Movie Tank

A spániel, ami farkasszemet nézett Istennel - Neil Gaiman & Michael Reaves: Köztesvilág

2017. január 17. - Sparrow

A párhuzamos valóságok gondolata nagy izgalommal képes eltölteni az egyszerű, meg a bonyolultabb embert is. Nem is csoda, hiszen végtelenül különleges és érdekes a feltevés, miszerint adott esetben számtalan másik világ létezik, amelyekben szintén létezünk, pontosabban léteznek az adott síkoknak megfelelő énjeink. Neil Gaiman, a fantasztikus Amerikai istenek és a korszakformáló Sandman képregénysorozat alkotója Michael Reaveshez társulva gondolkodott el a témáról. A Köztesvilágot kezdetben televíziós sorozatnak szánták, végül mégis regény lett belőle.

koztesvilag.jpg

Joey Harker az átlagosabbnál is átlagosabb középiskolai tanuló. Az erősebbek cikizik, a lány, aki tetszik neki, tudomást sem vesz a létezéséről, de van egy különc tanár, akit kedvel, mert úgy érzi, kölcsönös megértés alakult ki köztük. Mindemellett Joey rendelkezik egy tulajdonsággal, ami sajnos a legkisebb mértékben sem pozitív. Elképesztően rosszul tájékozódik. Ezt persze sorscsapásként éli meg, ám egy iskolai feladat során váratlanul rá kell ébrednie, hogy a navigációs zűrnek komoly oka van. Joey ugyanis világjáró, akinek nem saját Földjén, hanem a számtalan másik világ között, a létsíkokat összetartó térben kell eligazodnia. Mert ez az, amihez ért, erre született, ez a küldetése. A leomló határokon túl fekvő, egyszerre mesés és rémisztő új, és sokkal nagyobb univerzum nem ad sok időt a fiúnak arra, hogy hozzászokjon megváltozott életéhez, mert az ellenség már gyűjti csapatait. Meg kell őket állítani, különben világok egész sora kerül veszélybe.

Neil Gaiman és Michael Reaves pörgős ifjúsági regényben keresik a létezés határait, és próbálják a köztesvilág útvesztőjében meglelni a felsőbb hatalmat, amit hívhatunk istennek, karmának, kozmosznak, vagy akármi másnak. A történet legkomolyabb érdeme ugyanis az, hogy jól működő egészbe olvaszt jellegzetes ellentétpárokat. Tudományt és vallást, realitást és mágiát, a puszta lét talaját és a csillagos eget. Ebben a különleges fantáziában a skála két vége egyszerre létezik, de nem egyenlő súllyal, azonos méreteket öltő energiákkal. Vannak tudományos és mágikus világok, ennek megfelelően akadnak androidok, gépesített lények, de szép számban sorakoznak a különféle hibridek, állatias emberek és ocsmány szörnyek is.

Joey más világokból származó alteregói, vagy énjei szintén a legkülönfélébb teremtmények. Akad köztük fiú és lány, robotizált gyerek és szárnyas lény, de még farkasember is. Neil Gaiman fantáziájára tehát most sem lehet panasz, ugyanakkor az is igaz, hogy a különleges univerzumképet, vagy ha úgy tetszik, ezt a sajátos mitológiát nem mélyíti el túlzottan a szerzőpáros. Kétszáz oldalt sem tesz ki a regény terjedelme, ennek megfelelően inkább a cselekményre, a lényegi történések dinamikus elregélésére esik a fókusz, a fantasyköntös részletesebb bemutatása pedig háttérbe szorul.

Maga a sztorivonal amolyan klasszikus recepten alapuló ifjúsági téma. A misztikus-mágikus töltettel vegyes science fiction burka mögött a Köztesvilág tulajdonképpen újat nem mutató, de a megszokott paneleket tűpontos precizitással újraalkotó kalandregény, amelyben nincs tartósabb ideig megállás, viszont akad bőven kihívás, ronda és ijesztő főgonosz, na meg persze puskaporos finálé. A cselekményvezetés mérsékelten fordulatos. Szemünket elkeríteni nincs okunk, de azért felfigyelhetünk néhány szolidabb csavarra.

A karakterábrázolás kimérten bánik az érzelmekkel. Érezhetően a fiatalabb korosztály szolgál célközönségként, hiszen egyértelműen lejön, hogy Gaimanék még véletlenül sem akarnak túl lehangolók, esetleg túlzottan szerelemesek lenni. A honvágyával küzdő Joey végül egyediségét és különlegességét választja a saját, szürke világába való beragadás helyett, viszont szerelmi szállal nemigen ajándékozzák meg őt az alkotók. Nincs szükség sem depire, sem túlzott örömködésre. Elégedjünk meg a világok között araszoló, gigantikus hajókkal, a hibrid lényekkel, a gonosz mágusokkal és a szörnyetegekkel.

Ezt hívják biztonsági játéknak. És ez az, ami miatt a Köztesvilág nem lesz kimagaslóan emlékezetes mű, de ez nem is baj, mert érződik, hogy nem is akar azzá válni. Egy komplikált alapvetés egyszerű bemutatásával hódít, és a maga óvatos, kockázatot nemigen vállaló módján ezt jól is csinálja. 8/10

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr3512116085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása