Történt egyszer, hogy a jó öreg Robert De Niro leült a tévé elé. Épp nem volt semmi dolga, ezért elhatározta, hogy kettő vérnyomásgyógyszer között letol egy Tom Hardy-maratont. Hogy miért csinálna ilyet, arról fingom sincs, de feltevésnek azért vicces. A lényeg az, hogy miután De Niro végigvette Hardy eddigi karrierjének legfontosabb filmjeit, ennyit szólt csupán: "Valahonnan rohadtul ismerős nekem ez a faszi." És ezt nem azért mondta, mert esetleg látta már korábban valamiben a 37 éves színészt, vagy mert találkoztak valamilyen rendezvényen, hanem azért, mert Tom Hardy pályája tiszta De Niro-recept. Persze, maguk a szerepek többnyire másfélék, de a változatos filmválasztás ugyanúgy szokása és erénye Tom Hardynak, ahogy az jellemzője volt a jó öreg Robert De Niro-nak is. És hogy miért jutott ez most eszembe?

Hát azért, mert Tom Hardy új filmje, a Piszkos pénz, csak úgy ontja magából a Taxisofőr-utánérzést.

A piszkos pénz nem mehet a bankba. Ezért szükség van egy helyre, ahová befolyhat a mocsok. Bob (Hardy) egy ilyen jellegű funkcióval is rendelkező kocsmában dolgozik csaposként. A kocsma volt tulajdonosa Marv (James Gandolfini), aki nyolc és fél éve bizonyos nehéz fiúk számára kényszerült átadni a lokál irányítását. Az ügyletek nem túl tiszták, de Bob és Marv azért szépen elvannak. Gondoskodnak az ivó mindennapjairól, kiszolgálják a vendégeket, és rohadtul befogják szemüket-fülüket, mert nem akarnak golyót kapni a fejükbe. Egyik este Bob egy kölyök pitbullra lel egy kukában. Mint kiderül, a szemetes Nadia (Noomi Rapace) házához tartozik, aki előtt szintén rejtély a kiskutya eredete. Bob kénytelen magához venni az állatot, ám eztán bonyodalmak jelennek meg a horizonton. A kocsmát kirabolják, egy nyugtalanító kisugárzással bíró csávó (Matthias Schoenaerts) pedig magának követeli a pitbullt. 

A Taxisofőr-utánérzést ne a cselekmény szintjén tessék elképzelni, hiszen a történet merőben különbözik a Scorsese mesterművében megjelenő sztoritól. A hasonlóság az alapokban és a főhős karakterében rejlik. A Piszkos pénz ugyanis a Taxisofőrhez hasonlatosan olyan világot, illetve sorsdrámát mutat be, amiben a mindennapos emberi élet története vegyül a gengsztervilág vonásaival, így pedig különösen emberközeli, a néző lényét és elméjét erősen megragadó koktél bontakozik ki a mozivásznon. A főhős Bob figurája kapcsán pedig szintén felidéződhet bennünk a Scorsese-mű, hiszen eme alkotás esetében is a központi figura kiismerhetetlensége alkotja a fő vonulatot. Különböző karakterekről van szó, de a forgatókönyv mindkét produkcióban ugyanúgy vigyáz arra, hogy ne mutassa meg idejekorán a főhős bizonyos vonásait. Az adagolás kiváló, fokozatosan, az igazán ütős fináléig haladva, türelmes írói kimértség útján ismerjük meg Bob alakját, ami bizony tartogat meglepetéseket rendesen. Spoiler nélkül annyit mondanék, hogy az egyedüllét filozófiája, és az adott emberi lény kiismerhetetlensége áll a fókuszpontban. Maga a történetvezetés azonban már korántsem ennyire jó. A Piszkos pénz sztorija igazság szerint eléggé unalmas, borzasztóan vontatott, és a kelleténél sokkal kevésbé cselekményes. Alig történik valami a 100 perces játékidő során, így a történet szintjén eléggé üres filmélménnyel gazdagodunk. Hangsúlyoznám, hogy az üresség tényleg csak és kizárólag a cselekményvezetésre értendő.

Michaël R. Roskam rendező túlságosan gyakran süpped bele az unalmas történetbe, és hagyja, hogy a szkript vontatott cselekményvezetése hatást gyakoroljon rá, így a direktori munka nem ritkán eléggé ellaposodik. De amikor Roskam magára talál, akkor kis túlzással kő kövön nem marad, mert bizony, a Piszkos pénz szállít néhány igazán ütős momentumot, amelyek egyértelműen a szájtátós kategóriából valók. A rendező a rövid, de velős fináléban remekel igazán, amelyben a film végre lerántja a leplet Bob személyiségéről, hogy a nézőknek rövid időre alkalmuk nyíljon teljes valójában látni a karaktert.

Tom Hardy nagyon jó a főszerepben. Persze, mindenki tudja, hogy Tom Hardy mindig elég jó, de én a Locke-ig kissé túlértékelt színésznek tartottam. Ám az autóvezetős kamaradrámával kilóra megvett a színész, és hál' Istennek, ezt a vonalat folytatja a Piszkos pénzben is. Hardy karaktermegformálása nemes egyszerűséggel zseniális, és nagyon, de nagyon szórakoztató. Noomi Rapace szintén lenyűgöző, alakítása maradéktalan hitelességben elevenedik meg a mozivásznon. Azt sem átallom hozzátenni, hogy az eredendően nem túl vonzó Rapace talán még soha nem volt ennyire szép a kamerák előtt. Már amennyire ő szép lehet, ugye... James Gandolfini pályafutásának sajnos utolsó szerepében igazán korrekt teljesítményt nyújt. Matthias Schoenaerts jól hozza a nyugtalanító, pszichopata-érzetet keltő Eric Deeds-t, tehát rá sem lehet sok panaszunk.

Közel sem tökéletes film a Piszkos pénz, példának okáért a Taxisofőrtől mérföldekkel elmarad, de akkor is ajánlható darab. Tom Hardy rajongóknak pedig egyenesen kötelező! 7,5/10.