A CW tévécsatorna nagyon érdekes vállalkozást folytatott 2001-től 2011-ig. Elkalauzolták a nézőket Superman világába, de szigorúan abba az időbe, amikor még nem létezett a hős. Csak Clark Kent. A Smallville nagy siker volt, én is igazán szeretem a maratoni eredettörténetet. A csatorna fellelkesült a befejezés után, és a tévéképernyőkre adaptálták a Zöld íjászt, aki mellett hamarosan köszönthetjük Flasht is. Batman világára (mármint tudjuk, hogy ezek a hősök egy univerzumban léteznek, de azért értitek...) a Fox csapott le.
Na, de ők aztán úgy lecsaptak, hogy a Gotham pilotja az általam valaha látott egyik legerősebb sorozatkezdéssé avanzsált.
A történet a Wayne-házaspár meggyilkolásával veszi kezdetét. Az ügyet Harvey Bullock nyomozó (Donal Logue) kapja, aki zöldfülű, ex-katona társával, Jim Gordonnal (Ben McKenzie) közösen veselkedik neki az ügy felgöngyölítésének. Gordon fiatal, rendőrként tapasztalatlan férfi, de korántsem ejtették a fejére. Tudja jól, hogy hol van, tisztában van vele, hogy mi fán terem Gotham, a hely, amit csak a szemét és az életveszély tart egyben. De mégis képes farkasszemet nézni a sötétséggel, mert egyfajta lovag ő egy olyan világban, ami nem kér a lovagokból. Gyakorlatilag egyedül áll a gonoszság közepette, de elhatározza, hogy megtisztítja a várost, és mindenáron betartja ígéretét, amit egy, a félelemtől és a sokktól remegő fiúnak tett, miután annak szüleit hidegvérrel agyonlőtték egy sikátorban, ráadásul a szeme láttára.
Mondanom se kell, hogy ebben mindkét véglet benne volt. A Gothamről ugyanis nem lehetett előre megmondani, hogy istenkirály, avagy bűnrossz lesz-e. A pilotot iránymutatónak tekintve a lehető legnagyobb örömmel közlöm, hogy ez a sorozat kétségtelenül előbbi kategóriát erősíti. Legalábbis nagyon, de nagyon remélem, hogy a következő epizódok is legalább ilyen színvonalon fognak lángolni, mert engem kegyetlenül magával ragadott a világ, amit a nyitórész prezentált.
A látványtervezés lehengerlően zseniális. A képi világ alapvetően a nolani Batmanből táplálkozik, de tapasztalható nem kevés eredeti kreativitás is. Természetesen a sötétebb, szürke színek dominálnak. Ha éppen nem éjszaka van, akkor is esik az eső, de legalábbis mogorva, borús az ég. A lenyűgöző kamerabeállításoknak köszönhetően nagyszerű képeket zárhatunk a szívünkbe, és az elménkbe az epizód nézése közben. Érkeznek csodálatos nagytotálok a városról, és a temetőről készült távoli is gyönyörű a maga szomorú atmoszférájában.
A vizuálisan lenyűgözően megvalósított környezetet remekbe szabott jelenetekkel töltik fel a készítők. Elég csak Gordon és Bruce epizódeleji beszélgetésére, vagy Alfred ez utáni megérkezésére gondolni (ne lássák, hogy sír, Bruce úrfi...). De példaképpen nyugodtan felidézhetjük a jól megkoreografált üldözős jelenetet is, ami a rész derekán érkezik, vagy ott van a mólós képsor, amiben Gordon testközelből tapasztalja meg, hogy milyen mértékben burjánzik a gonosz ebben az elátkozott városban. Mindezen képsorokat pazar, energikus zenei aláfestések támogatják. Nagyon tetszik, hogy a kamera nem néz félre, ha valamilyen durvaság történik a képernyőn. Van vér, de persze csak módjával.
Az alkotók továbbá gondot fordítanak az előzményfilmes jellegre is. Megismerjük a pre-Pingvint, a pre-Rébuszt, a pre-Méregcsókot, és a pre-Macskanőt is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben hogy szövik bele a sztoriba Joker, vagy legalábbis a pre-Joker figuráját, legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy ezt a ziccert kihagyják...
Ben McKenzie kezdetben gyengének tűnt a számomra, de aztán rájöttem, hogy ennek az az oka, hogy Gary Oldman Gordonja még túlságosan aktívan él a fejemben. Néhány perc után megszoktam a főszereplőt, és azt kell mondanom, hogy venni fogja az akadályt a fiú, jól működik a szerepben. A prímet egyelőre Donal Logue viszi, de nagyon jó az elő-Pingvint alakító Robin Lord Taylor is, azonban a Bruce Wayne-t alakító David Mazouz játéka sajnos egyelőre eléggé erőltetettnek tűnik. Utóbbi gyakorlatilag az egyetlen negatívuma a pilotnak.
Mit is mondhatnék még! Kenyérre lettem kenve. Nagyon várom a folytatást!
