Nehéz a színészélet. Persze, nem akkor, amikor már túl van a karrier a nagy áttörésen, a fordulóponton, amikor minden kamera előtt bemutatott mosoly annyi pénzt hoz a konyhára, amennyiért a legtöbben egy évig is dolgoznak. Nem, nem a szupersztárságról van szó (az is nehéz, csak más értelemben). Hanem arról a helyzetről, amikor nem akar jönni az igazi, nagy siker. Kisebb győzelmek ugyan vannak, de azok is csak szökő évente egyszer érkeznek, az idő nagy részében pedig székrekedés elleni tabletták reklámfilmjeiből kerül étel az asztalra. A kétségbeesett színész jobbik esetben legalább a szarabbnál szarabb melók közül választhat.
És ha már választhat, miért ne játszana hullát a rendőrség megrendelésére?
Jean Renault (François Damiens) egykor ígéretes ifjú színésznek számított, azonban karrierje a nagy áttörés előtt megrekedt. Manapság kínos reklámfilmekből, és bukásra ítélt tévésorozatokból tartja el magát, miközben valamiből a gyerektartást is fizetnie kéne. Hab a tortán, hogy neve kimondva szinte teljesen ugyanúgy hangzik, mint Jean Reno-é, ebből kifolyólag pedig gyakran röhejes helyzetbe kerül mások előtt. Egyik nap érdekes lehetőséget kap, ami a rendőrségtől érkezik. Egy korábbi hármasgyilkosság rekonstruálása során kell segédkeznie a hatóságoknak, méghozzá úgy, hogy megformálja az áldozatokat. A kezdetben béna rendőri művelet hamarosan az egész ügyet meghatározó nyomozásba csap át, amelynek meglepő módon Jean válik fő zászlóvivőjévé.
A forgatókönyv legnagyobb erőssége az, hogy képes rendkívül jóízűen, nem annyira durván, nem annyira sértően, de azért mégis hatásosan kifigurázni a rendőri és igazságszolgáltatási szervek működését. Vagyis jelen esetünkben működésképtelenségét, ugyanis a Körberajzolva fővonulata nem más, mint a tény, hogy adott esetben akár egy teljes mértékben laikus, ugyanakkor a szabályok által nem kötött, intelligens ember is képes hatékonyabban működni, mint a hivatásos, papíron profi bűnüldözők. Eme alapkonfliktusból számos humoros szituáció kerekedik. Igaz, hogy az összkép lehetne jóval fergetegesebb is, de azért így is egyértelműen pozitív görbét produkál a produkció, hiszen jó néhányszor van alkalmunk nagyokat nevetni az ügyesen megkomponált, poénos helyzeteken. A humorvonulat melletti másik fontos szál a krimire összpontosít, és itt azért nem olyan fényes a helyzet. A nyomozás üteme sokszor leül, az érdekfeszítő momentumokat hosszú szünetek választják el egymástól, a krimiszál egésze pedig kissé összecsapottnak hat, és a film könnyedebb jellegéhez mérten a kelleténél jóval átláthatatlanabb is. A műbe beleerőltetett szerelmi szál abszolút fölösleges, a játékidő részben emiatt is nyúlik túl a megfelelő időhatáron, hogy ezáltal unalmasabb, vontatott hatást kölcsönözzön az alkotás utolsó szakaszának.
Úgy ítélem meg, hogy Pascal Ridao operatőr külön bekezdést érdemel, még ha nem is olyan hosszút. Az úriember ugyanis nem ritkán egészen lenyűgöző képeket komponál a vászonra. Jean-Paul Salomé ügyes meglátásai, és kiváló beállításai rendkívül szép, sőt, gyakran egészen gyönyörű tálalásban jelennek meg a film során. Lenyűgözően szép természeti képeket, és elragadó nagytotálokat láthatunk.
François Damiens üdítően szórakoztató, és rendkívül hiteles alakítása sokat dob a mű össz-színvonalán. A színész lubickol a főszerepben, lerí róla, hogy mennyire élvezte eljátszani Jean karakterét. A főszereplő sok vicces szituációt tesz igazán kirobbanóvá, miközben a komolyabb hangvételű jelenetekben is szépen megállja a helyét. A színészgárda többi tagja közül senki sem nyújt kiemelkedőt, de komolyabban rossz alakítást sem lehet felfedezni.
A Körberajzolva lehetett volna igazán fergeteges vígjáték is, de megmaradt egyszer nézős, szórakoztató, de nagy durranást nem képező komédiának. Nem rossz, érdemes tenni vele egy próbát. Nagyon gyenge 7/10.
