A betolakodó - Olvasói Hét

2012. április 28. - Sparrow

Kérte: navigations

Láttam már brutális filmeket, nem is olyan keveset. A betolakodó, egyenesen Franciaországból, nem rendelkezik olyan nyomasztó hangulattal, mint a Mártírok vagy a Srpski film, viszont egyvalami biztos: Mindkettőnél véresebb és naturálisabb.

Sarah ( Alysson Paradis ) és férje autóbalesetet szenvednek. A férfi életét veszti, a nő pedig egyedül marad, testében kettejük kisbabájával. Négy hónappal később, mikor a szülés már bármelyik pillanatban megindulhat, Sarahoz betör egy vadidegen nő, és ollóval támad a hasára. Főhősnőnknek sikerül bezárkóznia a fürdőszobába, de az igazi Pokol csak ezután veszi kezdetét. Hamarosan ugyanis megérkezik Sarah főnöke és a rendőrség is.

A nyitó jelenet: Távolról jövő női hangot hallunk, aki a testében növekvő új életnek örül. Hamarosan pazar animáció útján láthatjuk is a magzatot az anyaméhben, amint épp a legnagyobb nyugalomban fejlődik magában. Ám egy pillanat múlva már halljuk is az összeütköző kocsik zaját, a kis emberkezdemény pedig hirtelen előrelendül. A következő képen már Saraht látjuk a volán mögött, amint épp magához tér a baleset után. Nem tudom, hogy így leírva mennyire jön át, de ez az első két perc baromi erős. Sokkoló, hatásos, érdekfeszítő. Ezek után már garantáltan folytatjuk a film nézését.

Viszont amint beindul a cselekmény, rájövünk, hogy a nyitány semmi ahhoz képest, ami még vár ránk. A titokzatos idegen nő hamar elárulja, hogy Sarah kisbabájára fáj a foga. Céljának elérése érdekében semmitől sem riad vissza, így hamarosan az egész színteret ( Sarah otthonát ) beborítja a vér és a szanaszét heverő hullák. Azok tetemei, akik időközben a főhősnő segítségére siettek. A gyilkossági jelenetek pedig annyira brutálisak, hogy arra nagyon nehéz szavakat találni. Átdöfött torokból spriccelő vér, pisztolygolyótól szétrobbanó fej, halálra késelés, szemkiszúrás, és a kedvencem: Császármetszés premierplánban.

A forgatókönyv tetszetős. Jó alapötletből táplálkozik, szépen vezeti a cselekményt, a film végére pedig betűz egy, az egészhez tökéletesen illeszkedő csattanót. Alexandre Bustillo és Julien Maury rendezése rengeteget dob az amúgy sem gyenge szkripten. Mint egy zenekari karmester, profin hangolják össze a stábtagok munkáját, maradandót alkotva. Technikai oldalról nézve is remek a film. A vágás elsőosztályú, ráadásul kapunk néhány másodpercet, ahol kifejezetten ezé az elemé a főszerep, és ez jó húzás volt, hiszen így még jobban sikerül belelátnunk a Sarah életére törő nő beteg elméjébe. A zene jó, a hangeffektek viszont zseniálisak. A fűrészt idéző hanghatás az egekig fokozza a feszültséget. A fényképezésben nagy szerepe van a világos-sötét kettősség kiaknázásának, a kontúroknak, árnyékoknak. Lenyűgöző, egyedi megoldásokat láthatunk.

A két fontosabb szereplő, Alysson Paradis és Béatrice Dalle remekül alakítanak. Különösen Dalle elmebeteg mészáros figurája tetszett. De Paradis is kellően beleéli magát a horrorfőhősnő szerepébe, és méltón áll be a sorba híres elődei után. Igaz, van egy nagy különbség közte és a korábbi kultfilmek karakterei között, de hogy mi, azt spoiler miatt nem írom le.

A betolakodó Franciaország másik leírhatatlanul kemény filmje a Mártírok mellett. A különbség csak annyi, hogy jelen írás alanya jó film, sőt talán még annál is jobb. Aki szereti a feszült thrillereket, és a brutális, de tényleg nagyon brutális horrorokat, mindenképpen nézze meg!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr574478394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.04.29. 12:04:26

Jó horrorokat gyártanak a franciák, de a végét valahogy mindig elrontják - most is.