Movie Tank

Meghalni valamiért - John Rambo (2008)

2017. január 02. - Sparrow

Beköszöntött az új évezred és Sylvester Stallone azt vette észre, hogy aranykora elmúlt. Sőt, mi több, mintha személye egyenesen kezdene kimenni a divatból. Értelemszerűen nem hagyhatta, hogy a magyarországi VHS-korszakkal egyidős generáció elmúlásával ő is a feledésbe merüljön. Ennél azért értékesebb alakja a filmvilágnak. Újévezredi missziójában, mielőtt összeverbuválta korcsoportjának nagy neveit A feláldozhatókhoz, megkoronázta két legfontosabb karaktere, Rocky Balboa és John Rambo históriáját. Utóbbiról lesz most szó.

rambo.jpg

John Rambo (Sylvester Stallone) öregkorára már tényleg elfáradt. Hogy mi mindent látott! Azért az nem kicsit durva. Izmai dagadnak és feszülnek, nagy és erős, legyőzhetetlennek tetszik. Ám tekintetében egy halott lélek élettelen fájdalma néz veled farkasszemet. A megviselt veterán, halálosztó csapatának utolsó élő tagja próbálja békésen eltölteni az alkonyt. De persze a konfliktus újra megtalálja. Amikor egy önkéntes csapat kéri segítségét a véres Burmába vezető hajóúthoz, a folyót jól ismerő Rambo nehezen áll csak kötélnek. Végül lényében felébred a régen eltemetett értékrend, ami csak annyit mond: Inkább halj meg valamiért, minthogy a nagy büdös semmiért élj!

Fuck the world! - Ennyit mond Rambo, amikor a váratlanul megérkező idegenek vissza akarják rántani a vérontás világába. Sylvester Stallone író-rendezői minőségében sikerrel teljesítette vélhetően első számú célkitűzését. Jó érzékkel, hitelesen egészítette ki, illetőleg gondolta tovább kultikus főhőse karakterrajzát. Kommentben ki lehet javítani, de úgy rémlik, hogy a Rambo név egyszer sem hangzik el a filmben. Mert a nagy férfiból, a megbecstelenített háborús hősből, az egykori harci gépezetből már csak az öreg remete maradt. És őt úgy hívják, hogy John. És John már kurvára lemondott arról, hogy kinézhet neki bármiféle megváltás, inkább csak kihúzza a maradék időt. Múltja még mindig kínozza, nem hagyja békén. Sly ezt egy egészen remek flashback-montázzsal elmesélt rémálomjelenetben prezentálja.

De igen, a régi értékrend feltámad és John kénytelen újra Rambóvá válni. Fel kell vennie a vadállat álarcát, elő kell hoznia magából leghatékonyabb énjét. A könyörtelen gyilkost. Szűkre szabott szövegkönyv narrálja a főhős belső konfliktusait és ez jó. Mert Stallone nem gondolja túl, nem akar szónokolni. Csupán rövid belső monológok, vagy inkább csak gondolatpárok na meg néhány odavetett, fajsúlyos mondat segít eligazodni a meggyötört lélekmaradványt borító, sötét dzsungelben.

rambo2_1.jpg

Bizony Rambo újra kihozza magából az állatot, de Stallone gondoskodik arról, hogy ezt a lehető legindokoltabbnak érezzük. Mert Burma rohad és el fog kárhozni. Mintha évtizedek elnyomott feszültségét ölte volna bele eme rendezésébe, Sly úgy áztatja el vérben és naturálisan ábrázolt emberi belsőségben rendezését. A 2000-es évek talán legmegrázóbb akciófilmjével van dolgunk, amelyben a vizuális hatásvilág lépten-nyomon sokkol és csak nagyon ritkán esik komikus hatást keltő túlzásba. Azért a családja és a barátai remélhetőleg csak elküldték a direktort egy kis pszichológiai felülvizsgálatra, hogy kiderüljön, mégis mi az isten baja van. 

A John Rambo tehát jól bánik főhősével és hatásos látványvilággal tálalja a történet problémakörét. A produkció legkomolyabb negatívuma viszont az, hogy ez a problémakör nem kap elegendő mértékben cselekményes kontextust. Az akcióorgiát ne tessék összekeverni a ténylegesen vezetett sztorivonallal! A cselekmény alapvető kereteinek meghatározását követően egy mentőakció felületesen kidolgozott lebonyolítását láthatjuk idegesítően sablonos mellékszereplőkkel tűzdelve.

Ez utóbbi erős szépséghibája okán a John Rambo végül nem tesz hozzá annyit a veterán katona karakteréhez, mint a Rocky Balboa a korszakformáló bokszmítoszhoz, ám még így is kivételes mű, hiszen eszméletlen, gyomorforgató és hiteles vizuális megvalósítása miatt az akciófilmek egy kifejezetten ritka, bátrabb válfaját képviseli. 

És a végén ott áll a hős. Mert John Rambót már megint annak nevezik, pedig számára már huszonöt évvel korábban sem jelentett semmit ez a szó. És nem kér köszönetet és nem vár hálát. Inkább csak fájdalommal terhes, szomorú tekintettel végigméri a csatateret... aztán hazatér. John Rambo 2008-ban végre hazatért! 8/10.

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr5312079865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2017.01.04. 07:49:00

A film végén, amikor John odaér ahoz a postaládához... hát komolyan, azt majdnem megkönnyeztem.
süti beállítások módosítása