Az emberiség születése óta bűnös faj. Egy nép, ami nem igazán érdemli meg ezt a bolygót. Korról korra, évtizedről évtizedre újabb háborúkkal kínozzuk ezt a gyönyörű helyet, ami talán már nem is bírja olyan sokáig a terhelést. A filmművészet rövid története során számtalan megközelítésből, sokféle karakter szemén keresztül bemutatta már a haza, az isten és a nagyobb jó nevében lefolytatott brutális vérontást. A törvényileg jóváhagyott gyilkolást. Számos mozgókép foglalkozik az egyénnel. A kisemberrel, aki elhitte. És elment a háborúba, majd roncsként tért vissza, ha egyáltalán visszatért.

Mivel mozikban A fegyvertelen katona, most róluk lesz szó. A 10 legemlékezetesebb katonakarakterről, akik megfordultak a filmvásznon. 

+1. Desmond Doss (Andrew Garfield) - A fegyvertelen katona (2016)

Mel Gibson nagy visszatérése a Golden Globe-jelölésekkel biztossá válni látszik, és meg is lehet érteni a dolgot, hiszen A fegyvertelen katona üt. Megrázó, felkavaró, látványos és erőteljes. A nagyszerű főhős pedig hiába ellentmondásos kissé, végig szimpatikus feltétlen kitartása, emberfeletti bátorsága és megtántoríthatatlan erkölcsi stabilitása okán. A filmről itt írtam bővebben.

10. Griff közlegény (Mark Hamill) - A nagy vörös egyes (1980)

Sokan meglepődnek, amikor rálelnek erre a II. világháborús gyöngyszemre, hiszen rájönnek, hogy Mark Hamill filmográfiájában bizony akad egy másik olyan szerep is, ami Luke Sywalkeréhez hasonlóan igencsak epikus. Persze ezúttal nem feltétlenül tiszta hőstörténetről van szó, Griff ugyanis egy megrögzötten túlélő beállítottságú egység tagja, nem mellesleg pacifista, ellenzi a gyilkolást. A mű legnagyszerűbben megkoreografált és egyben legtragikusabb jelenetében ez a szerencsétlen fickó megtapasztalja azt, amitől eddig elzárkózott, amitől korábban sikerült megóvnia magát. És nem tudja abbahagyni. Képtelen levenni ujját a ravaszról. Innentől kezdve gyarapíthatja azon kószák sorát, akik elveszítették lelkük egy darabját a világégés során. 

9. Mizushima (Shôji Yasui) - A burmai hárfa (1956)

Akinek már elege van a Ryan közlegény megmentéséből és a hasonló, kisarkított és egyoldalú toborzófilmekből, bátran nézze meg ezt a produkciót. Joseph Vilsmaier Sztálingrádjának testvérfilmjeként is emlegethetnénk, hiszen ahogy a '93-as mű a német katonákról, A burmai hárfa úgy a japánokról mondja el, hogy hátrább az agarakkal, mert nem volt ám itt mindenki kishitler. Mizushima megindító háborúellenes karakterfejlődése a mai néző szemébe is könnyedén csal nedvességet.

8. Michael (Robert De Niro) - A szarvasvadász (1978)

Michael Cimino 5 Oscar-díjjal elismert, monumentális drámája a vietnami háború pokláról szól, na meg persze általánosságban a háború borzalmáról az orosz rulett pazar allegóriáján keresztül. De Niro figurája tragikus hős, akinek az a sorsa, hogy nagy túlélőként tovább hirdesse mindazt, amit látott és tapasztalt a keleti vérontás sűrűjében. Férfias tartás és a sokat látott, de még meg nem tört ember karakterdrámája egyesül benne. Akkor is, amikor egyetlen lövéssel ejti el a szarvast, akkor is, amikor a vietkong pofájába üvölti, hogy geciláda!, és akkor is, amikor lehorgasztott fejjel, szomorú, bűntudatos büszkeséggel énekli, hogy God bless America! 

7. Don 'Wardaddy' Collier (Brad Pitt) - Harag (2014)

Ez a fickó már rengeteg mindent látott a II. világháború vágóhídján. Kőkemény, köztiszteletben álló figura, akiért emberei tűzbe mennének. De azért, amikor senki nem látja, ő is térdre rogyva próbálja visszatartani mindazt, ami ki akar jönni a testéből. Egy visszafordíthatatlan károkat szenvedett lélek, egy jobb sorsra érdemes ember, akinek mégis ez jutott. És ha már ez jutott, akkor nincs megállás. A kissé már viseltes, rozoga tanknak gurulnia kell tovább. Mert küldetése még nem ért véget. A filmről itt írtam bővebben.

6. Chris Taylor (Charlie Sheen) - A szakasz (1986)

Oliver Stone nagybecsű klasszikusa egy jómódú fiatalemberről regél. Egy srácról, aki önként jelentkezett a háborúba. Nem is akármelyikbe, hanem abba, amit Vietnamban vívnak. A megrendítő vérontás dzsungelében az ekkor még nagyon ígéretes Charlie Sheen figurája az emberi kegyetlenség olyan mélységeivel szembesül, amelyek létezéséről eddig nem is tudott, vagy legalábbis nem akart tudni. De amikor még a legtapasztaltabb katona is reménytelenül emeli széttárt karját az égre, mielőtt kileheli lelkét, Chris már érti. Tudja, hogy itt semminek nincs értelme. Csak a puskadörgésnek, mert az jelenti a túlélést. Vagy a halált.

5. Benjamin L. Willard százados (Martin Sheen) - Apokalipszis most (1979)

Néhány évvel korábban az idősebbik Sheen is megjárta a filmnyelv útján újra megelevenedő Vietnamot. A színész amúgy alaposan padlón volt ebben az időszakban. Rendkívül nehéz volt vele forgatni, de Francis Ford Coppola nem véletlenül óriási rendező. Nagyszerű, erős produktumot hozott ki főszereplőjéből, aki így lehengerlő teljesítmény keretei között prezentálhatta Willard százados eggyé válását a borzalommal, a szürreális pokol rengetegében.

4. Hartman őrmester (R. Lee Ermey) - Acéllövedék (1987)

Stanley Kubrick naturális és hiteles vietnami drámájából a legtöbben a játékidő első felére, a kőkemény katonai kiképzésre emlékeznek élénkebben. Nem is csoda, hiszen a korszakformáló rendező lehengerlő kiképzőtisztet festett fel a vászonra. Egy embert, aki úgy üvölt, kínoz és nevel a vérfürdőre, mintha legelőbb csupán valamiféle gép volna. Kegyetlen, de racionális, és valószínűleg nem gondolja, hogy stratégiájával súlyos tragédiának készíti elő a terepet. 

3. John Rambo (Sylvester Stallone) - Rambo-széria (1982-2008)

Sly kultikus karaktere eggyé vált az öldökléssel. Ő volt a legjobb, de amikor hazaért, nem várták elismerő szavak. Senki nem veregette meg a vállát, nem fogtak vele kezet. Még egy kurva reggelivel sem hálálták meg szolgálatát. Inkább lenézték, megverték és az életére törtek. És ez csupán az első fejezete a hosszú kálváriának, ami jelen állás szerint Burmában végződik egy megtört, számtalan élet kioltásáért felelős, lélektelen tekintettel a távolba néző vénemberrel. Mert ezt tette vele Vietnam. És ezt fokozta saját hazájának közönye. A Rambo első részéről itt, a másodikról itt, a harmadikról pedig errefelé írtam. A John Rambóról itt értekezem.  

2. Ron Kovic (Tom Cruise) - Született július 4-én (1989)

Az a kibaszott, kurva Vietnam. Már megint. Az tette ronccsá, nyomorékká a lelkes hazafit. Az Amerikai Egyesült Államok régi és megoldódni manapság sem akaró problémája a háborús veteránok helyzete. A férfiak, akik egykor bátran küzdöttek szülőföldjükért és honfitársaikért, fedél nélkül, éhesen és dühösen kóborolnak a sikátorok mélyén. Ron Kovic kerekesszékbe került. Megtört és egy idő után már sírni sem maradt ereje. Elárulva, megbecstelenítve vált az emberi jogok harcosává, mert tudta, hogy nem engedheti meg. Nem hagyhatja, hogy másokat is kihasználjanak, majd félredobjanak a nagyhatalmak. Ahogy vele is tették. A műről erre értekeztem bővebben.

1. Dax ezredes (Kirk Douglas) - A dicsőség ösvényei (1957)

Ez a Kubrick-figura annyira ügyes, hogy bizony kettő alkotásával is képviselteti magát a listán. I. világháborús drámája nem csupán a lövészárkos állóháború józan észt zabáló kegyetlenségéről, hanem az emberi igazságtalanságról és az életeket kioltó tiszteletlenségről, na meg az ostoba gőgről is regél. Dax ezredes minden jel szerint az egyetlen tiszt ebben a messziről feketéllő, dögszagú alvilágban, aki még tudja, mi teszi az embert. Vagy legalábbis azt, hogy minek kellene vezérelnie fajunkat. Ha globálisan nem is megy, legalább honfitársak között. De Dax ezredes kevés a győzelemhez. Viszont az utolsó pillanatig küzd és ha valaki, akkor ő végül ráléphet a dicsőségbe vezető útra. Azért szomorú történet az övé, mert olyan tettekért válik hőssé a néző szemében, amelyeknek magától értetődőknek kellene lenniük egy civilizált világban, civilizált emberek között, egy magát büszkének valló hadseregben. Az alkotásról Kirk Douglas 100. születésnapjának alkalmából írtam hosszabban.  

Nyilvánvaló, hogy ahány ember, annyi lista létezik ebben a tematikában (is), úgyhogy kommentben osszátok meg saját kedvenceiteket!

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!