Movie Tank

Amióta havazik a giccs birodalmában - Ollókezű Edward (1990)

2016. november 02. - Sparrow

Különlegesek. Léteznek. Na persze nem szuperhősökre, mutánsokra, földönkívüliekre, varázslókra vagy farkasemberekre gondolok. Hanem azokra az emberekre, akik különböznek a hétmilliárdos massza átlagától, egyszerűen csak azért, mert kisebb vagy nagyobb mértékben másképp látják a dolgokat. Megtalálják azt a területet, amit saját aspektusukból megvizsgálva egészen új szintre tudnak emelni. Nobel-díjakat, Oscar-szobrokat és vállveregetéseket adnak nekik. Egy kis részüknek. A többiek pedig élhetnek félelemben. Félve attól, hogy a következő ember, akinek feltárják egyediségüket, talán azonnal sarkon fordul és sikítva menekül majd. Mert nem akar közösködni azzal, aki másmilyen, aki összetettebb. Aki, valljuk be, valamilyen szempontból több és jobb, mint az átlagember.

scissorhands2.jpg

Egy idillinek tűnő, színes-szagos kertvárosban pletykán szerveződő szomszédság működik. Itt él Peg (Dianne Wiest), az Avon helyi ügynöke. Minden nap ajtóról ajtóra jár, hogy a szomszéd háziasszonyok rendszerint visszautasítsák. Így a nő egy nap úgy dönt, hogy meglátogatja a közeli hegytetőn álló, kísérteties kastélyt és tulajdonosát, az öreg feltalálót (Vincent Price). Őt azonban nem leli, csak különös teremtményét, az embert, akit megalkotott. Edward (Johnny Depp) nem készült el teljesen. Kezei helyén pengeéles ollókkal úgyis képes sérülést okozni, hogy ez egyáltalán nem áll szándékában. Peg megsajnálja az elveszetten és magányosan élő fiút, és magával viszi otthonába. Edward azonnal beleszeret megsegítője fiatal lányába, Kim-be (Winona Ryder), és az is kiderül, hogy ollóival egészen elképesztő alkotásokra képes. Először a kisváros kertésze, majd kutyakozmetikusa, aztán pedig fodrásza válik belőle, ám mivel tapasztalatai nincsenek a való világról, idővel nagy bajba keveredik...

Először azt kell meghatározni, hogy mit jelképeznek az ollók Edward kezei helyén. Tim Burton úgy fél óráig hagy bennünket gondolkodni az amúgy zseniálisan egyedi, ám Frankenstein-t és Pinokkiót mégis egyaránt megidéző alapvetésen, majd egy jól elhelyezett epizóddal egyértelműen kimondja a lényeget. Edward a lakóközösségbe érkezése alkalmából tartott kerti partin beszélgetésbe elegyedik egy háborús veteránnal, aki a fiú lelkére köti, hogy soha senkinek ne engedje, hogy fogyatékosnak nevezze őt. Mindezt azután, hogy gyakorlatilag fogyatékosnak titulálja az ollókezű fiatalembert. Burton ezzel jelzi, hogy Edward-ra ne úgy tekintsünk, mint egy testileg sérült emberre, aki ebből kifolyólag hátrányos helyzetből indul a társadalmi versengésben. Nem, mert az ollók a különlegességet, a tehetséget szimbolizálják, azt az egyedi belső világot, ami megkülönbözteti a címszereplőt az általános tömegek jellegtelen arcaitól. Mert ezekkel a pengékkel alkot Edward maradandó csodákat. De ugye a veterán valamilyen szinten mégis fogyatékosnak nevezi a fiút. Ezzel az ellentmondásos áthallással azt üzeni a film, hogy bizony fogyatékosságban is állhat tehetség, a súlyosan hátrányos helyzet is eredményezhet különlegességet. És tényleg, gondoljunk csak azokra a nagyszerű emberekre, akik saját tragédiájukból faragnak előnyt, példának okáért a kézzel és lábbal festőkre, vagy azokra az autistákra, akik valamilyen életterületen józan ésszel felfoghatatlan teljesítményre képesek.

scissorhands.jpg

Az Ollókezű Edward-nak nem csak főhőse és központi allegóriája, hanem történeti kontextusa is rendkívül érdekes. Alapvetően egy kertvárosi szatírát láthatunk megelevenedni. A forgatókönyv felfokozza a jól ismert, megalapozott sztereotípiákat, jelen vannak a pletykás háziasszonyok, a kimondatlan hierarchikus rendszer és az a kezdetben ártalmatlan, ugyanakkor meglehetősen gusztustalan emberi viselkedésminta, amikor a csoport az unalmas hétköznapi létezést megszakító újdonság köré gyűlik, majd amikor jól laktak vele, mint légy a szarral, ott hagyják a francba, sőt, bizonyos esetben ellene is fordulnak. Ebben a filmben utóbbi helyzet áll elő. A játékidő első felében, ahogy feljebb írtam, szatíra jellegű eseménysort láthatunk kibontakozni szórakoztató, önmagukból kiforgatott karakterekkel és vicces helyzetkomikumokkal. Aztán drámai fordulat érkezik, és megismerjük a társadalom sötét arcát. Előáll a helyzet, amikor az emberek megunják bálványozni a különlegességet, és inkább úgy döntenek, hogy ezentúl félni fognak tőle. Innentől kezdve Edward célpont, bántani akarják, kivetik maguk közül. Hirtelen ő lesz az ollókezű rém, a kiszámíthatatlan bajkeverő, holott eddig nagyszerű, tehetséges férfiként tartották számon. Edward története tehát nem másról szól, mint arról, hogy megfelelő szociális tapasztalatok és emberismeret nélkül még a legegyszerűbbnek tűnő társadalmi modellben is el lehet veszni, meg lehet sérülni, áldozattá, vagy még rosszabb esetben ellenséggé lehet válni. Még akkor is, ha csupán jót akarunk. És ilyenkor könnyedén a magány lehet osztályrészünk.

scissorhands3.JPG

Tim Burton aranykorának csúcsán született ez a film a rendező két Batman-mozija és az Ed Wood által övezve. Talán kijelenthetjük, hogy az általános szakmai és nézői közvélemény egyaránt ezt a produkciót tartja a torzonborz karmester legjobb alkotásának. Ez nyilván szubjektív megközelítés kérdése is, viszont valószínűleg kevesen vannak azok, akik az Ollókezű Edward száz percében nem érzik magukat teljesen elvarázsolva. Mert ebben a filmben benne van Burton szíve és lelke, minden egyedi stíluselem, amiről már messziről fel lehet ismerni a rendezőt, vagy legalábbis művei nagy részét. Kezdetben kissé fura a giccses, erőteljesen élénk színekkel felrajzolt kertváros, de a direktor pont ezzel a húzással teszi tökéletessé a történet szatirikus vonásait. Ellenpontozásként pedig ott áll a különleges ember távoli és fekete, ismeretlensége okán ijesztő otthonának egy sötét sarkában. Ez az egészen zseniális díszlettervezői munkával megalkotott kastély ad keretet a történetnek, ez a zseni otthona, ugyanakkor börtöne is. Mert a magány egyszerre hoz szenvedést, és nyújt védelmet. A kiválóan megérzett és komponált látványvilág mellett Burton másik nagy teljesítménye a két főszereplő közti kapcsolat megalkotása. Edward és Kim között bitang erős kémia munkálkodik, de úgy, hogy nincs is túl sok közös jelenetük. Nehéz megmondani, hogyan, de Burton varázsol figuráival és hihetetlenül erős, ütős és hatásos érzelmeket prezentál.

Utóbbi nyilván a remek castingon is múlik. Burton ezzel a filmmel talált rá Johnny Depp-re, akivel aztán jó néhány közös művet forgattak. És valóban, Depp remekül játszik, hitelesen és hatásosan kelti életre a való világgal ismerkedő, szociálisan alaposan visszamaradott, tehetséges Edward-ot. Winona Ryder, itt még sokat ígérő fiatal színésznőként szintén jól alakít, ügyesen asszisztál Depp mellett. A mellékszereplők válogatása is igencsak jól sikerült, hiszen a különböző, egy-egy társadalmi aspektust vagy sztereotípiát bemutató, kisebb súlyt kapó karaktereket prezentáló színészek gond nélkül teljesítik feladatukat.

Tim Burton nagyszerű, kihagyhatatlan és mesterien érzelmes művet rakott össze fantáziából és egyedi világlátásból. Az Ollókezű Edward erőteljes filmélmény, amit egy különleges ember készített egy kitalált, de mégis nagyon valóságos és szintén különleges emberről. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr7411922469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ben Szitas · http://thechiller.blog.hu/ 2016.11.02. 11:34:51

Jó kritika a kedvenc filmemről, a bevezetőben nagyon jól megfogtad a lényeget. Máig Johnny Depp és Tim Burton legjobb közös munkája az Ed Wood mellett.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2016.11.02. 20:15:40

@Ben Szitas: Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :)
süti beállítások módosítása