Todd Phillips mindent kihozott a Másnaposokból, amit csak lehetett. Sőt, sajnos még többet is. Az első rész valóban klasszikus vígjáték, de nekem még a második felvonás is tetszett, viszont a harmadikat már tényleg felesleges volt elkészíteni. A rendező szerencsére úgy döntött, hogy most már tényleg más vizekre evez, ám új filmjét látva úgy néz ki, egyelőre még ő maga sem tudja pontosan, hogy merre is vannak ezek a vizek.
David (Miles Teller) gazdag férfiakat masszíroz, néha a kocsijában füvezik, közben pedig igyekszik egyengetni fiatal házasságát. Valójában azonban valami többre vágyik, mást is szeretne kapni az élettől. A lehetőség egy váratlanul visszatérő gyerekkori barát, Efraim (Jonah Hill) személyében érkezik. Az embereket kiválóan manipuláló, elsőre szórakoztatónak tűnő férfi az évek során fegyverkereskedővé vált, méghozzá legálisan, az amerikai hadsereg által kiírt pályázatokat teljesíti. Miután David beszáll az üzletbe, élete felgyorsul, bankszámlája pedig alaposan megduzzad. Efraim azonban végtelenül kapzsi, így nem tudja hol a határ. És amit a két fickó csinál, az hamarosan már túllépi a legális kereteket.
A Haverok fegyverben nagy erőssége, hogy érezhetően nem feleslegesen készült el. Alapvetése rendkívül élelmes, hiszen egy nagyon fontos és aktuális probléma köré szerveződik. A fegyverkereskedésről és a háborúról szóló történet újszerű, friss tálalásmódban kerül a vászonra, miközben a konfliktus kibontása során megismerhetjük az amerikai hadiipar borzasztó, félelmetes sebeit, amelyek ráadásul folyamatosan véreznek. Mindemellett az igaz történeten alapuló cselekmény egyfajta gengszterfilmes jelleggel a felemelkedés-tündöklés-bukás háromszöget igyekszik prezentálni.
Todd Phillips azonban nem tud mit kezdeni ezzel a Scorsese-szintű sztorival, a játékidő során gyakorlatilag végig keresi a hangját, érezhető az erőlködés, ahogy a rendező próbál rátalálni arra az aspektusra, amelyből igazán hatásosan eltudná mesélni ezt az eseménysorozatot. Mert a Haverok fegyverben nem elég vicces vígjátéknak és közel sem elég emocionális drámának. Az a baj, hogy így még igazán jó dramedy-nek sem lehet elismerni, hiszen ebben az esetben a fenti két pontnak ráadásul egyszerre kellene érvényesülnie. Tény és való, hogy Efraim szövegei sokszor megnevettetnek, a helyzetkomikumok viszont csalódást keltően üresek, ahogy a két főszereplő kapcsolatát sem sikerül igazán hatásosan prezentálni.
A színészi játékokkal nincsenek komoly gondok, ugyanakkor nem is kiemelkedő a gárda munkája. Jonah Hill lazán viszi a prímet. Nagyjából ugyanazt hozza, mint A Wall Street farkasában, és ez a figura valóban jól is áll neki. Vicces, szórakoztató és még akkor sem idegesítő, amikor pedig igazán annak kéne lennie. Félő, hogy Miles Teller karrierjének aranykora a Whiplash után már el is illant, ugyanis a színész fájóan átlagos produktumot prezentál. Feltűnik még Bradley Cooper is, hogy ne legyen bukás a filmből, és ha már leszerződtették, el is játssza a neki szánt karaktert. Kár, hogy ezt eléggé feledhetően műveli.
A Haverok fegyverben tehát egyszer megnézhető, viszont igazság szerint nagyon unalmas film. Vannak benne jó poénok, a dráma viszont csúnyán elhasal, de Jonah Hill azért menti a menthetőt. 6/10.
