Nincs menekvés, a szkeptikusoknak is el kell fogadniuk, hogy a CGI a tömegfilm jövője. Nem kell azonban kétségbeesni, hiszen habár mindig is lesznek, akik elpocsékolják és lebutítják ezt a nagyszerű technikát, azért bőven lehet a komputeranimációt művészi értelemben is használni. Erre ékesebb példa nem is kell, mint Ang Lee Pi élete című kalandfilmje, amiben a tehetséges rendező fantasztikus látványt és hangulatot teremtett. A CGI segítségével olyan jeleneteket varázsolt a nézők elé, amiket valódi vadállatokkal aligha lehetett volna leforgatni. Jon Favreau A dzsungel könyve adaptációját azért vártam nagyon, mert az előbb méltatott mű szellemi örökösének ígérkezett. És látvány szempontjából mondjuk tényleg az is...
Maugli (Neel Sethi) a dzsungel mélyén, farkasok között nevelkedett fel. Védelmezője, Bagira, a fekete párduc célja, hogy az embergyereket minél előbb megtanítsa a vadvilágban való hatékony túlélésre, ám a több éves távollét után visszatérő Sir Kán keresztülhúzza számításait. Az erőszakos tigris magának követeli Mauglit, szerinte ember nem élhet a dzsungelben. Bagira és a farkasok ezért úgy döntenek, hogy visszaviszik a gyereket saját fajtája közé, az emberek falujába. Sir Kánnak azonban ez nem elég, ő holtan akarja látni Mauglit...
A klasszikus történet klasszikus hiteltelensége természetesen még mindig helytálló, hiszen meglehetősen furcsa, hogy a vadvilág ragadozói közül mindössze egyetlen egy van, aki felfalná az ingyen zsákmányt, a többi inkább védelmezi. Na mindegy, a lényeg az, hogy Favreau filmje korrekt adaptáció, elsősorban nem a készítők hibája a történet viszonylagos gyengesége. A dzsungel könyve eleve önmagában sem nagy eresztés, egyszeri gyerekmese, amit könnyen meglehet unni, főleg úgy, hogy a digitalizált feldolgozás magában foglal egynéhány fölösleges etapot, így a mű középtájt erősen belaposodik. A karakterek nem rosszak. Sir Kán kifejezetten erős főgonosz, motivációs rendszere remekül ki van dolgozva, a gyilkossági szándékot leszámítva abszolút logikusabban gondolkozik, mint a pozitív figurák. Márpedig ponti ilyenkor igazán ijesztő egy negatív karakter. Balu, a medve komikus szereplése is kifejezetten szórakoztató, Bagira viszont talán egy kicsit elsikkad a cselekmény sodrásában.
Persze nekem nem kell hazudnotok, a legkisebb mértékben sem a sztori miatt fogtok beülni erre az alkotásra, hanem azért, mert már az előzetest nézve is elakartátok dobni magatokat a gyönyörtől. És igen, a látványvilág valóban elsőosztályú. Ang Lee kétségtelenül jobban használta a CGI-túlsúlyt, de hát valljuk csak be, ő azért sokkalta jobb rendező, mint Favreau barátunk. A direktor azért odateszi magát és nem egy csodálatosan szép beállítást komponál. Az akciójelenetek egész jók, sok bennük a dinamika, bár sajnos pont a finálé sikeredett kissé vontatottra. A CGI állatok lenyűgözően mutatnak. Bagira méltóságteljes, Sir Kán brutális, Balu vicces, a farkasok pedig csak szimplán gyönyörűek. Szerencsére kellő mértékben el is terelik a figyelmet a siralmasan játszó Neel Sethiről.
A dzsungel könyve nem sikerült rosszul. Aki a látvány miatt akarja megnézni, mindenképpen tegye is meg, aki viszont tartalmas sztorit akar erős vizualitással kiegészítve, az lehet, hogy jobban teszi, ha megvárja a Polgárháborút. 7,5/10.
