2012-ben bemutatták a 21 Jump Street című filmet, ami egy korábbi tévésorozat alapján készült, és a gimnáziumba beépülő, kölyökképű rendőrökről szólt. A főszerepekben Channing Tatum és Jonah Hill kerültek rekeszizom-tornáztató szituációkba. Legalábbis a nézők nagy része szerint, mert számomra például nem nyújtott többet a film egy átlagos, feledhető komédiánál, aminek ma már jóformán egyetlen képkockájára sem emlékszem. Ezután gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy kicsit sem érdekelt a folytatás, amit viszont nagyjából egyhangúan mindenki az első felvonásnál jobbnak titulált. Úgyhogy végül arra jutottam, hogy próba, szerencse, egye fene, nézzük meg!

Már az első három percen többet röhögtem, mint az első rész teljes játékideje alatt...

Schmidt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) újra bevetésen! Ezúttal az egyetemre kell beépülniük, ugyanis újfajta drog terjed a hallgatók között, ami nemrég egy fiatal lány halálát okozta. Miközben a verhetetlenül balfasz zsarupáros nyomoz az ügyben, mindketten rabjaivá válnak az egyetemi élet valamilyen vonulatának. Jenko elmerül a focisták, és a menő arcok éjjel-nappal bulizó világában, Schmidt pedig megismerkedik egy művésznövendékkel (Amber Stevens). Ám a feladatról nem feledkeznek meg, hiszen a Wi-Fi-vel nem összekeverendő kábítószer egyre terjed, hőseinknek pedig zárós határidőn belül meg kell találniuk a cucc terjesztőjét. 

A forgatókönyv jóízűen figurázza ki az egyetemi életet, a később a társadalom névleges összetartóivá váló jövő reménységeinek mindennapjait, a tanulást a züllés mellett mellékes foglalkozásként űző hallgatók életmódját. Különösen élvezetes a sztori, mert az előbb felvázolt vonulathoz nem társul elítélő mechanizmus, a 22 Jump Street inkább csak kihasználja a kontextusban rejlő összes lehetőséget, még a legapróbbakat is. Az erőteljes paródia azonban nem válik dominánssá, megmarad másodlagos rétegnek, így a film nem esik át a ló túloldalára. A főszálon számos szórakoztató szituáció generálódik, a főszereplő karakterek elképesztő szerencsétlensége rengeteg fetrengve röhögős poént generál, és még a cselekmény vázát adó, könnyedebb fajta krimiszál is jól működik. A történetvezetés időnként leül, de mire elkezdenénk húzni a szánkat, már újra pörög, mi pedig ismét nevetünk, és már nem is emlékszünk a jókedv ködében tovaszaladott üresjáratra.

A rendezői széket ismét Phil Lord és Christopher Miller foglalták el (bár lehet, hogy miután nagyon elfáradtak, hozattak még egy széket...), ám direktori munkájuk ezúttal sokkal kreatívabb, mint az első rész esetében. Én legalábbis egyetlen igazán fantáziadús beállítást sem tudok felidézni a 21-ból, ám eme új film képsorai közül kifejezetten nehezemre esne kedvencet választani. A rendezők végtelen ötletgazdagsággal komponálják meg a produkciót, komédiát ennyire élettel teli, változatos, és ütemes tálalásban megvalósulni én még nem láttam. A jelenetek feszes tempóban pörögnek, a nagyszerű filmzene tűpontossággal van a képkockák alá vágva, a kamerabeállítások nem ritkán pedig egész egyszerűen zseniálisak. Utóbbi szempontból az autós üldözés madártávlatból filmezett momentumai képezik a kedvencemet.

Én magam sem hiszem el, de Channing Tatumot meg kell dicsérnem, ugyanis a színész végre-valahára összehozott egy jobbféle alakítást. Na, nem olyan kiemelkedő, mint főszereplőkollégája, de azért szépen tartja vele a lépést mondjuk úgy két méterrel lemaradva. Mert Jonah Hill egész egyszerűen fantasztikus! Filmről filmre egyre jobban bírom ezt a palit, és amit itt csinál, hát az maga a nagybetűs KOMÉDIA. Elképesztően érzi a srác a produkció humorát, minden egyes jelenetben parádézik.

És hogy teljes legyen a kép, a rendezők a vége főcímmel beszólnak minden fölösleges folytatásnak, nevetségesen erőltetett spin-off-nak, és minden hasonló, pénzlehúzó hülyeségnek, ami manapság uralkodik a hollywoodi filmgyártásban. Így ér véget a produkció, és ezután mehetünk boldogan a dolgunkra, elkönyvelve, hogy a következő napunk rendkívül jó hangulatban fog telni, hiszen történjen akármi, mindig eszünkbe fog jutni a 22 Jump Street valamelyik nagyszerűen vicces jelenete, amelynek hatására azonnal fergeteges kedvünk kerekedik. 9/10.