Movie Tank

Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész (2014)

2014. november 18. - Sparrow

Suzanne Collins világsikerű regénytrilógiájának első darabja, Az éhezők viadala, számomra is nagy könyvélményt jelentett, a belőle készült filmadaptáció pedig lenyűgözött. A második kötet, a Futótűz összességében már nem jött be annyira, mert számomra a regény második fele nem volt több egyszerű, unalmas önismétlésnél. Ennek ellenére azonban a második film jobban tetszett, mint a nyitórész, hiszen pont az önismétlés-érzést sikerült belőle kiiktatni. A harmadik regénynek kétszer is nekiveselkedtem, de egyszer sem tudtam a felénél tovább jutni, pedig az sem hosszú, körülbelül 300 oldal, ráadásul kis alakos, eléggé nagy betűkkel nyomtatott könyvről van szó. Egyszerűen untam A kiválasztottat. Ilyen formán nem sejtetett sok jót előre a tény, hogy a zárórészt két filmben mutatják be nekünk az alkotók, de én ettől függetlenül vártam a produkciót, hiszen a második filmadaptáció is jobban sikerült, mint az alapjául szolgáló regény.

És bizony, lehetett volna ez jó is. Hogyha egy filmben adaptálják a cuccot. Oké, hogy ez így két felvonásban sokkal nagyobb bevételt jelent a stúdiónak, és tudom jól, hogy nem tündérkék és rózsaszirmok világában élünk, tisztában vagyok vele, hogy a pénz az úr. De tényleg ennyire?!

A stúdiónak sok pénzt, nekünk csupán szép álmokat...

hungergames.jpg

Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) az elpusztultnak hitt, ám a föld alatt mindvégig építkező és erőt gyűjtő 13. Körzet falai között rehabilitálódik. Már amennyire tud, hiszen halálos rettegéssel tölti el a gondolat, hogy Peeta (Josh Hutcherson) minden bizonnyal brutális kínzásoknak van kitéve a Kapitólium szívében. Mindeközben sorra robbannak ki a lázadások Panem körzeteiben, Snow elnök (Donald Sutherland) ekképpen érzi is, hogy szorul a hurok, ám nem hajlandó gyengeség jelét adni, a tetten ért ellenállókkal kegyetlenül leszámol. A 13. Körzet elnöke, Alma Coin (Julianne Moore) és Plutarch Heavensbee (Philip Seymour Hoffman) jól tudják, hogy a lassacskán inkább már polgárháborúra hajazó lázadásnak csak akkor van hosszú távon esélye, hogyha színre lép a jelképpé vált Katniss, aki a lavinát elindította. Propagandaakciók kezdődnek, miközben a Kapitóliumból sugárzott műsorokban az elegáns ruhákba öltöztetett Peeta próbálja lebeszélni a felkelő körzetek tagjait a harcról. De vajon mivel vették rá a fiút, hogy ilyeneket mondjon? És vajon Katniss elvállalja a Fecsegőposzáta szerepét? Vajon képesek a meggyötört emberek, ha összefognak, térdre kényszeríteni az elnyomó hatalmat?

És vajon kibírjuk dühroham nélkül, amiért egyszerű pénzsóvárságból tönkre vágták a moziélményünket? Nehezen. Oké, nem arról van szó, hogy rossz film Az éhezők viadala új része. Erről tényleg szó sincs. Egyszerűen csak az a lényeg, hogy a forgatókönyv egy bizonyos ponton túl nem ér egy kalap kakit se. A történet kezdeti, készülődéses jelleggel bíró felépítése nagy dolgokat sejtet, a cselekmény bizalomgerjesztő mederben áramlik. Még az itt-ott feltűnő vontatottságot is megtudjuk bocsájtani. Egy bizonyos pontig. Mert eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ez a sztori tulajdonképpen nem tart sehová, hogy nem több jól megkomponált parasztvakításnál, egyszerű, bicskanyitogató időhúzásnál. Jóformán kézzelfoghatóvá válik az érzés, hogy az unalomba, és a fölöslegesség kisugárzásába fúló jelenetsorok a nyúlfarknyi hosszúságú regény teljes mértékben indokolatlan kettébontásából fakadnak. És ez a jelenség elképesztően bosszantó. Igen-igen, megidéződik a Harry Potter-féle szerencsétlenkedés, bár szerencsére azért közel sem annyira vészes a helyzet.

De ha már mindenképpen ketté kellett szedni, mert különben csőd lett volna, és halál, és világvége, akkor legalább próbálták volna a forgatókönyvírók megfogni szkriptjük igazán életképes részeit, hogy azokat mélyítsék el a játékidő második felében. Gondolok itt a propaganda hatalmának bemutatására, ami hiteles, elgondolkodtató ábrázolásmódban jelenik meg a film során. Legalábbis egy ideig, mert aztán egyik pillanatról a másikra a készítők megfeledkeznek a sztori eme eleméről, pedig tényleg lett volna benne potenciál. Az árulás jelensége, és a határozatlanság kínzó ereje sincs kellően elmélyítve, és a jellemrajzok sem minden esetben ütősek. Katniss jogos módon végtelenül szomorú karaktere természetesen átjön, de például Haymitch és Effie nincsenek elég ideig a vásznon, leginkább csak poénforrásként jelennek meg nagy ritkán. És ott van Gale, akinek a filmbeli jelenlétét nagyon promózták, mondván, hogy na most már aztán tényleg előtérbe kerül a srác, ám aki esetleg csak emiatt váltana jegyet a produkcióra, az egész nyugodtan otthon is maradhat, mert az ígéretekből semmi sem valósul meg. Gale továbbra is olyan súlytalan, mint a lágy tavaszi szellő, ami megcirógatja hajamat, miközben újranézem a Futótüzet, ami remélhetőleg helyrebillenti lelki egyensúlyomat.

hungergames3.jpg

Most, hogy olvasótáborom tinilányszekciójának jelentős részét elveszítettem, rátérnék arra, hogy miért is érdemes azért mégiscsak megnézni Az éhezők viadala új felvonását. Itt van például mindjárt Francis Lawrence rendező, aki megint csak bebizonyítja a tézist, miszerint már az első részt is neki kellett volna készítenie. Az úriember ugyanis bitang módon ért a hangulatteremtéshez, és még ebbe a túlnyomórészt életképtelen történetbe is képes lelket, színt, atmoszférát vinni. A direktor nagyszerűen fokozza az impulzusokat, nem ritkán erőteljes emocionális epizódokat teremt, miközben sikerül a szentimentális hatásokat a hitelesség határain belül tartania. Jo Willems az operatőri munka frontján teszi oda magát, hogy ezáltal gyönyörűen fényképezett körítést adjon a sztorinak. Valóban, a látványvilág elsőosztályú. Na, ne tessék zúzós akciójelenetekre asszociálni, mert abból jóformán egy sincs. Én a felvételek szépségére, tisztaságára, és hitelességére kívánok rávilágítani, arra, hogy a kameramunka szinte önálló életre kel, és hatására akár még a vontatott történetvezetést is hajlandóak leszünk enyhébben elbírálni. Na meg persze James Newton Howard zeneszerzőt sem kell félteni, aki gyönyörűségesen szép dallamokkal emeli a hangulatot. Az akciójelenetekre visszatérve ismételten az elbaltázott forgatókönyvet említeném meg, aminek sikerült teljes mértékben egyensúlytalanná tennie a filmet. Hogy mit értek ezalatt? Azt, hogy összesen 2, azaz kettő darab akciójelenet akad a filmben, de azokat is csak akkor látod, hogyha éppen nem pislogsz, hiszen jó, ha összesen kitesznek egyetlen, azaz 1-et-len percecskét. A maguk ideje alatt jól néznek ki, látványosak, de borzasztóan rövid élettartammal átkozta meg őket a kettébontott történet.

hungergames2.jpg

A mű megtekintése előtt is jól tudtam, hogy számos téren lehetnek gondok, de abban egészen biztos voltam, hogy egyvalami tökéletes lesz. Történjen akármi, a színészi játék nem lehet rossz ebben a filmben. Jól néznénk ki, ha már ez sem jött volna össze! De hál' Istennek, erről szó sincs, a színészgárda munkája ugyanis fantasztikus. Szerencsére eredeti nyelven tartották a sajtóvetítést, így nem kellett bosszankodni amiatt, hogy megfosztanak bennünket Jennifer Lawrence alakításának fontos részétől, bár az szinkronnal is egyértelmű lett volna, hogy korunk magasan legfantasztikusabb fiatal színésznője ezúttal is lehengerlően jó Katniss szerepében. Lawrence tökéletes hitelességgel adja át a karakterében dúló érzelmeket, egyszerűen lenyűgöző! A többieket sem kell félteni. Philip Seymour Hoffman és Julianne Moore párosa kiválóan működik a filmben, és Woody Harrelson is remekel, továbbá Elizabeth Banks is hozza a tőle megszokott magas színvonalat. Harrelson és Banks sajnos keveset szerepelnek, de amikor jelen vannak, maradandót alkotnak. És természetesen itt van a jó Donald Sutherland is, aki csak a rend kedvéért ezúttal is olyan produktumot prezentál, ami kimeríti a zsenialitás fogalmát. Josh Hutchersont alig látjuk, de a neki jutó néhány percben nagyon erős a srác, továbbá meg kell említeni, hogy jelen van még az alkotásban a Trónok harcából ismerős Natalie Dormer is, aki kissé ugyan erőltetett, de összességében azért hiteles játékot mutat be.

Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. része nem rossz film. Számos pozitívuma van, de az alapregény kettébontásából fakadó, rétestészta módjára nyújtott, időhúzó történetvezetés csúnyán belerondít a filmélménybe, amit csak fokoz a tény, hogy a forgatókönyvírók nem a sztori megfelelő elemeire fektették a fő hangsúlyt. Kár volt így leredukálni egy ígéretes franchise színvonalát. 6,5/10.  

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr636910541

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.11.18. 12:26:05

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Psyman 2014.11.19. 06:04:44

Ez az egész amiatt van, mert a harmadik könyv 90%-ban nem szól másról, minthogy Katniss épp hisztizik és fel-alá rohangál ugyanabban a bunkerben - messze a leggyengébb könyv a háromból. Ebből igen nehéz dupla részt csinálni. Csináltak volna inkább önálló részt az első Viadalból...

AskmeLater30 2014.11.19. 10:04:55

Látod, ízlések és pofonok, szerintem a harmadik volt a legjobb és simán ki lehet hozni belőle két filmet. Ha csak ennyi jött le, hogy hisztizve rohangál fel-alá, akkor nem olvastad elég alaposan.

Vidéki 2014.12.01. 13:53:12

A kiválasztott 1. része nem rossz film., a szerző szerint.

Szerintem viszont elképesztően jó film.

Remekül érzékelteti a kontrasztot a kedvezményezettek jóléte és a letaszítottak reménytelen kiszolgáltatottsága között.

A kedvezményezettek torz mentalitása emlékeztet a római korra, amikor a római polgárok élvezettel nézték a leigázott népekből verbuválódott gladiátorok halálos küzdelmeit, semmi megértést nem tanúsítva tragikus sorsuk iránt.
süti beállítások módosítása