A filmtörténelem egyik legnagyobb alakja talán egy kicsit félvállról vette legújabb munkáját, melyben az első világháború idejébe helyezi egy ló és egy fiú barátságát. A Hadak útján lehetett volna sokkal jobb, elfért volna benne sokkal több érzelem, és lehetett volna jóval meghatóbb is. De mindettől függetlenül az Oscar - díjra is jelölt film így is megerősíti: Steven Spielberg nagyon tud filmet rendezni.

Albert ( Jeremy Irvine ) szüleivel vezet egy farmot, ám nem túl jó a termés, a bérleti díjat viszont fizetni kell, és a szívtelen földtulajdonos hamarosan elküldi őket az otthonukból. Ráadásul a fater elver egy csomó pénzt egy félig telivér, gyönyörű szép lóra, Joeyra. Albert és a ló között bensőséges, őszinte barátság alakul ki, ám hamar elszakadnak egymástól. Joey megjárja az I. világháborút, megszemléli a frontot mind az angolok, mind pedig a németek szempontjából. Kisebb pihenőt kap, mikor egy kislány és annak nagyapja veszik gondozásukba, hogy aztán egy újabb németeknél tett látogatás után újra egymásra találjanak Alberttel.

"Joey futása"

A Hadak útján nem elég pörgős, nem elég izgalmas, nem elég érzelemdús, nem elég megható, viszont a film néhány eleme, szám szerint kettő, tökéletes: A rendezés és a fényképezés. Spielberg és Janusz Kaminski munkájából üvölt a lelkesedés, az odaadás, és a profizmus. A nézőnek tátva marad a szája, mikor a rendező olyan kamerabeállításokat alkalmaz, ami más direktoroknak valószínűleg eszébe sem jutna. A legkiemelkedőbb ilyen szempontból "Joey futása". Mikor a ló hű társa, egy másik jószág elhullik az ágyúhúzás terhétől, főhősünk megvadulva rohan keresztül a német és angol vér áztatta csatamezőn, átugorva a lövészárkokat, hogy aztán a csatamezőn elhelyezett szögesdrótokba gabalyodva lelje szenvedését és majdnem halálát. Szerencsére az angol lövészárokból egy katona a segítségére siet, akinek a drótvágót a másik oldalról, egy ellenséges katona hozza. Szimbolikus jelenet ez, a film legjobb képsora lehetett volna, ha sikerül több érzelemmel feltölteni. Mindenesetre így is elgondolkodtató, de nem elég.

Gyönyörűek a naplementék

Kaminski rengeteg ismert film fotográfiájáért felelt már, többek között ilyen a legutóbbi Indiana Jones vagy a Schindler listája vagy éppenséggel a Ryan közlegény megmentése, szóval Spielberggel már jól ismerik egymást. A Hadak útjánban a mester rendkívül különleges munkát végzett. Kameráit a nap sugaraira fókuszálja, az operatőri munka középpontja jóformán a nagy tűzgolyó. Ez főleg a zárójelenetben érzékelhető, ahol a naplemente olyan, de olyan szinten gyönyörű, amit minden túlzás nélkül eddig egyedülállónak tudok nevezni. Szereplőink csupán mint fekete árnyékok vannak jelen, mögöttük meg narancssárga az egész égbolt. Mintha csak egy megelevenedett barlangrajzot néznénk. Príma munka.

A paci a főszereplő

Ez a film jobban mutatott volna animációs produkcióként, hiszen a főszereplője egy ló ( lásd: Szilaj ), akinek a kalandjait végigkövethetjük. Bár tény, hogy Spielberg kiváló rendezői tehetsége akkor talán jobban háttérbe szorul. Albert nem főszereplő, a film nagy részében nem is találkozunk vele, csupán a bevezetésben, majd a fináléban.

Viszont a rendezőnek egész jól sikerült megtenni Joeyt főhősnek, bár itt is kissé vérszegény a végeredmény. A lóért lehet izgulni, lehet félteni, lehet neki szurkolni, de annyira azért mégsem. Viszont mikor keresztülvágtat a csatamezőn, hát az egy mennyei jelenet, Joey legjobb pillanatai. Épp ezért komolyabban nem írnék a színészi játékokról, hiszen fölösleges, nem ezen van a hangsúly, de ettől még senki sem nyújt rossz teljesítményt.

Spielberg kiváló rendező, ezt megint bebizonyította, de ennek ellenére a Hadak útján nagyon vérszegény alkotás, amiben sokkal több lehetőség van elrejtve, mint amennyit a direktor kihasznált. Kaminskinak viszont borítékolható az Oscar.