Halálsoron ( 1999 ) - II. Olvasói Hét

2012. augusztus 26. - Sparrow

Kérte: Sh1mmy


A Halálsoron előtt néhány évvel Frank Darabont már rendezett egy Stephen King adaptációt, cím szerint A remény rabjait, ami nem mellesleg az IMDB-szavazók szerint a valaha készült legjobb film. Ezzel az állítással lehetne vitatkozni, már csak azért is, mert nem kell messzire mennünk, hogy jobb mozgóképet találjunk, hiszen itt van mindjárt a Halálsoron. Persze szó sincs róla, hogy A remény rabjai nem lenne jó film, a lényeg csupán annyi, hogy a közelébe sem érhet a Halálsoron elképesztő erejű atmoszférával rendelkező zseniális összképének.

green-mile-0.jpg

Paul Edgecomb ( Tom Hanks ) napjainkban egy öregek otthonában meséli el azt a megrázó és hihetetlen történetet, amit a '30-as években élt át. Akkor ugyanis fegyőr volt egy börtönben, méghozzá a halálsoron, ahol a villamosszék általi halálra ítélt rabokat tartották, majd végezték ki. Hálátlan meló, de Paul jól elvolt, egészen addig, amíg fel nem nyitotta a szemét egy új rab esete. Ő volt a drabális, ám de jámbor John Coffey ( Michael Clarke Duncan ), akit két kislány megerőszakolásáért és meggyilkolásáért küldtek a sorra. A kis börtönőrcsapat egyszerűen képtelen elhinni, hogy ez a barátságos, butácska fickó képes lenne ilyesmire. Kételyeik végleg bizonyosságot nyernek, amikor kiderül, hogy Coffey képes más élőlényeket, csupán a mentális erejével kigyógyítani bármiféle bajból, akár még a halálból is.

A történet egyszerre könnyfakasztóan gyönyörű, ijesztően őszinte, és kegyetlenül drámai. Pedig nem féldélutános filmecskéről van szó, a játékidő ugyanis bő három óra, és mégis, csak úgy repülnek a percek, hiszen eme zseniális mestermű az elején beszippant, és a stáblistáig ki sem enged. De miért is akarnánk, hogy kiengedjen, amikor egy ennyire hatásos mondanivalóval megáldott történetet csodálhatunk. És akkor még ki sem tértem a karakterek tökéletes jellemrajzára, arra, hogy minden egyes figura, a legapróbb mellékalakig, alaposan ki van dolgozva, mindenkinek megismerjük a motivációit, a személyiségét, a nézőpontjait, a gondolkodásmódját. Ráadásul nem is kevés karakterről van szó. A film üzenete elsősorban a halálbüntetés kritikáját takarja, és rámutat arra a fájdalmas tényre, hogy mennyi ártatlan ember lelte, és leli halálát törvényes keretek között. Felháborító, sugallja nekünk a film, és hülyék is lennénk, ha nem értenénk rögvest egyet, még akkor is, ha amúgy más nézőpontot vallunk, a Halálsoron könyörtelenül erőlteti ránk akaratát, és ezt nem bánjuk, különösen akkor nem, ha mi magunk is elítéljük a halálbüntetést.

green_mile_2.jpgA következő csoda a Halálsoron színészgárdája, mely legalább olyan zseniális, mint a forgatókönyv és a rendezés. Tom Hanks Forrest Gump után itt nyújtja a legjobbját, hiszen végig együtt érzünk, de leginkább gondolkodunk Paullal, és főleg utóbbi igen ritkán szokott előfordulni egy karakter esetében. Aztán itt van még a mellékszerepekben a zseniális David Morse, aki végtelenül szimpatikussá formálja figuráját, vagy a profi Doug Hutchison, aki remekül adja át irritáló, bicskanyitogatóan gonosz karakterének jellemét. Utóbbit amúgy néhány éve láthattuk A megtorló: Háborús övezetben is, mint Fűrész kannibál öccsét, ott is fantasztikus volt. És az aduászt még nem is említettem. Ő nem más, mint Michael Clarke Duncan, ez az óriási fekete ember, akit nem elég, hogy már rengeteg filmben láttam, még mindig képes meglepni, vitán felül áll, hogy élete alakítását nyújtja a Halálsoronban.

És annak ecsetelését, hogy eme sok zseniális mesterember munkáját mennyire jól egészíti ki a film technikai oldala, csak most fogom kezdeni. Különösen a kamerabeállításoknak sikerült megfogniuk, hiszen rengeteg kreatív módszerrel találkozhatunk a film nézése folyamán. Zseniális, ahogy a produkció fontos szereplőjévé váló kisegeret hosszú snittekben követi a kamera, vagy ahogy Duncan amúgy is drabális méretét az operatőr kb. kétszeresére növeli. A halálsor rendszeresen a fekete és a sárga különös vegyületének árnyalataiba öltözködik, ezzel adva a helyszínnek hátborzongató túlvilági hatást.

Fölösleges tovább rágódni a Halálsoron zsenialitásán. Lehet benne hibák után kutatni, de aki minden áron bele akar kötni, az csak erőltetett módon fog sikert elérni ezen gyalázatos tervében. 10/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr254731761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2012.08.26. 11:14:25

Egyszer láttam pár éve, és hátborzongató volt, ugyanakkor megható és szívhez szóló. Nagyszerű film, és aki nem szereti meg a nagydarab pasast, annak nincs lelke! :-)

konor94 2012.08.26. 11:35:10

Teljesen egyetértek a leírottakkal . Nekem az egyik kedvencem . Elolvastam a regényt is ami szintén jó .

lionking 2016.11.20. 22:15:21

@konor94: fura is lenne ha a regény rossz lenne :)
amúgy érdekes, hogy S King horror munkásságából egy kiemelkedően jó film se készült, míg a hagyományosabb (mondjuk misztikus, de semmiképpen nem horror) írásai rendre igen jó filmeket eredményeznek.
És pont ilyen a Halálsoron is meg az említett A remény rabjai.
Mindkettő az IMDB top 100-ban és ahogy e,ítve lett a Remény rabjai most is vezeti ezt a listát. A halálsoron pedig épp a 37-ik.