A sikeres első rész után nem kellett sokat várni a Richard Lester rendezésében, és ismét Mario Puzo forgatókönyvéből készült második felvonásra. A Superman II nagy előnye, hogy elbeszélésmódját úgy tudja végig komikus felhanggal megtölteni, hogy a sztorihoz illő komolyságot is érzékelteti. Így lesz különösen kettős élménnyé a film, egyszerre megmosolyogtató, és maximálisan komolyan vehető, persze csak úgy, ahogy azt a sci-fi keretein belül megszokhattuk.

Superman ( Christopher Reeve ) híre elterjedt, ő Metropolis és egyben a világ első számú védelmezője, mindenki feltétel nélkül hisz benne, ha baj van, rögtön az ő nevét kiáltják. Azonban eljön a nap, amikor az annak idején a Kriptonon Jor-El által börtönbe zárt Zod tábornok ( Terence Stamp ) és csatlósai kiszabadulnak, és egyenesen a Föld felé veszik az irányt, ahol a sárga Nap Supermanéhoz hasonló hatalommal ruházza fel őket. Céljuk az emberiség térdre kényszerítése. Ez sikerülne is nekik - főleg, mivel a börtönből frissen szökött Lex Luthor ( Gene Hackman ) is a segítségükre van -, ha nem érkezik meg ismét időben Superman, hogy eleget tegyen apja kívánságának, és megvédjen minket.

A történet igazán jó, remek ötlet volt bevonni Superman egy másik nagy ellenségét, Zodot a cselekménybe, bár a figura annyira súlyos, különösen Stamp elsőosztályú játéka miatt, hogy Lex karakterét fölöslegesnek érezzük, amit én személy szerint igazán sajnáltam, hiszen nagyon szeretem a Hackman-féle komikus vénával rendelkező Luthort. Maga a viccesen szórakoztató légkör végig jelen van különböző poénos jelenetekkel, például Clark balfaszkodásaival, és ez nem is lenne végső soron pozitívum, de ellenpólusként ott vannak a véresen komoly, drámai jelenetek is, például az, amelyikben az erejét vesztett Clarkot szanaszét verik egy büfében. Tehát ez a remek kettősség képezi a Superman II igazi erejét, ettől lesz a hatás maradandó. Persze kell ám a remek cselekményvezetés is, hiszen a Puzo-vezette írógárda remekül érzékelteti azt, hogy Zod közel legyőzhetetlen, így Supermannek többször is meg kell ütköznie vele, és végül egy nagyon szellemes trükkel ártalmatlanítania.

Reeve mintha valahogy jobban érezné Superman karakterét, mint az első részben, és Clark megformálásában is jóval szórakoztatóbb teljesítményt nyújt. Lehet, hogy az első film forgatása közben még feszélyezte a félelem, hogy mit fog majd szólni a közönség, ha kívülre húzott alsógatyában látja. Gene Hackman megint jól hozza az egoista, mindenkit lenéző bűnözőlángelmét, egy hangyányi árnyaltság azért ráfért volna a karakterábrázolására, de ettől függetlenül tényleg nagyon bírom a színész komikus hozzáállását a figurához. Margot Kidder, akárcsak Reeve, sokkal jobban érzi Lois karakterét ezúttal, kategóriákkal jobb játékot nyújt, mint az első részben. De a prímet természetesen Terence Stamp viszi, aki a legkarakteresebb mozis szuperhősellenfélt formálja meg a filmben, rendkívül hatásos Zod tábornok szerepében.

A Superman II jobban sikerült az első felvonásnál, atmoszférája egyedi, története remek, színészgárdája maximálisan kitesz magáért. 8/10.