Már megint egy játékadaptáció, aminek az eredetijével egyetlen másodpercet sem töltöttem el. Hogy ez előny vagy hátrány, arról vitatkozhatnánk. Előny lehet azért, mert így elfogulatlanul, kizárólag filmes szemszögből vehetem górcső alá a produkciót, de hátrány lehet azért, mert a játékra tett különböző utalásokat nem értem meg, így valamelyest csökkenhet az élvezeti faktor. Mondjuk ez esetben igazából mindegy, hogy miként tekintünk erre az összefüggésre, mert a Warcraft így is, úgy is baromi gyengére sikerült...
Az orkok világa haldoklik. A törzsek egy varázslattal megnyitott portálkapun át érkeznek arra a földre, amit új lakóhelyükként képzelnek el. Persze előtte még el kell hódítani az emberektől, akik viszont nem adják könnyen magukat. A király (Dominic Cooper) legmegbízhatóbb embere, Lothar (Travis Fimmel) a gyengélkedő Medivhvel, az emberiség őrzőjével (Ben Foster) együttműködve próbálja meglelni a győzelem kulcsát. Ebben segítségére van a félig ork, félig ember(legalábbis asszem) Ganora (Paula Patton). Eközben az orkok egyik becsületes törzsfője, Durotan (Toby Kebbell) elhatározza, hogy szövetségre lép az emberekkel, hogy legyőzze a faját uralma alá hajtó gonosz varázslatot, ami hosszú távon csak pusztulást eredményez.
Ritkán érzem magam történetleírás közben annyira bizonytalannak, mint az előző paragrafus monitorra vetésekor. Ez annak tudható be, hogy miközben néztem a Warcraftot, meglehetősen nehezen tudtam kihámozni az egymást rendszertelenül váltó, bugyuta jelenetek sokaságából azt, amit történetnek, ne adj' isten konfliktusnak, vagy értelmes cselekményvezetésnek lehetne nevezni. Ez sajnos nem több, mint egy újabb üres és értelmetlen játékadaptáció, ami kizárólag a látvánnyal, na meg a vélhetően tömegesen felvonuló utalásokkal próbál hatni. A forgatókönyv maga viszont kritikán aluli. Az volt az érzésem, hogy ha bemennék egy óvodás, vagy maximum alsó tagozatos iskolás csoporthoz, és megkérném őket, hogy írjanak egy fantáziatörténetet, egy mesét, valószínűleg a munkák nagy hányada sokkal jobban, de legalább úgy sikerülne, mint ez a szerencsétlenség, amit mától IMAX áron vesztegetnek. A történetnek helyszínt szolgáltató világ mibenlétéről, történelméről semmit nem tudunk meg, csak úgy van. A karakterek lógnak a levegőben, helyenként figyelhető meg csupán valamilyen épkézláb motivációs rendszer, persze eme esetekben is csak a szigorú gyerekmatiné sablonokra támaszkodva érkezik változás. A cselekmény szerkesztése és a jellemek közti konfliktusok gyengébb tévéfilmre hajaznak, csupán az az egyetlen valóban erős fordulat képes valamelyest megmenteni az összképet.
Duncan Jones tegye már meg, hogy visszatér a minimalista, elgondolkodtató sci-fikhez, hiszen az az ő világa, emlékszünk még a Holdra és a Forráskódra, mindkettő nagyszerűen sikerült. Tény és való, hogy a Warcraft tragédiája nem a rendezésen múlik, ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy Jones nem tesz sokkal többet annál, mint amit akármelyik látványfilmes rendező, egy Roland Emmerich vagy egy Michael Bay (juj, de leírtam) ne tudna összerakni. Ez persze enyhe túlzás, mert az akciójelenetek sodrásában néhol felüti a fejét egy-két kiemelkedő megoldás, ezeket igazán üdítő pillanatokként éltem meg. Kár, hogy kevés van belőlük. A látványvilágon érződik, hogy igyekeztek a videojátékos tálalást előtérbe helyezni, ez sikerül is, de persze a nagy vásznas produkciónak nem tesz jót a műanyag CGI. Ramin Djawadi egész jó, bár túlságosan A gyűrűk urára hajazó zenei témaegyüttest rakott össze.
Travis Fimmel továbbra is tökéletesen tud könnyes tekintettel maga elé bámulni, és tény, hogy szimpatikus csóka, de ennél mélyebbre nemigen nyúlnak színészi képességei. Dominic Cooper aranyozott biodíszletként funkcionál, Ben Foster legemlékezetesebb megmozdulása pedig az, amikor CGI-jal eltorzítják. Paula Patton a Gamora koppintás szerepében (de érted baszod még a neve is majdnem ugyanaz...) kifejezetten jó, egyértelműen ő alakít a legkiemelkedőbben, bár ebben a gárdában ez nem számít különösebb dicsőségnek.
A Warcraft: A kezdetek nem sikerült jól, persze már az előzetesek alapján sem nézett ki túl vonzónak. Úgy gondoltam a trailereket nézve, hogy ez lehet nagyon szar is, és nagyon király is. Hát mostanában nem fogok lottózni... 4/10.
