Sokan nem szeretik a Valentin-napot, mert erőltetett, fölösleges, képmutató ünnepnek, a párkapcsolat problémáinak tradicionálisan szentesített szőnyeg alá söprési időszakának tartják. Valóban az lehet az érzésünk, hogy egy jól működő szerelmi viszonyban a február 14-i megőrülés és az egymáson alkalmazott, mosoly és ölelés mögé bújtatott érzelmi terror teljesen indokolatlan. Ugyanakkor az intelligens, kapcsolatuk állásával és lényegi elemeivel, na meg a problémákkal tisztában lévő párok is érezhetnek késztetést arra, hogy valamilyen módon megüljék ezt a napjainkra minden egyéb alkalomhoz hasonlóan felületessé és elüzletiesedetté vált ünnepet. Mivel a Valentin-nap a halloweenhez hasonlóan átragadt ránk az angolszász kultúrák majmolása által, érthető, hogy Magyarországon is sokat beszélnek a dologról. Egy jó film kiválasztásával és közös megnézésével elég könnyedén át lehet vészelni ezt az időszakot is, és mivel minden egyes néző, aki A sötét ötven árnyalata helyett valamilyen minőségi mozgóképre voksol, máris miniatűr győzelmet arat a szemétkultúra felett, íme segítségképpen húsz olyan alkotás, amely a romantikus narratíva kontextusában, intelligensen és éretten próbálja megfejteni fajunk egyik legbonyolultabb fogalmát, amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Az alábbi lista nem rangsort prezentál, hanem egyszerű felsorolást. A filmeket bemutatásuk dátuma szerint állítottam sorba.
Casablanca (1942)
Kertész Mihály Hollywood hőskorában alkotta meg a romantikus filmdráma egyik legfontosabb alapművét, amelynek további pikantériája, hogy úgy próbálja meg feloldani a II. világháború feszültségét, hogy közben még javában zajlik a világégés. Humphrey Bogart és Ingrid Bergman felejthetetlen párosa gyönyörű fekete-fehér fényképezés ölén suhan keresztül az érzelmek hullámvasútján, maradandó filmélményt generálva. Bővebben itt írtam az alkotásról.
Diploma előtt (1967)
Dustin Hoffman számos megkerülhetetlen alakítása közül íme az egyik, abban a filmben, ami a romantikus komédia műfajának abszolút megkerülhetetlen képviselője. A produkció legfontosabb dimenziójában a klasszikus hősszerelmes történetrajz sajátos feldolgozása által alkot lenyűgözően elgondolkodtató képet a huszadik század tökéletlen embertípusairól, a meggondolatlanságról és a felelőtlenségről. Az emlékezetes záróképben, a Sound of Silence taktusaira minden átértékelődik, amit eddig a látottakról gondolni véltünk.
Annie Hall (1977)
Woody Allen, a romkom és a dramedy királyának legjelentősebb alkotása sem hiányozhat a listáról. Az Annie Hall annyira jól sikerült, hogy még a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is elhalászta a Star Wars elől. Woody sajátos stílusában, remek szövegkönyvvel manifesztálódik a hiteles párkapcsolati történet, amelyben a főszerepet is magára vállaló író-rendezőnek a partnere nem más, mint a csodálatos Diane Keaton. Itt bővebben.
Harry és Sally (1989)
Milyen romantikus komédia az, amelynek már legelső jelenetében elemi erejű diskurzust hallhatunk a halál témaköréről? Hát legelőbb azt mondhatnánk, hogy tartalmas. Tény, hogy a játékidő későbbi részeiben a zseniális párbeszédes mű kevésbé mondja ki a radikális üzeneteket, de az biztos, hogy elsősorban az időről mesél, és arról, hogy néha bizony súlyos éveket kell feláldoznunk az igazi boldogság megtalálásának érdekében. A cselekményt összetartó keretgondolat valódi klasszikus, a férfi-nő barátságról és a szex erre gyakorolt hatásáról alkotott elmélkedés, Billy Crystal és Meg Ryan jól működő párosának tolmácsolásában.
Micsoda nő (1990)
A '90-es évek romkomvilágának egyik jelentős klasszikusává vált ez az alkotás, ami a lecsúszott lelkesedés és a fényűző kiüresedettség találkozásának környezetében mesél arról, hogy kurvából lesz a legjobb feleség. Richard Gere és Julia Roberts szórakoztató és valóban érdekes párosa által némileg túlpúderezett, de kétségtelenül okos és tartalmas történet elevenedik meg, ami a humort is bátran beleszövi az összképbe, miközben végigvezet egy nem hétköznapi szerelmi kapcsolat kibontakozásának állomásain.
Tiszta románc (1993)
Miért ne lehetne Valentin-napon is valami menő, badass produkciót bepörgetni a lejátszóba? Ugye, hogy lehet, sőt, kell is! Quentin Tarantino eme emlékezetes története, ahogy a mester egyéb művei is, a világról, az életről, az érzelmekről és az emberekről beszél egészen egyedi, hiteles és stílusos módon, perverz gengszterhumorral tálalva az összképet. Mindemellett egy füst alatt talán Tony Scott legjobb rendezéséről is beszélhetünk. Erre részletesebben.
Egy csodálatos elme (2001)
Valószínűleg Ron Howard életművének csúcsa ez a nagyszerű alkotás, ami egyben az életrajzi film zsánerének is kiemelkedő, jelentős és megkerülhetetlen darabja. Russell Crowe élete alakításában láthatjuk a skizofrén zavarral szenvedő, de zseniális John Nash professzort, akinek történetét minden egyéb réteg alatt végig az igaz szerelem mozgatja, amely kivételes hitelességgel, és persze a lenyűgöző Jennifer Connelly segítségével jelenik meg a műben. Itt a többi.
Elveszett jelentés (2003)
Lehet, hogy Sofia Coppola fog még a jövőben ennél erősebb és emlékezetesebb filmet készíteni, de nem valószínű. Scarlett Johansson és Bill Murray rendkívül jól eltalált színészi együttműködése különleges hangulati világ keretei között énekli meg a plátói szerelem minden szépségét és fájdalmát, az alkotás egyedi felhangját pedig az adja, hogy atmoszférabeli katarzisa pont a történeti beteljesületlenségből fakad. Olyan mozgókép ez, amit inkább érezni, mint érteni kell, és pont ezért zseniális. Ahogy itt is fejtegettem.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Michel Gondry különleges szerelmi elmeeposza a szeretni akaró, de mégis konfliktusba fúló, egyszerű emberi jellem gondolati világára fókuszál, nem is akármilyen köntösben, hiszen a huszonegyedik századi mozi egyik legkreatívabb sci-fi ötletét prezentálja fantasztikus színészi játékok asszisztálásával. A nagyszerű Jim Carrey drámai oldalának pazar parádézása mellett Kate Winslet is pályája egyik kiemelkedő produktumát nyújtja.
Szerelmünk lapjai (2004)
A jól ismert szerelmi egymásra találás és az igaz, mély érzelmek kockázatvállalástól mentes receptjének jól, sőt, talán legjobban sikerült adaptációja, ami az emocionális tombolás mindenképpen felfokozott faktorát egészen frappáns ügyeskedéssel tartja a fogyasztható, kifejezetten élvezhető tartományon belül. Ryan Gosling korai fontos szerepéről van szó, mellette pedig a csodálatos Rachel McAdams szerez kellemes perceket. Itt is írtam a műről.
Apja lánya (2004)
Kevin Smith önmagához képest rendhagyó alkotása talán kissé kilóg a sorból, hiszen itt a férfi és a nő szerelmi kapcsolata háttérbe szorul az apa-lánya szeretet, és eme érzelemvilág bonyodalmas rendszerével szemben. Mivel azonban kisemberi élethelyzetekről, egyénhez közeli érzelmekről és a szerelemre való alkalmasság tragédiát követő visszaszerzéséről szól, kétségtelenül itt a helye ennek a filmnek is.
A nyughatatlan (2005)
Johnny Cash legendája az egyik legjelentősebb életút a zenei kultúra fejlődésére gyakorolt fontos hatások sorából. Kevesen adtak annyit a világnak, mint a nagyszerű zenész, akinek James Mangold, Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon méltó emléket állítottak ezzel a nagyszerű életrajzi alkotással, amelyben fontos szerep jut a szerelmen túl az apa-fia kapcsolatnak, a zene éltető erejének és a szenvedés alkotás formájában lecsapódó értékteremtő erejének is.
A forrás (2006)
Darren Aronofsky a hangulat szempontjából értelmezve legkülönlegesebb műve három történeti és egyben spirituális síkon próbál a szerelem jelenségkörének legmélyére ásni, és ott válaszokat keresni. Aronofsky tudja, hogy szavakkal úgysem lesz képes megfogalmazni a lényeget, ezért hát inkább a látványvilágból, a gyönyörű színekből és a csodálatos emóciókból gyúr robbanékony egészet, amelyhez Hugh Jackman és Rachel Weisz által kapcsolódik a híd, ami végül a nézőhöz vezet.
A boldogító talán (2008)
Most egy pillanatra mindenkiben megállt az ütő a hirtelen érkező képzavar hatására. Mit keres itt ez a sokak által már elfeledett romantikus vígjáték? Azt kell mondjam, hogy habár Paul Weiland rendezésében minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy utáljuk, mi mégis szeretjük. Én legalábbis a fináléra kriminálisan felfutó nyálfaktor és a hiteltelennek ható cselekményvezetés ellenére is többször remekül elszórakoztam már rajta, mert van tempója, kifejezetten ügyes humora és jól megválasztott színészei. Az újévezredi nyálfilmtengerből kétségtelenül kiemelkedik, ezért mindenképpen említést akartam tenni róla.
500 nap nyár (2009)
Marc Webb mesteri és nyugodtan korszakformálónak is minősíthető dramedyje narráció formájában már a bevezető során leszögezi, hogy nem szerelmes filmről van szó. Azért mégiscsak helyet érdemel a listában, hiszen egy fiú és egy lány viszontagságos, se vele-se nélküle jellegű kapcsolatán keresztül beszél a modern világ jellegzetes embertípusairól, valamint a kompromisszumkötésen keresztül létrejövő önmegvalósításról. Ahogy azt itt is kifejtettem.
Blue Valentine (2010)
Korszakos, korszakformáló és korszakalkotó mestermű, ami vélhetően évről évre egyre nagyobb megbecsülést fog élvezni, hogy nemsokára a 2000-es évek egyik legnagyobb szerelmi klasszikusaként tekintsünk rá. Derek Cianfrance rendezése párhuzamos történetvezetéssel, és az ezáltal létrehozott, különleges hibridhangulattal beszéli el merész üzenetét. Egy olyan világról, amelyben nem létezik a valódi szerelem, és ami kínosan hasonlít saját létezésünk színterére. Erőteljes és letaglózó filmélmény. Errefelé is írtam róla.
Napos oldal (2012)
David O. Russell alapvetően romantikus vígjátékot készített, ám a történet különleges humora és életszagú drámája okán akár dramedyként is számon tarthatjuk. Az erőteljes és őszinte jelenetekben bővelkedő alkotás Jennifer Lawrence és Bradley Cooper lehengerlően hiteles párosának köszönhetően avanzsál átlagos mozinál sokkal többé az elfojtott indulatok, a sérült lelkületek és a múltbéli traumák keresztmetszetében.
A nő (2013)
Spike Jonze kivételes műve azért nagyon erős, mert sajátos, szürreális hangulati töltettel beszél hitelesen társadalmunk aktuális problémáiról és közeli jövőjének komoly eséllyel megjósolt kálváriájáról. A digitális világban elszemélytelenedő emberi kapcsoltatoknak állít éjsötétre festett sírkövet a történet. A történet a magányos férfiról, aki mély és sokrétű kapcsolatot épít ki a Scarlett Johansson hangján megszólaló, intelligens operációs rendszerrel. A számos emlékezetes jelenet mellett A nő tartalmazza a filmtörténelem legkülönlegesebb, legmerészebb szexjelenetét is. Itt a további elemzés.
A mindenség elmélete (2014)
A listában korábban már szóba hozott Egy csodálatos elme tulajdonképpeni testvérfilmjéről beszélhetünk, hiszen ez is életrajzi mű, ami egy nagyszerű, de súlyos egészségügyi csapástól szenvedő tudóselme köré csoportosul, minden egyéb tartalmi töltete mellett különösképpen a szerelmet hangsúlyozva ki. Stephen Hawking feleségéhez kötődő érzelmi kapcsolata évtizedeken át vezet keresztül, mintegy jelzőfényként a sötét alagúton, hogy végül kifejezetten katartikus hatásegyüttesben csúcsosodjon ki. Itt is írtam róla.
Kaliforniai álom (2016)
Damien Chazelle mesterműve a huszonegyedik század eddigi egyik legfontosabb mozgóképes teljesítménye. A lenyűgöző filmértéssel összerakott musical könnyfakasztóan tiszteleg a régi és nagy értékkel bíró Hollywood előtt, miközben lenyűgöző szerelmi karakterdrámát prezentál és minden egyes jelenetével hozzád tesz valamit, hiszen a magas szintű mozgóképes művészet parádézik, és egyfajta különleges szépérzék teszi tiszteletét benne másodpercről másodpercre. Még vetítik a mozik, szóval Mr. Grey helyett erre tessék jegyet váltani! Ahogy arra itt is ösztönöztem.
+1. Holtodiglan (2014)
Ezt azért nem volt képem betenni a listába, de ráadásként mindenképpen meg kell említenem. David Fincher remeke komplex, fajsúlyos thriller, ennek megfelelően természetesen a bűnügyi vonal kerül előtérbe a játékidő során, viszont mégis, ez a történet napjaink nagy arányban létező rossz házasságainak különleges korképe, amelyet a megfelelő aspektusból közelítve rendkívül hasznosan lehet elemezni, hogyha a párkapcsolati válságok mögött húzódó ok-okozati rendszerekről szeretnénk teljesebb képet kapni. Errefelé is fejtegettem a fejtegetni valót.
Ez lenne az én ajánlatom A sötét ötven árnyalata helyett. És te milyen filmeket részesítesz előnyben, ha romantikus kikapcsolódásra vágysz? Kommentbe a válaszokat!
Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!