink fejében végig ott motoszkál a kérdés, hogy vajon mi célból hozott a kormány egy idegen baktériumot a bolygóra. Az idegen élet bizonyítékát vizsgáló tudományos kísérletek sorozata teszi ki a játékidő kb. 85%-át, ebből következően Az Androméda-törzs természetesen kissé vontatott, ám az érdekfeszítő tartalmi töltet többé-kevésbé végig jelen van a játékidő folyamán, ráadásul a film végén nagyon izgalmas finálét is kapunk.

Robert Wise rendező feltett szándéka, hogy vizuálisan sokkoljon bennünket, hogy olyan képeket generáljon, amelyek nem látványosan brutálisak vagy ijesztőek, de mégis nagy mértékben kibillentik a nézőt komfortérzetéből, nyugtalanná, feszültté, ugyanakkor mégis érdeklődővé teszik a befogadót. A poros, kísértetvárosra hajazó kis település elhagyatottsága miatt is zaklató hatást kelt, a keselyűk által megcsonkított, megalvadt vérű hullákkal fűszerezve viszont már egyenesen sokkoló az összkép. Ezt később csak fokozza a direktor, hiszen a főszereplőkkel együtt visz le bennünket öt emeletnyi mélységbe, és mivel minden szinten vizsgálatok sora vár, lehetőségünk van átérezni a felszín alatti mibenlétet. A bezártság klausztrofóbiás érzete nem hagy nyugodni, főleg mivel tisztában vagyunk azzal, hogy egy halálos kórokozóval vagyunk összezárva a pincében.

Technikai oldalról kevés negatívumot lehet megemlíteni, de az érdemtelenül Oscarra jelölt vágás ezek közé tartozik. Ez az elem sokszor annyira rosszul van időzítve, hogy képes komoly mértékben kizökkenteni a nézőt a cselekmény sodrásából. Más oldalról vizsgálva a színészi játékoktól sem tudunk elájulni, hiszen a gárda tagjai habár korrekt módon helytállnak, egytől egyig feledhető teljesítményt produkálnak.

Az Androméda-törzs izgalmas sci-fi thriller. Habár közel sem tökéletes, nem érdemes kihagyni, mert jól felépített narratívában mesél egy űrből érkezett, egész bolygónkat fenyegető veszedelemről. 8/10.