Movie Tank

Ómen (1976) - Halloween '14

2014. október 31. - Sparrow

A gyermekáldás minden szülő számára meghatározó élmény. Új fejezet, be nem határolható mértékű boldogság. Valami, ami új célt, és kihívást ad. Azonban ez a kisfiú más. Mert ő a hatodik hónap hatodik napjának hatodik óráján született az eget átszelő üstökös fényében, miközben Izrael népe visszatért Sionba. A fogaskerekek meglódultak, a gépezet működik. És előbb vagy utóbb mindannyiunk számára nyilvánvalóvá válik, hogy eddig nem ismert sötétség érkezett a földre. És már tudjuk is, hogy miről van szó.

Vesznünk kell.

omen2.jpg

Robert Thorn (Gregory Peck) pályafutásának eddigi legnagyobb eredménye érkezik el, amikor Londonba helyezik, mint amerikai nagykövetet. Feleségével (Lee Remick) és gyermekével, Damiennel (Harvey Stephens) együtt boldogan veszik birtokba angliai villájukat. Azonban van valami, amiről az asszony nem tud. Annak idején, öt évvel ezelőtt, gyermeke meghalt, rögtön a születés után. Damient Robert adoptálta nem hivatalosan. A férfi úgy gondolta, jobb, ha felesége boldog tudatlanságban éli le hátralévő évtizedeit. Ám amikor Damien körül furcsa dolgok kezdenek történni, a nő megérzi, hogy valami nincs rendben gyermekével. Érzi, hogy ez nem lehet az ő fia. Ez az idegen, gonosz lény nem származhat az ő testéből. 

David Seltzer forgatókönyvíró szemrebbenés nélkül fenyegeti a világot pusztulással, miközben rendkívül bátran nyúl a hívő keresztényben mély nyugtalanságot generáló kifejezésekhez. Sátán, Antikrisztus, Armageddon, és persze A jelenések könyve. Kezdetben ugyan lehetnek kétségeink, hiszen első negyed órájában az Ómen inkább hasonlít valamiféle lapos családi filmre, semmint ördöghorrorra, de aztán megérkezik a vészt jósló pap (Patrick Troughton), a bejárónő felakasztja magát, és megjelenik az első rottweiler. És innentől kezdve már nincs mese, a szkript megkezdi pokoli körútját az alkonyához érkező emberi birodalomban, miközben fanatikusan kántálja az Antikrisztus eljövetelének próféciáját. Világot romba döntő gonosz, egy gyermek testében. Mi lehetne ennél zaklatóbb? Az új élet, a felnövekvő generáció tagja, a jövő reménysége. Maga a gonosz, a sötétség, az élő mészárszák. Már eme egyetlen elem is oly mélyen zaklatja fel a befogadót, hogy az szinte beleizzad a borzongásba, miközben ereiben megfagy a vér. A sátáni munka a politikával való párhuzamba állítása mindez után már csak olaj a tűzre.

omen.jpg

Seltzer beizzította a máglyát, ám Richard Donner rendezőre várt a feladat, hogy a lángokat olyan nagyra korbácsolja, hogy szagukat még a Mennyekben is megérezzék. Egyszer-kétszer előfordul, hogy a direktor nemigen találja fel magát, és szállít néhány vontatottabb blokkot, de az esetek nagy többségében nagyszerű atmoszférát teremt. A történet viszonylag kevés szereplőt mozgat, ám a rendező által generált, csontig hatolóan erőteljes légkörnek köszönhetően maximálisan beleéljük magunkat az apokaliptikus kontextusba, bőrünkön érezzük a világvége fagyos leheletét. Pazar jelenetkoreográfiák gondoskodnak arról, hogy elhiggyük, a Sátán hatalma óriási, és nem is a félelemfaktor az, ami igazán magas fokon ég a műben, hanem a mélyről jövő nyugtalanság-, és zaklatottságérzet. Látod megrendülni a világot, Isten szolgáját karóba húzva, az Antikrisztust kajánul mosolyogva. És nem. Rohadtul nem vagy nyugodt. A hatást csak tovább fokozza Jerry Goldsmith Oscar-díjas filmzenéje, és Oscarra jelölt betétdala, az Ave Satani.

A színészi játékok jók, de nem kiemelkedőek. Gregory Peck szépen helytáll a főszerepben, ám alakítása olyan, mint egyfajta kötelező kör. Hiteles, de kicsit melószaga van. Szóval látható, hogy Peck korrekt módon megelevenítette karakterét, de érződik, hogy ennél jobban már nemigen akarta megerőltetni magát. Harvey Stephens egész jó Damien szerepében, ügyesen adja át karaktere nyugtalanító kisugárzását (bár van egy olyan érzésem, hogy ez inkább Donner színészvezetési módszereinek köszönhető). A gárda legjobbja kétségtelenül Patrick Troughton a megbocsátásban reménykedő, rossz híreket szállító pap szerepében.

Az Ómen nem véletlenül vált alaphorrorrá, és sokat emlegetett darabbá. Nem rémít halálra, de példátlanul mélyreható módon nyugtalanít, hiszen kiváló koktélban egyesíti apokalipszis-jövendölésének sátáni elemeit. 8,5/10.  

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr46832087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ThePretender 2014.10.31. 16:13:58

Na ezt legalább eltaláltam! :) Soha nem láttam még az Ómen filmeket, de már többször beléjük botlottam... Az a baj, hogy Walking Dead-en kívül kevés horrort nézek. :D

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2014.11.01. 10:46:27

Ez valahogy nekem is mindig kimaradt, pedig hányszor beterveztem.... Na majd jövőre :D

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.11.01. 10:49:44

@Dr.Jones: Pedig tényleg kötelező darab. Nézd meg gyorsan, aztán estére, lezárásként írhatsz is róla! :D

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2014.11.01. 15:15:49

@Sparrow: Most egy időre elég volt a horrorból :D
süti beállítások módosítása