Létezik eredendő gonoszság? Elképzelhető, hogy valaki, megszületvén máris sötétséget hord magában, ami csak arra vár, hogy gazdatestén keresztül a világra szabaduljon? Nem igazán. Hogy lenne egy újszülött, vagy akár egy néhány éves kisgyerek gonosz? Sehogy. Ám ahogy az ember járja az útját, ahogy egyre több születésnapot számlál, új dolgokat lát és tapasztal. Új szörnyűségeket. Meghallja egy önmagából kifordult, beteg világ fájdalmas üvöltését. Nem mindenki bírja ezt a frekvenciát, van aki meghajlik előtte, feladja a küzdelmet, és behódol a gonosznak. Így születik meg a rossz az emberben. Így szennyeződik be a kezdetben makulátlan lélek, így feketedik meg a szív, így válik az angyali ördögivé.
Hiszen maga a Sátán is angyal volt, mielőtt elbukott.
Ig (Daniel Radcliffe) számára megadatott valami, amit nagyon kevés ember tudhat magáénak. A gyerekkori szerelem, ami nem halványult el az évek múlásával, sőt, egyre csak erősödött. Mindennél jobban szerette Merrint (Juno Temple). Ám a lány már nem él. Valaki kegyetlenül meggyilkolta az erdőben, az első számú gyanúsított pedig nem más, mint Ig. A férfi eleddig megúszta a börtönt, ám óriási népharag nehezedik rá. Gyakorlatilag senki sem hisz az ártatlanságában. Egyik reggel Ig arra ébred, hogy szarvak nőnek ki a homlokából. Ám csak ezután kezdődik az igazi érdekesség, ugyanis főhősünk számára lassacskán megvilágosodik, hogy az ijesztő szarvak kihozzák az emberekből igaz valójukat. Gonosz, aljas, álnokul őszinte valójukat. Ig arra használja szarvai által megszerzett képességét, hogy megtalálja szerelme gyilkosát.
Mi lakozik a másik emberben? Mit gondol, mit akar? Vajon őszinte a mosolya, valódi a haragja? Bizony, néha gyilkolni tudnánk azért, hogy belelássunk mások fejébe. A Horns története ezt az alapsémát dolgozza fel, hihetetlenül kiforrott részletgazdagsággal, lenyűgöző átgondoltsággal, és pazar kreativitással. A rejtélyes szarvak által képzett alapmotívum gondoskodik a nézők érdeklődésének felkeltéséről, ami a furcsa kinövések megjelenése után sem lankad, hiszen hamarosan megtudjuk, hogy az ördögi testrészek jelenlétében az emberek megnyílnak, hódolnak rossz, azaz valódi énjüknek, és itt a lényeg. Mindenki behódol a szarvaknak, mert mindenki rossz, mindenkiben ott lakik a démon, a betegesen eltorzult világ által megcsonkított, bűnös lélek. Ez a kép egyre jobban erősödik, ahogy a drámát és a krimit nagyszerűen elegyítő cselekményvezetés halad a végkifejlet felé. Remek fordulatok, eszelősen kreatív, és lenyűgözően beteg ötletek váltják egymást a lehengerelt néző szemei előtt. A remekül eltalált visszatekintéseknek köszönhetően mélyrehatóan feltárul előttünk Ig és Merrin szerelme és a gyilkossági eset mibenléte, a jelenben zajló szálon pedig az igazán szimpatikus főhősnek szurkolhatunk.
Alexandre Aja rendezői munkája nagyszerű. Az úriember kiváló érzékkel teremt atmoszférát, miközben műve néhol inkább drámának, máshol izgalmas thrillernek, a vége felé pedig már inkább elborult horrornak hat. A direktor nem ódzkodik a durvább jelenetektől, ám tényleg csak akkor engedi el a saját magában rejlő ördögöt, amikor arra feltétlenül szükség van, így műve egy pillanatra sem válik önkényessé. A Horns széles hangulati skálát zongoráz végig, és minden szinten kiválóan állja meg a helyét. Az önmagukból teljesen kiforgatott kereszténymitológiai elemek, és a kiváló fekete komédiával átitatott jelenetek stílust kölcsönöznek a műnek, maradandóvá teszik az összképet. Mindennek tetejébe még a zenei aláfestések is jól működnek. A vizuális effektek kissé műanyagnak látszanak, de szódával azért elmennek.
Daniel Radcliffe nagyon nem akar benne ragadni a Harry Potter-skatulyában. Nagyban dolgozik az ügyön, A fekete ruhás nő után ismét egy olyan produkcióban vállalt szerepet, ami eléggé elüt a varázslótanonc világától. És Radcliffe óriási, de tényleg! Egész egyszerűen lehengerlő az, amit a főszereplő művel. Alakítása maximálisan hiteles, arcjátéka tele van érzelemmel, teljesítményének összképe pedig tökéletes profizmusról árulkodik. Persze, tudtuk, hogy nem rossz színész ő, de most már egészen biztos, hogy a Roxfort bezárása után is van keresnivalója a filmvásznon. Kíváncsian várom, hogy legközelebb milyen karakter bőrébe bújik a srác!
A Horns remek film. Sokoldalú alkotás, számos műfaj keveredik a játékidő során. Az alapmotívum lenyűgöző, az általa érvényesülő kőkemény emberiségkritika pedig egészen elborzasztó módon zseniális. Ja, és Daniel Radcliffe előtt le a kalappal! 9/10.