"Some shit just stays with you."
Az a helyzet, hogy Baltimore úszik a drogban. Ez a város jobban be van lőve, mint a legpengébb függő, mielőtt az elvonóra kerül. Mindez persze senkit sem izgat egészen addig, amíg a drogcsászár Avon Barksdale (Wood Harris) nevéhez tucatnyi gyilkosságot nem kapcsolnak. Ekkor már a rendőrséget is érdekli dolog, bár azért nem lihegik túl. Egy alagsorban dugdosott, szedett-vedett csapat lesz a művelet eredménye, ami jobbára olyan zsarukból áll, akik egyáltalán nem hiányoznak a saját részlegükről. Az egység vezetője Daniels hadnagy (Lance Reddick), két kiemelkedő nyomozója pedig a sokak által rühellt Jimmy McNulty (Dominic West) és a leszbikus Kima Greggs (Sonja Sohn). Ők és társaik erednek a lakótelepi drogbirodalom kulcsfiguráinak nyomába. Első lépésként egy lehallgatórendszer felállítása kerül sorra, majd kezdődhet a vadászat. A mocsok elleni küzdelmet azonban megnehezíti a bűnözők szervezettsége és a rendőrségen belüli kicsinyes konfliktusok tömkelege.
Mindig lenyűgözött, hogy tehetséges művészek mennyire ügyesen képesek bizonyos szempontok alapján definiálni egy egész várost. Gondoljunk csak a The Killing-beli Seattle eső áztatta, depressziós légkörére, vagy Jo Nesbo hátborzongató Oslojára! David Simon sorozata, a The Wire (magyar címén Drót) Baltimore körzetét tűzi ki célpontjául, és elhatározza, hogy rövid úton meggyőz bennünket a tényről, miszerint soha nem akarunk erre a helyre vetődni, még véletlenül sem. A város utcáin vírusszerűen terjed a romlás, és úgy tűnik, előbb-utóbb gyakorlatilag mindenkit megfertőz. A cselekményvezetés nyugodt szívvel nevezhető egyedülállóan bravúrosnak. A készítők elképesztő mélységekig ásnak a drogvilág rétegeibe, megmutatják a mocskot és a formálódó háborút lépésről lépésre. Ugyanilyen hiteles aprólékossággal prezentálják a rendőri munka folyamatait is, és azt, hogy azok, akik a civilek biztonságáért felelnek, milyen elképesztően buta, kicsinyes nézeteltérések mentén alakítják munkakapcsolataikat. Mindeközben nagy gondot fordítanak az életszagú, emberközeli érzelmekre, és nagyon, de nagyon odafigyelnek arra, hogy elkerüljék a hatásvadászatnak még a legenyhébb formáit is, továbbá rendszerint szimbolikus tartalommal bíró képsorokat komponálnak, amelyek mögöttes tartalommal bírnak, ám könnyen értelmezhető tálalásban érkeznek. A The Wire nyitánya részletgazdag krimi és véresen komoly dráma egyszerre. Nem tudod, hogy biztonságos-e a számodra, ám ez nem is számít onnantól kezdve, hogy már magával rántott. Ekkor már nincs menekvés.
A széria számos karaktert mozgat, sokat vállal, de nem bukik bele. Egyáltalán nem. A figurák nyilvánvalóan rangsorolva vannak fontosság szerint, ám egyik szereplő kapcsán sem marad hiányérzetünk, mindenkit alaposan megismerünk. A rendőrök. Ők nem a jófiúk, hanem különféle komplexusokkal küzdő rohadékok, akik azzal keresik a megváltást, hogy papíron önmaguknál rosszabb emberekre vadásznak. A drogdílerek, a gengszterek. Ők nem a rosszfiúk, hanem elcseszett sorsú kölykök, akik rossz időben rossz helyre születtek, akik a megváltásban már nem is reménykednek, helyette inkább igyekeznek túlélni az erőszak és a félelem ölelésében. A kettő között egy alak sejlik fel. Omar, a történet egyik legkülönlegesebb figurája. Ő az utca fattya, nem tartozik sehová, nem kötődik egyik csoporthoz sem. Ösztönei vezérlik, ugyanakkor nem rest intelligenciájára is hagyatkozni. Sokrétű, komplex figurákról van tehát szó. Van néhány jó tulajdonságuk és akad egy-két rossz is. Legtöbb jellemvonásuk azonban egyszerűn csak megkérdőjelezhető. Olyan emberek ők, akik reménytelenül a földhöz ragadtak. Szemeik elől már réges-régen eloszlott a rózsaszín köd, látták a szivárványszínű pillangókat drogtúladagolásban megdögleni, és ott álltak, amikor a virágos rétek örökre felégtek. Vagyis kegyetlenül rábasztak. Sorsuk előre elrendeltnek látszik, és baljóslatúra hangolt predesztinációval kikövezett útjukon gyalogolnak szüntelen a kárhozat irányába, és mi, nézők csupán abban reménykedhetünk, hogy legalább az egyikük megússza végül.
A színészgárda egészen nagyszerűn van összeverbuválva. A tulajdonképpeni főszereplő Dominic West, aki kiválóan érzi az öngyűlölő McNulty karakterét, játéka nagyon hiteles. A drogvilág szereplői közül Lawrence Gilliard Jr. és Idris Elba kapják a legtöbb teret. Utóbbi talán az egész évad legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtja, de előbbit sem kell félteni, hiszen kiválóan kelti életre az elcseszett sorsa hálójában vívódó srácot. Sonja Sohn is nagyon jó, és fontos még megemlíteni a történet egyik érdekes mellékszereplőjét, a spicli Bubbles-t megformáló Andre Royo-t, aki pazarul hozza a züllött figurát. Michael Kenneth Williams maradandó a félelmetes, ugyanakkor azonban szimpatikusnak is nevezhető Omar szerepében.
Az az érzésem, hogy a The Wire első szezonja stílusos, erőteljes megalapozása egy olyan bombának, ami óriásit fog még robbanni a későbbiekben. Hamarosan kiderítem, hogy igazam van-e. 8,5/10.
