Újabb bejegyzéssel bővül albumkritikáim sorozata, és ezúttal is egy olvasói kérést teljesítek, ugyanis a számomra eddig ismeretlen hard rock banda, az Alter Bridge 2013-as, Fortress című albumát Káli Niki ajánlotta a blog Facebook oldalán.
Lássuk hát! Ahogy eddig is, úgy most is számról számra.
A remek akusztikus bevezetővel indító nóta a későbbiekben sem adja lejjebb a színvonalat, hiszen a zúzós akkordváltások által alkotott dalgerincet király gitárszólók színesítik, és még ügyes bőgőbetétet is hallhatunk. A dalszöveg egészen kiváló, a harcot feladni készülő ember kálváriájáról szól, de a melankolikus strófákat időről időre megszakítja a motiváló hangvétellel operáló refrén. A track befejezése pedig nemes egyszerűséggel fantasztikus.
2. Addicted to Pain
Rendkívül kemény, zúzós, nyers hangzásvilággal operáló, erőteljes darabról van szó. Kár, hogy összességében egy eléggé egysíkú nótáról beszélhetünk, ami közel sem olyan változatos, mint az előző track. Azért a nem semmi gitárszóló, és a rendkívül hosszú óva intést megéneklő dalszöveg menti a helyzetet.
3. Bleed It Dry
A közelgő véget lenyűgöző képek alkalmazásával jósoló dalszöveg felel a nóta legnagyobb ütőerejéért, hiszen az énekes Myles Kennedy sorai minden ízükben ütősek, és rendkívül erőteljes vizuális hatást generálnak. Amíg szól az ének, addig a hangszeres zene abszolút csak aláfestésként van jelen, kivéve a hirtelen belassuló, egészen magával ragadó hangulatot teremtő középső blokkban, ami egyértelműen a track csúcspontja. Itt a gitárok pazar kompozíciót váltanak valóra, a hangszerek együttműködése lenyűgöző.
4. Lover
Rendkívül változatos darabról van szó. Az ének a kezdeti suttogástól fokozatosan elskálázik a dühös kiabálásig, és ahogy a hangszerek is egyre jobban bepörögnek, úgy lesz a hangulat is percről percre magával ragadóbb. A dalszöveg azonban kissé unalmas, és nem adja át kellően az elárult szerető fájdalmát.
5. The Uninvited
Sejtelmes, a hallgatót felcsigázó bevezetővel indít a track, ami aztán sajnálatos módon elképesztően unalmas hangzásvilágba csap át, és a dal nagy része így nem több klisés, érdektelen masszánál. Persze, mindez csak zenei szempontból igaz, a dalszöveg ugyanis rendkívül jó, kár, hogy a gyönyörű líra nem tud érvényesülni a bosszantóan jellegtelen hangszeres körítés miatt.
6. Peace Is Broken
Eleinte féltem, hogy ez is egy unalmas dal lesz, de aztán egész szépen kikerekedett a dolog. Az ének fantasztikus, a dalszöveg pedig igazán fajsúlyos, olyasfajta líra, ami szó szerinti értelmezésben valaki máshoz szól, ám valójában a lírai én önmagához intézett dorgálásáról van szó. A gitárjáték fantáziadús, a nóta outroja pedig a legpozitívabb értelemben véve brutális.
7. Calm The Fire
A nyugodt, lassú felvezetés után magával ragadó, zúzós örvénnyé válik a nóta, amiben bűntudat, félelem, és szeretetéhség kel életre, ismételten a remek dalszövegnek, és a hatásos éneknek köszönhetően. A háttérben pedig jól megválasztott akkordok, és erőteljes dobtémák kísérik a tartalmas okfejtést.
8. Waters Rising
Változatos, nagyívű, erőteljes dal. A lassabb bevezető után megintcsak erőteljes akkordváltások következnek, amik rövidebb megszakításokkal kitartanak egészen a track végéig. A remek dalszöveget többféleképpen lehet értelmezni, hiszen egyrészről múltbéli, felhalmozódott bűnök következményeinek megénekléseként is értelmezhetjük a nótát, de helytállónak tűnik a változás hullámait a sorokba belelátó elemzésmód is.
9. Farther Than The Sun
Zeneileg eléggé brutális a dal, a bőgő és a gitárok egyaránt keményen odaszólnak, és ez az erőteljes agresszivitás kezdetben ugyan megkapó, de később már inkább unalmassá válik. A fajsúlyos témát boncolgatni próbáló dalszöveg pedig túlontúl egyszerű.
10. Cry a River
A dobjáték rendkívül fantáziadús, és még faszájos gitárszólót is kapunk, tehát hangszeres oldalról nincsen semmi probléma a nótával. A dalszöveg azonban eléggé semmilyen, kénytelen vagyok ismét az unalmas jelzőt használni.
11. All Ends Well
Ez a dal valami fantasztikus! Olyan nóta ez, amit bátran tudok ajánlani mindazoknak, akik úgy érzik, hogy padlón vannak. Felemelő, motivációs energiával gazdag trackről van szó, az ének, a dalszöveg, és a zenei kíséret egyaránt fantasztikus. Lassúbb, beleélősebb tétel, hisz ilyen is kell egy igazi hard rock albumra. De még mennyire, hogy kell!
12. Fortress
Egy kapcsolat remekül megénekelt befejeződéséről van szó. A központi szimbólum, a közösen épített, de most leomló erőd képe, elképesztően erős hatást generál. A címadó dal zeneileg rendkívül változatos, a szóló-blokk különösen ütős, és az utána következő hangulatváltás is tökéletesen illeszkedik bele az összképbe.
Összegezve:
Jó kis album ez, a hard rock zene kedvelőinek mindenképpen tudom ajánlani. Nem ez az anyag hordozza magában a megváltást, de ettől függetlenül nem érdemes kihagyni. Az album kettő legjobb tétele kétségtelenül a Cry of Achilles és az All Ends Well. Egészében nézve pedig 7,5/10 jár a Fortressre.
