Steven Spielberg már évtizedek óta az amerikai tömegfilmgyártás jellegzetes figurája. Egyedi stílusának nem csupán a profi jelenetkoreografálás, hanem - sajnos vagy nem sajnos - a kissé eltúlzott szentimentalizmus, valamint bizonyos témák esetén a túlzott patriotizmus is velejárója. Akár kedveljük, akár nem, Spielberg nem véletlenül lett óriási név és viszonyítási alap. Nagyon érti a mozgókép nyelvezetét, bár sajnálatos módon az is igaz, hogy az utóbbi években nem hozta azt a színvonalat, amit korábban megszokhattunk tőle. Legutolsó igazán emlékezetes filmjét Tom Hanks főszereplésével forgatta, és most, hogy a Terminál után a két zseni ismét összefogott, joggal reménykedhettünk a Kémek hídjában. És bizony nem is kell benne csalódnunk.

A hivatalos szinopszis szerint 1960-at, a film bevezető narrációjának elmondása alapján viszont 1957-et írunk. A pontos év igazából nem is annyira lényeges, ami számít, az nem más, mint az, hogy tombol a hidegháború. Az USA és a Szovjetunió kémek bevetésével igyekszik minél többet megtudni az ellenségről, a cél elsősorban atomtitkok szivárogtatása. Miután letartóztatják Rudolf Abel orosz ügynököt (Mark Rylance), a népszerű és tehetséges ügyvédre, James Donovan-re (Tom Hanks) hárul a hálátlan feladat, amely az ellenséges egyén bíróság előtti képviseletét takarja. A törvényt mindenek fölött szem előtt tartó ügyvéd jobban megismeri, és megkedveli védencét. A halálos ítélettől úgy óvja meg Abel-t, hogy meggyőzi a bírót az amúgy teljesen jogos tényről, miszerint a bebörtönzött szovjet kém hasznos lehet egy későbbi fogolycsere lebonyolításakor. És hamarosan kiderül, hogy Donovan a jövőbe látott...

A Coen testvérek forgatókönyve azért kellett ehhez a produkcióhoz. Mivel ezúttal is a nyugati világról, egészen konkrétan az amerikaiakról, és egyik nagy ellenségükről van szó, akarva-akaratlanul a Ryan közlegény megmentésével vontam párhuzamot. A Kémek hídja története azonban sokkal jobban van megírva, mint Spielberg jóformán indokolatlanul népszerű propaganda toborzófilmjének sztorija. Nincsenek kisarkított ábrázolásmódok. Persze, az amcsikban túlteng a patriotizmus, de a szovjetekben is. Mindkét oldal részletes bemutatás kíséretében válik a produkció szerves részéve. A történet fő mondanivalója szerint nem is az számít, hogy milyen zászló szolgálatában száll harcba az ember, hanem az, hogy azt a zászlót mindenen keresztül, hűséggel kell szolgálnia. És ez éppúgy megbecsülendő vonás az ellenségünkben, mint a bajtársunkban. Nem véletlen, hogy Abel a film egyik legszimpatikusabb alakja. A cselekményvezetés kezdetben nagyon izgalmas, a beszélgetős jelenetek tömkelegéből álló, két és fél órás mű sokáig egyáltalán nem érződik unalmasnak. A vége felé már helyenként vontatottá válik, a játékidő lehetne úgy húsz perccel rövidebb, de azért nem vészes a helyzet. Mindennek a tetejébe ráadásul egészen remek humorvilággal is bír a produkció, ami a téma tekintetében eléggé meglepő, de persze kellemesen. 

Spielberg végre rendezett egy olyat, ami méltó egykori fénykorának színvonalához. A Kémek hídja természetesen nem váltja meg a világot, ám ettől függetlenül élvezet nézni a nagy rendező remekül megkomponált, aprólékosan kidolgozott jelenetkoreográfiáit. Tény és való, hogy akad egy-két erőltetettebb, majdhogynem kínos képsor, de mit lehet tenni, ismerjük már az öreget, így kell szeretni, megváltozni már nem fog. Minden rossz szájízünk elhalványul azonban, amikor legújabb művének azt a történetvégi laposabb húsz percét végül hangulatos, izgalmas, és érzelmes fináléba, valamint zárásba köti át. A Janusz Kaminski operatőrrel való együttműködés természetesen ezúttal is megható eredménnyel zárul. A Mester olyan helyeken is képes lélegzetelállítóan szép képeket produkálni, amelyekről nem is feltételezné a néző, hogy alkalmasak a fényképészeti brillírozásra. Bár tény, hogy egy tehetséges kameraművész számára nincs lehetetlen, még egy megszáradt kutyagumit is képes lehet lélekkel feltölteni. Kaminski valami ilyesmit képvisel, persze kutyagumiról ezúttal szó sincsen.

Tom Hanks-ről - sajnos vagy nem sajnos - én csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Úgy gondolom, hogy a jelenleg aktív amerikai színészek közül ő az egyik, ha nem a legnagyobb óriás. Bármilyen filmben képes eljátszani akármilyen karaktert, és a teljes mű egyéb részleteitől függetlenül már azért is érdemes megváltanunk a mozijegyet, hogy láthassuk őt alakítani. Mert zseniális mindig mindenkor, és ez a Kémek hídjában sincsen másképp. Tom Hanks karakterének drámai és lazább, humorosabb énjét is remekül fogja meg, ábrázolásmódja lehengerlően megragadó. A mellékszereplők sem rosszak, de Hanks közelébe kizárólag az Abel-t alakító Mark Rylance képes felkapaszkodni.

A Kémek hídja jó film, sőt, majdhogynem remek. Kár, hogy a játékidő túlságosan elnyúlik, és így kapunk egy vontatottabb húsz percet. Steven Spielberg viszont újra elemében van, Tom Hanks pedig még mindig. Szóval jövő csütörtöktől menjél a moziba, mert ott a helyed! 8,5/10.