Kidolgozatlan kalamajka Kínában - A Nagy Fal (2016)

2017. január 04. - Sparrow

Az alternatív történelmi filmek különleges, képviselőt ritkán termelő zsánert képeznek. A készítők jó esetben nem azért írják át a jelentős eseményeket, mert tiszteletlenek a nagy elődök küzdelmeivel szemben, hanem azért, hogy eme hozzáállásukkal ne csupán a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is hatékonyan tudjanak mesélni. Emlékezzünk csak vissza Forrest Gumpra, aki úgy rohant keresztül a huszadik századi Amerika történetének jelentős fordulópontjain, hogy saját fajsúlyát eközben fel sem fogta. Vagy idézzük fel a Tarantino gerilla harcosait, akik rommá lőtték Hitlert, esetleg nevezzük meg személyes kedvencemet, Alan Moore Watchmen című történetét, amelyből Zack Snyder rendezett látnoki erejű mesterművet. Zhang Yimou ezt a becses sort kísérli meg gyarapítani A Nagy Fallal, célja elérésének érdekében pedig még Matt Damon-t is csatasorba állítja.

fal.jpg

William (Matt Damon) zsoldos, aki profin bánik az íjjal és eddigi élete során sok helyen, számos különböző zászlóért szállt már harcba. Most épp a titokzatos új fegyver, a fekete por felkutatásának szándékával érkezik az egzotikus kelet földjére. A sötétben csapatára támad valamilyen meghatározhatatlan, hősünk által korábban nem ismert lény, akit az utolsó pillanatban sikerül semlegesíteni. William egyetlen életben maradt társával (Pedro Pascal) és a szörny levágott mancsával útra kel, hogy végül a nyakig felfegyverzett katonák által őrzött Kínai Nagy Fal képezze menetelése ideiglenes vagy tartós végállomását. Hamarosan kiderül, hogy az építészeti csoda vérszomjas bestiák hordájától óvja a világot. Olyanoktól, amilyenekkel a zsoldosok is összefutottak korábban. William így kénytelen íjat ragadni, és a kínai sereg oldalán harcba szállni. 

A Nagy Fal alapötlete eredendő minőségében igazán tetszetős, hiszen ha valami, akkor ez a történelmi jelentőségű, hatalmas építmény bőven kiállja a népi vagy filmrendezői legendák alternatív történelmet és mitológiát képező ostromát. A gond az, hogy eme lelkesedésnél nem igazán jutott tovább a forgatókönyv. A sztori amúgy részben a Z világháború alapjául szolgáló szegmentált regényt jegyző Max Brooks fejéből pattant ki, így talán indokoltan várhattunk volna a végeredménynél fantáziadúsabb sztorit.

Várni azonban várhatjuk, de talán csak akkor kapjuk meg, amikor keleten nyugszik a nap, hiszen hiába az alapvető helyszín minden egzotikuma, hogyha a cselekmény paneljei nem képesek feltölteni szívvel, lélekkel és esetleg még hangulattal is. Nem, sajnos az alapkonfliktus túlzottan elnagyolt. A szörnysereg és a nagy háború magyarázataként csupán homályos, a fikció ölén is egyszerű elméletként működő mitológiai hátteret kapunk, így a bonyodalom lényegi magva nem szilárdul meg, jobb híján csak lóg a levegőben. Dicséretes azonban, hogy a forgatókönyv többlettartalmat próbál csempészni a lények mögé, eme tervében pedig nem másra, mint az emberi kapzsiságra fókuszál. Kár, hogy eme mondanivaló csak harmatgyengén és eléggé szájbarágósan manifesztálódik a kész műben.

William karaktere érdekes lehetne, hiszen egy, a világ végéről jött, sokat látott zsoldos komoly érzelmi kálvárián mehetne keresztül ebben a történetben. De nem megy, meg nem is jön, egyszerűen csak ácsorog, na meg néha ellő egy-két nyílvesszőt. Az elsődleges gond az, hogy tényleg nem tudunk meg róla többet, csak annyit, hogy ő egy világ végéről jött, sokat látott zsoldos. Pedig még a menekülés és a harc ellentétének szorításában formálódó választási kényszer okán kiburjánzó morális válságot is megpendíti a produkció, ám a karakterrajz még így sem képes igazán emlékezetessé válni. Ezt érezhette tán Matt Damon is, akit sajnos bárkire lecserélhetnénk, hiszen a tehetséges színész most vajmi keveset mutat meg abból, amiért világsztárrá vált.

fal2.jpg

A potenciál lehetőségét tehát érezzük, illetőleg a történet bizonyos pontjain a komolyabb kreativitásra tett kísérlet magvai is el-elröppennek a fülünk mellett. Viszont akad a szkriptnek egy vonulata, ami nemes egyszerűséggel értékelhetetlen, sajnálatos módon egyenesen kritikán aluli színvonalat képvisel. Ez az elem nem más, mint a szövegezés. Olyan szinten bugyuta, erőltetett és fárasztóan infantilis mondatokat puffogtatnak a szereplők, hogy már az is hihetetlen, hogy képesek voltak legalább egyszer elröhögés nélkül rögzíteni a jeleneteket.

Zhang Yimou amúgy eléggé neves filmművész a keleti mozgókép világában, és való igaz, a forgatókönyv nagyon megnehezíti a dolgát, de azért A Nagy Falat is próbálta lehetőségeihez képest minél jobban feljavítani. A direktori munka tudatosságról árulkodik, a cselekményvezetés azonban kigáncsolja, hiszen a legelső szörnyjelenés vélhetően azért van rommá vágva és közelikkel élvezhetetlenné téve, hogy a néző egyelőre ne lásson sokat az ellenfélből, ám néhány perccel később már teljes valójukban csodálhatjuk meg a förtelmes jószágokat. Így pedig oda a rejtélyesség hatása, Ridley Scott Alien-je pedig sír a sarokban.

De ha már így alakult, akkor Yimou, varázspálcája néhány kimért lendítésével egészen korrekt akciókat komponál, amelyeket szép nagy totálokkal körít, továbbá varázslatos statisztakezelést prezentál és még a CGI-t is ügyesen használja, bár nem kellő felelősséggel, hiszen a komputeranimáció nem elég erős ebben a filmben ahhoz, hogy túlzásba vigyék a készítők. De azért egy kicsit mégis túlzásba viszik. Megemlítendő még Ramin Djawadi neve, akiről szinte el sem hisszük, hogy a Trónok harca és a Westworld kiváló soundtrackjei után képes volt ilyen jellegtelen, tucatfantasyzenét komponálni.

Kétségtelenül vannak lehetőségek a produkcióban. Kicsivel több a rendezésben, mint a forgatókönyvben, de összességében nem lenne veszett a helyzet. Mégis, mintha a stáb önmaga ellensége lenne, olyan falon akar felmászni, ami túlzottan magas, amihez a csapat képességei még nem foglalnak magukban kellő tapasztalatot és precizitást. Így pedig csak Zhang Yimou kapaszkodik fel az igazán nagy falra, a többiek megrekednek valahol a földszint fölött néhány méterrel, és ott csak lengnek és lengnek, és hülyeségeket beszélnek. 5/10.

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

http://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr5412096425

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Látványmozi mézes-szezámmagos bundában - A nagy fal 2017.01.04. 21:27:17

Soha nem gondolta volna, hogy valaha Matt Damont látom majd viszont egy Zhang Yimou filmben, miközben lassított felvételben hajol el egy gyilkos hüllő vicsorgó állkapcsa elől, azon lendülettel útjára engedve egy hajszál pontosan kilőtt nyílvesszőt, ami...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.01.04. 15:00:15

Ennek volt sajnos a legtöbb esélye az előzetesek után.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.01.09. 06:48:41

"Megemlítendő még Ramin Djawadi neve, akiről szinte el sem hisszük, hogy a Trónok harca és a Westworld kiváló soundtrackjei után képes volt ilyen jellegtelen, tucatfantasyzenét komponálni."

jellegtelen? tucatfantasy zene? wtf? ha valami aranyba kéne önteni a filmből az leginkább a zene

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2017.01.09. 09:36:14

@scal: Számomra elég feledhető lett a soundtrack, pedig igencsak kedvelem Djawadi munkásságát.