Sziasztok!

Hazaérkeztem Kiskunmajsáról, a tegnapi bejegyzéseket már itthonról publikáltam. A strandról írt posztomban a Megszólít az éjszaka című filmet ígérem előbbre, de ma délelőtt megnéztem moziban a Mr. Popper pingvinjeit, úgyhogy erről a filmről írok először.

Tom Popper ( Jim Carrey ) sikeres üzletember. Azonban egyik nap megérkezik a lakására különös öröksége egy pingvin formájában. Hamarosan kiderül, hogy világjáró apja nem csak egy, hanem hat pingvint hagyott rá. Popper kezdetben igyekszik megszabadulni az állatoktól, de miután gyerekei találkoznak a pingvinekkel, kénytelen még tűrni egy kicsit őket. Ugyanis Popper kisfia ( Maxwell Perry Cotton ) azt hiszi, hogy a sarki madarak a születésnapi ajándékát képezik. Hamarosan Popper is megszereti a pingvineket, és idővel gyerekeiként tekint rájuk. Ex - feleségével ( Carla Gugino ) is kezd újra összemelegedni, de a helyzetbe belerondít a Popper körül ólálkodó állatkerti dolgozó ( Clark Gregg ), aki főhősünk pingvinjeire pályázik.

Az alaptörténetet, melyet Richard és Florence Atwater irománya képez nagyon merész dolog filmre vinni, ugyanis egy ilyen történettel könnyen, és hamar kivághatják maguk alatt a fát az alkotók. Viszont Mark Waters és csapata nem esnek ebbe a hibába, de sajnos a történetvezetés színtiszta sablon. És utóbbi teszi gajra szinte az egész filmet, ugyanis ebből az alapsztoriból sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint a tipikus hollywoodi vígjáték sablon. De sablon ide vagy oda, a Mr. Popper pingvinjei tartalmaz jó poénokat, amik ugyan nem a sírva röhögős fajtából valók, de gondoskodnak róla, hogy a néző mosolyogva ülje végig a filmet.

Van nekünk egy Jim Carreynk, aki, mint általában, ebben a szerepben is parádézik. De hát mégis mi mást várnánk tőle. Aki tökéletesen eljátszotta már többek között Ace Venturát, Andy Kaufmant és Walter Sparrowt, annak pont Mr. Popper fog gondot okozni? Hát persze, hogy nem. Jim Carrey, minden idők legjobb színészéhez méltóan remekül helyt áll. Nélküle ez a film fele ennyire se lenne jó. Popper titkárnőjét, Pippit Ophelia Lovibond játssza, aki szintén megfelelően teljesít, és a karaktere is vicces, mivel - igaz, nem magyarázzák meg miért - szinte csak p betűs szavakat használ. Ez poénos alapötlet, bár egy idő után kicsit fárasztó. Van viszont két olyan karakter a filmben, akik nem érdemelnek sok, sőt semennyi dicséretet. Popper két kis görcs gyerekéről beszélek. Ha az alkotóknak az volt a céljuk, hogy a néző megkedvelje őket, akkor tökéletes kudarcot vallottak. Két irritáló hisztis kisgyerek ( főleg a nagyobbik, Popper lánya ), akik egyáltalán nem foglalkoznak az apjukkal, egészen addig, amíg az nem örököl hat pingvint. Így már mindjárt érdekesebb embernek tartják Poppert. Ez elmondható az ex - feleségről is, bár nála ez nem annyira érezhető, mint a gyerekeknél. Őt talán egy kicsit Popper is érdekli. Popper kisfiát Maxwell Perry Cotton alakítja, akinek igazából semmilyen különösebb színészi kihívást nem kellett teljesítenie. Elnyávog néhány mondatot, és kész. Főhősünk lányát, Janiet Madeline Caroll játssza. A karakter nagyon irritáló, és Ms. Caroll sem egy Hailee Steinfeld. Carla Gugino elfogadható alakítást nyújt. A filmben a Gyilkos számokból ismert David Krumholtz is kapott egy mellékszerepet, de annyira megvan hízva a produkcióban, hogy sokáig fel sem ismertem.

A Mr. Popper pingvinjei karácsonykor játszódik, így az erre az ünnepre jellemző hangulatot próbálták elérni az alkotók, ám ez a tervük nem sikerült maradéktalanul jól. A karácsonyi hangulat nem érződik elég erősen, igazából csak a hó jelenléte, és a film zenéje igyekszik elérni a megfelelő hatást. A film végén kiírják, hogy a forgatás alatt egyetlen pingvin sem sérült meg, bár szerintem egy fél másodpercig sem látunk valódi állatokat, csak a CGI teremtette csodákat. Igaz, szerintem az előbb említett filmvégi, stáblista - beli kiírást csak egy poénlehetőség kiaknázása végett tették bele a produkcióba.

A Mr. Popper pingvinjei nem lesz az év vígjátéka, de egyszeri megnézését mindenképpen ajánlom. Ha másért nem, Jim Carrey fantasztikus játéka miatt.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!