Már nem értetlenkedünk. Már elfogadtuk. Belenyugodtunk, és sodródunk az árral. Nem értjük, de már nem is keressük a választ a kérdésre, hogy Hollywoodnak miért kell mindenhez, de tényleg minden rohadt filmhez folytatást készítenie. Már nem is lehetünk meglepve azon, hogy 2014 egyik legrosszabb filmje, a Tini Nindzsa Teknőcök is megkapta második felvonását. Hogy egy bűn rossz alkotást mi értelme van továbbgondolni, az érthetetlen. Még a profitszerzés sem lehet igazán jogos cél, hiszen előrevetítendő, hogy a kutyát sem fogja érdekelni ez a produkció, hiszen nem valószínű, hogy a teknőcrajongók még egyszer kitennék magukat a sokknak, a többiek meg valószínűleg az első részt is kaszálták már a játékidő felénél. Nem baj, a produkció azért elkészült, hogy bebizonyosodjon, mindig van lejjebb.
Miután megmentették a várost a Zúzótól (Brian Tee), a tini teknőc nindzsatesók továbbra is a csatornában bujkálva élnek. A babérokat közös megegyezésük alapján Vernon Fenwick operatőr (Will Arnett) aratja le helyettük, ő lesz a város hőse. Ám miután April O'Neil (Megan Fox) tudomást szerez egy elképesztően aljas, amolyan őrült tudósos összeesküvésről, melynek célja a Zúzó kiszabadítása, na meg természetesen a világvége, a teknőcöknek ismét akcióba kell lendülniük. Ezúttal lehet, hogy elő kell lépniük a fényre, felfedni létezésüket az emberek előtt.
Akármilyen gyökér módon hangzik az, hogy Tini Nindzsa Teknőcök, akármennyire úgy tűnik, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, azért mégiscsak kultikus címről beszélhetünk. A képregényeket és a rajzfilmeket nem véletlenül szerették és szeretik rengetegen. A gond akkor kezdődött, amikor Michael Bay kitalálta, hogy szükség van egy mozis újrázásra. Mondjuk kétségtelen, hogy egy jól összerakott alkotás tudna szórakoztató és tartalmas lenni, ám a 2014-es mű bizonyította, hogy még jó rendezővel sem tudtak elegendőt kihozni az alapokból.
Az első rész a forgatókönyvön bukott el, és ez a negatívum a folytatásban is megvan, csak ezúttal sokkal erősebben érzékelteti jelenlétét és hatását. A történet minden rétegében és momentumában végtelenül sablonos. Az alapsztori, a motivációk, a karakterkonfliktusok, a finálé, mind-mind ezerszer látott panelek, de a készítők még ezeket sem tudják megfelelően újradolgozni. A legunalmasabb, legerőltetettebb, legidegesítőbb tálalást kapjuk, amit csak el lehet képzelni. A dolog azért is szomorú, mert némelyik kidolgozatlan ötletcsírán érződik, hogy sikerülhetett volna itt valami értelmeset is csinálni, ám mégis minden elment a lehető legrosszabb irányba.
Az első rész legalább látványos volt. Jonathan Liebesman rendező túlságosan videojátékszerű, de így is elég ütős koreográfiákat alkotott. Most Dave Green ül a direktori székben, és még ezt a szintet sem tudja, nemhogy megugrani, megközelíteni sem. A produkció tele van akciójelenetekkel, de nincs közöttük egyetlen maradandó sem, ami egy közel kétórás AKCIÓfilm esetében elkeserítő. A CGI még úgy-ahogy a helyén van, de ez inkább tudható be az érthetetlen indokból előteremtett költségvetésnek, mintsem az alkotói tehetségnek.
Egy-két halovány pozitívum segíti elviselhetővé tenni az értelmetlenül elpazarolt két órát. Akad néhány jó poén. A többség borzasztó, de időnként tényleg lehet nevetni. Az óriáspatkányos részen például valóban őszintén röhögtem egyet. Továbbá van egy elem, amire nem lehet egy szavunk sem, ez pedig a filmzene. Nagyon jó, és maga az összkép egyáltalán nem méltó hozzá.
Színészi játékokról nemigen lehet beszélni. Megan Fox libben jobbra-balra a testét pásztázó kamerák kereszttüzében, de színészkedni még mindig nem tanult meg. Stepen Amell néhány Zöld Íjász rajongót talán becsábít majd a mozikba, ám ők valószínűleg utána már nem maradnak sokáig rajongók.
A Tini Nindzsa Teknőcök 2. - Elő az árnyékból nagyon rossz film, szinte biztos, hogy az idei év legalja. Tessék csak visszatuszkolni az árnyékba, és otthagyni örökre. 2/10.
