Sötét a képernyő, de rövidesen kettő, kéken vibráló név tűnik fel. Annak a két embernek a nevei, akik nagyban meghatározták az utóbbi negyven év amerikai filmgyártását. Michael Mann filmje dúskál a jobbnál jobb színészekben, és a stáblista elején ott csücsül Robert De Niro és Al Pacino. A két legenda egymást váltja a vásznon, és már ezek a képsorok is pusztítóan zseniálisak. Hát még mikor együtt szerepelnek! Akkor a hangulat vibrál a feszültségtől, és a színészi tehetségtől.
Vincent Hanna ( Pacino ) a rendőrség nagyágyúja. Szenvedélyesen hajkurássza a legkeményebb bűnözőket, mindeközben pedig a magánélete romokban hever: Harmadik házassága áll a szakadék szélén. Eddigi legnagyobb ellenfelére talál a szervezett rablás császárának, Neil McCauleynak ( De Niro ) a személyében. Kettejük nagyívű, halálos áldozatokat is bőven követelő játszmáját mutatja be a 160 perces játékidő, Mann pazar dirigálásában.
A forgatókönyv is a rendező saját munkája, talán épp ennek köszönhető, hogy a rendezés terén is ennyire feküdt a terep Mann számára. Leginkább a lenyűgöző tűzpárbajt érdemes megemlíteni, melyet a rendőrség és Neil bandája vív egymással fényes nappal, az autópálya közepén. A gördülékeny operatőri munkának és az egyes lépések gondos megtervezésének köszönhetően a filmtörténelem egyik legádázabb lövöldözését csodálhatjuk meg. A produkció második legerősebb jelenete az a kb. ötperces párbeszéd, ami a két főszereplő között zajlik le egy kávézóban. És az öt perc, az mégiscsak öt perc. Nincsenek üres mondatok, töltelékbölcsességek, csak és kizárólag a Mann által megírt pazar, ügyesen fűzött sorok váltják egymást, és a néző nem győzi habzsolni magába az élményt. Persze a finálé, és a rendhagyóan drámai zárás is hozzájárult ahhoz, hogy a Szemtől szemben az akciófilmek egyik legnagyobb klasszikusává váljon. A cselekményt pompásan fűzi a szkript, az események egymásból való következése és egymáshoz való alkalmazkodása mesteri. Ilyen színvonalú forgatókönyvet tényleg csak a legnagyobbak tudnak készíteni. Csillagos ötös munka. Főleg, hogy mindehhez feszült, pörgős atmoszféra társul, ami nem hagyja lankadni a néző figyelmét.
A két színészóriás minden téren magasan a kielégítő teljesítmény fölött hozza az adott figurát. Pacino és De Niro is leginkább arcjátékával parádézik. Előbbi a kissé cinikus, heves, de egyben lángelme zsaru, aki mindig tudja, hogy kivel hogyan kell beszélni. Utóbbi pedig a minden szituációban nyugodt, hidegvérű, fapofa tekintetű, profi, és szintén zseniális intelligenciájú bűnöző. A két világ két legnagyobb koponyája talál egymásra ebben a lenyűgöző mesterműben. Persze az élmény nem lenne teljes, ha nem olyan tehetséges aktorok asszisztálnának a legendáknak, mint Ted Levine, Dennis Haysbert, Val Kilmer, William Fichtner, Natalie Portman, Jon Voight, Ashley Judd, és Amy Brenneman. Ráadásul ezúttal Danny Trejo is nagyon kitesz magáért.
A már említett, dinamikus kameramunka mellett, a film technikai részének nagy erőssége még a zene. Elliot Goldenthal dallamai melodikus mivoltuknak köszönhetően mélyen megérintik a nézőt, ráadásul remek hangulatfestést nyújtanak az adott jeleneteknek. Az operatőr Dante Spinotti számlájára írható még, hogy a produkció remekül aknázza ki a különböző fényviszonyokat.
A Szemtől szemben a valaha volt egyik legnagyobb film klasszikus, műfaján belül pedig kétségtelenül a number 1, egyedül talán a Die hard szállhat harcba vele. Egy valamire való filmkedvelőnek kötelező néznivaló!
