A robottechnológia és a mesterséges intelligencia jó ideje első helyen, vagy legalábbis az elsők között foglalkoztatja a tudományt és a populáris kultúrát is. Mióta úgy tűnik, hogy a nagy technológiai generációváltás belátható távolságba került, különösen megszaporodtak az eme témával foglalkozó alkotások, de persze a filmművészet korábbi évtizedeinek termésében is szép számmal fellelhetők a zsáner képviselői. Így például '86-ból ez a kellemes, ugyanakkor eléggé bugyuta vígjáték.
Tapsvihar és elismerő biccentések közepette mutatják be a hadsereg legújabb fejlesztését, a technológiát, amivel minden jövőbeli háború könnyűszerrel megnyerhető lesz. A Nova vállalat mesterséges intelligenciával felszerelt robotjai gyilkos lézerükkel sorra képesek megsemmisíteni a páncélozott harckocsikat, ráadásul nukleáris töltetek szállítására is bevethetők. Egy rövidzárlat következtében azonban az 5-ös robot meghibásodik és elkeveredik a telepről. Egy gyanútlan fiatal nő, Stephanie (Ally Sheedy) kertjébe érkezik. Stephanie hamar barátságot köt a géppel, aki a házban fellelhető könyveket gyorsan áttanulmányozva és a tévéműsort kielemezve emberszerű öntudatra ébred. Ettől fogva élőlényként tartja magát számon és mindent megtesz, hogy megmeneküljön a rá vadászó osztagok elől.
A Rövidzárlat alapvetően abszolút indokolt film, hiszen a nézőközönség mindig is vevő volt a nevetve sírás receptjére, azaz az olyan történetekre, amelyek komoly mondanivalót tálalnak vígjátékköntösben. Ennek megfelelően ez a produkció is beszél fajsúlyos témákról, úgy mint a halandóság, az élet, az élés mibenléte és az identitáskeresés. A probléma az, hogy mindez élét, hatását veszti, amikor a készítők úgy döntenek, hogy idióta poénokkal és rajzfilmszerű akciókoreográfiákkal mesélik el a cselekményt. Az egyetlen komolyabb vonulat a szétszerelés és a halál párhuzama, ami valóban erős érzelmi töltést kölcsönöz a dramaturgiának. Összességében viszont a Rövidzárlat szomorú módon gyerekeknek szóló tálalásban próbál felnőtt tartalmat közvetíteni. Így a végeredmény meglehetősen érdektelenné és unalmassá válik, a készítők nemigen tudják a játékidő teljes hosszára lekötni a néző figyelmét.
Amikor egy filmnek nem a látványos zúzás a célja a robotokkal, hanem inkább a mesterséges intelligenciáról való gondolkodásra összpontosít, általában egyszerűbb konstrukciókat láthatunk, hiszen a tartalom a lényeg. A Rövidzárlat robotjai sem bonyolult szerzetek. A látványtervezők rámentek a nézők kellemes emlékeinek előcsalogatására, hiszen az 5-ös robot gyakran hol R2-D2-ra, hol pedig E.T.-re emlékeztet. Az akciójelenetek, ahogy már feljebb is említettem, eléggé rajzfilmszagúak. A statiszták mozgatása, az úgynevezett főellenség karaktere és a lézerrel való elnagyolt bohóckodás mind-mind könnyed matinésablonok nyomán épülnek fel, így egy bizonyos kor fölött nem lehet őket komolyan venni.
A Rövidzárlat összességében érdekesnek tűnő, ám saját ziccereit csúfosan kihagyó, eléggé bugyuta vígjáték. Kétségtelenül vannak kellemes pillanatai, élelmes gondolatai és elvétve ügyes poénjai, de igazság szerint én többet vártam tőle. 5,5/10.
