Movie Tank

The Walking Dead - 5X02

2014. október 22. - Sparrow

Rick, a vezér lángoló tekintete tűnik fel a horizonton. Ahogy az emberi fajból teljesen kiábrándult ex-seriff slow motion-ben falva a métereket halad előre, az már annyira badass, aminek okán könnyen azon vehetjük észre magunkat, hogy elkaptuk szemünket a képernyőről, mert nem bírtuk állni a sokat látott harcos tekintetét. Aztán jön a pap, a templom, a bűntudat, és az álmodozás az egész szarság végéről. Hogy mit akarok ezzel mondani?

Hát azt, hogy az évadnyitó üres hentelés után a második rész végre újra az igazi The Walking Dead-et hozza.

walking502.jpg

Múltkor egy kedves kommentelő azt írta, hogy szerinte kifejezetten jó, hogy Rick és társai már az első részben kiszabadultak a kannibálok fogságából, így nekünk nem azt kell epizódokon át néznünk, ahogy hőseink bezárva szenvednek. A második epizód megtekintése után egyet kell értenem csallob állításával, hiszen a The Walking Dead hosszú idő után újra kiszámíthatatlan. És ez olyan bitang érdekessé teszi a cselekményt, hogy attól még a legkiábrándultabb nézőben is fellobban a tűz. Mert ezúttal nincsenek konkrétumok, az alapok mellett nem találunk biztos pontokat. Nem tudjuk, mi következik, megtippelni sem vagyunk képesek. És ez baromi izgalmassá teszi számunkra a szériát.

A TWD 5. szezonja az agyatlan, gyilkolászós évadkezdés után elkezd építkezni. Továbbfejleszti Carol sötét múltbéli tetteinek hatását, érezhetjük a maró bűntudatot, és elbizonytalanodunk a többiek elfogadását illetően. Ugyanígy láthatjuk Tara vallomástételét a Kormányzó melletti állásfoglalásról, és természetesen Rick is kimondja a nagy igazságot, miszerint mindenki, aki még emberként létezik ebben az elátkozott világban, tett már valami szörnyűséget. Mert másképp nem lehet túlélni. És itt jelenik meg az a komoly, maró erejű drámai töltet, ami nagyon hiányzott az első epizódból. De most végre visszatért.

Megjelenik Isten a zombiapokalipszis közepette. Mondanom se kell, hogy milyen hihetetlenül morbid a hit behozatala  egy ilyen emberellenes történetbe. De remekül működik, és ezt már akkor érezzük, amikor meglátjuk a papi gallért a segítségért üvöltő férfin. Később is folyamatosan tapasztaljuk azt a különös nyugtalanságot, amit a templom, a vallás jelenléte vált ki belőlünk. Hiszen nyilvánvalóan tudjuk, hogy az élőhalál uralma alatt annyi létjogosultsága van az Isten-képnek, mint korunk horror-remakejeinek. A lényeg tehát az, hogy ezzel az új vonulattal sikerül színesíteni a történetet.

És természetesen szó esik Washingtonról is, na meg arról, hogy vajon mi lesz, ha a világ visszaáll a régi kerékvágásba. Csak én érzem úgy, hogy ez soha a büdös életben nem fog megtörténni eme sorozat keretein belül? Na, mindegy, hagyjuk hőseinket ábrándozni, és foglalkozzunk a henteléssel! Mert azért ezúttal is kapunk néhány látványos aprítást, amelyek természetesen a kiváló maszkmesteri munkának köszönhetően ütnek brutálisan nagyot.

És, hogy egy kis poén is legyen, a készítők szándékosan bennhagytak egy bakijelenetet a második részben. Én legalábbis biztos vagyok benne, hogy Norman Reedus nem direkt hajítja el azt a vizes flakont. Ezt amúgy az ő, illetve Melissa McBride reakciójából is lehet sejteni.

A The Walking Dead újra a jó úton jár. Reméljük, még sok meglepetést, és sokkhatást, na meg lélekőrlő drámát tartogat számunkra az ötödik évad! A második rész 8,5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr756813145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.10.22. 12:26:00

a vége nekem nagyon is sin city nyúlás érzésű volt, de a rész egyébként tetszett. :D

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.10.22. 23:44:50

@doggfather: Igen, az tényleg eléggé Sin Citys volt. :D
süti beállítások módosítása