Movie Tank

Ed Wood (1994)

2015. július 26. - Sparrow

Életrajzi filmet általában olyan emberekről szokás csinálni, akik valami igazán maradandó, valamilyen kiemelkedően pozitív teljesítményt tettek le az asztalra, adott esetben kisebb-nagyobb mértékben segítették az emberiség fejlődését, vagy netán olyan magatartásról tettek tanúbizonyságot, ami generációk sorának szolgálhat inspirációul, tanulság gyanánt. Elfordulhat azonban olyan eset is, amikor valaki azzal vívja ki magának a rajongást és a tiszteletet, hogy negatív rekordot állít fel egy adott területen. Hogy képes valamit kimagaslóan pocsékul csinálni. Edward D. Wood Jr. ilyen ember volt.

1994-ben Tim Burton tisztelgett minden idők legrosszabb filmrendezője előtt.

ed-wood.jpg

Ed Wood (Johnny Depp) szenvedélye a filmezés, példaképe Orson Welles, hobbija pedig a női ruhák hordása. A hollywoodi mozgóképiparban azonban nehezen veti meg a lábát az ember, még akkor is, hogyha meggyőződése szerint pontosan az ő rendkívüli ötleteire vágyik a közönség. Ed Wood azonban megismerkedik a kiöregedő, drogfüggő Lugosi Bélával (Martin Landau), ezt követően pedig sikerül összehoznia néhány produkciót. A gond az, hogy ez az úriember producernek túl puhány, rendezőnek túl felületes, forgatókönyvírónak pedig túl fantáziátlan. Sem a kritika, sem a közönség, de még saját stábja sincs oda alkotásaiért, ám a nagy Ed Wood-nak senki, de senki nem mondhatja azt, hogy adja fel, és ne küzdjön az álmaiért.

Tim Burton szereti a tragikomikus alakokat, és ebbe belegondolva nem is csoda, hogy ő lehetett az, aki filmet készít erről a meglehetősen érdekes módon különleges emberről. Az Ed Wood történet a feltétlen küzdeni akarás és a tehetségtelenség kontrasztjáról. A címszereplő sorstragédiája már az első jelenetek után egyértelmű, hiszen hamar észrevehetjük, hogy Ed Wood nem jó abban, amit csinál, ám ő mégis hajthatatlan. A nagy filmrajongóból nem törvényszerűen válik nagy filmkészítő. Ám ez a kissé buggyant, magát kivételes művésznek tartó fickó erre nem hajlandó rájönni, és egy egész életet áldoz a rosszul megválasztott pályának, miközben végig tombol benne a lelkesedés, néhány mélypontját pedig a környezetéből érkező kedves szavak oszlatják el a feledés homályában. Ed Wood ellentmondásos figurája, és tragikomikus sorsa kétoldalú hatást vált ki a nézőből. Az egyik jeleneten harsányan nevetünk, a következőn viszont sírnánk, melankóliánk pedig akkor válik teljessé, amikor a produkció végeztével újra tudatosul bennünk, hogy igaz történet feldolgozásának voltunk tanúi. Kétség sem férhet ahhoz, hogy Ed Wood életútja tragédia. Tragédia a javából. A különbség annyi, hogy ez a tragédia valamivel viccesebb névrokonainak többségénél.

edwood.jpg

Tim Burton rendezése igazán kreatív. A játékidő teljes hosszában észrevehetőek a horrorfilmhatású jelenetkoreográfiák, vagy adott esetben csupán az apróbb, rémfilmekre hajazó részletek. Olykor a fény-árnyék játék kelt némi feszültséget, máskor egy okosan megválasztott kamerabeállítás tud hátborzongató lenni, de van, hogy csupán a sejtelmes zenei aláfestés ébreszti a horrorisztikus atmoszféra áthallásait. Ezzel a háttérként felfestett okos módszerrel, valamint a fekete-fehér fényképezéssel Burton egyrészt kihangsúlyozza Ed Wood sorstragédiáját, másrészről hatékonyan tiszteleg Lugosi Béla horrortörténeti szerepe előtt, harmadrészt pedig fantáziadús körítést ad a cselekménynek, ami natúr értelmezésmódban rémfilmek gyártásáról szól. És valóban, maguk a filmforgatós képsorok meglehetősen szórakoztatóak, ezek a produkció legkönnyedebb képsorai, még akkor is, hogyha hátterükben fel-felsejlik az álomgyár és a showbiznisz gyilkos húsdarálójának fenyegető árnyéka.

Johnny Depp aranykorából a színész egyik legemlékezetesebb alakítása ez a szerep. Depp pazar hitelességgel, kissé gúnyos, de a legkisebb mértékben sem sértő iróniával fűszerezve, sokrétű tálalásban prezentálja Ed Wood figuráját. A prímet azonban Martin Landau viszi, aki megérdemelten kapott Oscar-díjat Lugosi Béla megformálásáért. Az aktor játéka zseniálisan tragikomikus. Mellékszerepeikben Bill Murray és Sarah Jessica Parker is remekül helytállnak, továbbá Patricia Arquette is jó, bár ő eléggé kevés teret kap a kibontakozásra.

Edward D. Wood Jr. keserédes élettörténete és Tim Burton egyedi szerzői eszköztára emlékezetes frigyben forrnak össze egy különleges életrajzi film keretein belül. Nem érdemes kihagyni! 8,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr177656652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoppos76 2015.07.27. 13:33:15

Szegény Ed, ha ma élne, csinálhatna filmeket az Asylumnak. Híres és gazdag lehetne. :)

Tetsu 2015.07.27. 15:42:20

Depp legjobb filmje, nagy kedvenc.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.07.28. 06:56:36

errol minekmirni. mindenkinek latnia kellett volna mostanra joparszor. aki nem latta, az vagy egy ujszulott vagy egy igen alacsony filmes tapasztalattal rendelkezo egyen.

cut!

Laurafilmblog · https://laurafilmblog.wordpress.com 2015.08.02. 23:11:53

Szerettem ezt a filmet. Olyan őszintén esetlen.
süti beállítások módosítása