Nem érzed igazságosnak.

Nem érzed igazságosnak, hogy bele kell nézned Denzel Washington nagy vásznon lángoló tekintetébe. Hiszen te semmi rosszat nem tettél. És mégis, bele kell nézned a fenevad szemeibe. Aki igazából nem is rád néz. Inkább túltekint rajtad. Mintha már halott volnál. Mert neki csak egy szempillantásnyi időbe telik megszüntetni mindent, ami te vagy. Mert átkozottul profi. És most átkozottul feldühítették. Amikor az orosz strici durván megüti a szakmához még túl fiatal prostituáltat, akit aztán betuszkolnak a baljós, fekete autóba, a főhős arcára kiül valami megmagyarázhatatlan. Valami, amivel nem szoktál, és nem is akarsz találkozni a mindennapokban. Valami, ami alapján már tudod is.

Tudod, hogy itt vérontás lesz. Ami az eszméletlenül kemény fajtából való...

Robert McCall (Denzel Washington) már nem mai gyerek. Nyugodt, békés életet él. Egy raktárban melózik, segít lefogyni fiatal kollégájának, esténként pedig egy kávézóban olvassa a klasszikusokat, miközben időnként beszélgetésbe elegyedik egy fiatal lánnyal (Chloë Grace Moretz), aki még szinte gyerek, ám iskola helyett kiéhezett idegenek ágyába jár. Miután a lány ellenszegül egy agresszív kuncsaftnak, a stricije, aki nem mellesleg az orosz maffia egyik helyi nagyágyúja (David Meunier), félholtra veri. Robert elhatározza, hogy megmenti a lányt félresikerült sorsától, ezért elmegy a kegyetlen fickóhoz, és közel tízezer dollárt ajánl a prostiért cserébe. Ajánlata süket fülekre, és gúnyos szavakra talál, és ezzel a rejtélyes múltú főhősnél végleg betelik a pohár. Kezdődhet a mészárlás. Ám ez még tényleg csak a kezdet, hiszen hamarosan a helyszínre érkezik a ruszkik legkeményebb megoldóembere (Marton Csokas), hogy elbánjon a rejtélyes mestergyilkossal.

Tisztázzunk valamit, már így az elején. Ez a forgatókönyv semmi. A 21. században egy ilyen szkriptet már a cselekményvázlat elolvasása után vissza kéne dobni. De sebaj, Richard Wenk azért valahogy átment a szűrőn, és elérte, hogy A védelmező valóban az ő, rémesen gyenge forgatókönyvéből csírázzon ki mozgóképpé. A történet elképesztően sablonos, semmi újat nem nyújt. Vannak itt gengszterek, kurvák, korrupt zsaruk, megoldóemberek, és egy titokzatos figura, aki szinte már emberfeletti módon öli halomra egymagában a rátörő ellent. Kiszámítható, lerágott csont. Ezen felül amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a cselekményvezetés irtózatos módon túl van nyújtva. A védelmező vagy 40 perccel hosszabb a kelleténél, így bizony, sokszor unalomba fullad a sztori. A karakterrajzok sem túl eredetiek. Nagyon hypeolták Robert kényszerbetegségét, hogy az majd mennyire színesíteni fogja a figurát, de kb. három momentum van, amikor ez a vonulat feltűnik a műben, és akkor sincs komolyabb hordereje. Szóval, a lényeg az, hogy a forgatókönyv nem jó.

VISZONT!

A rendezés egeket rengetően istenkirály! Antoine Fuqua élete alakítását produkálja a kamera mögött! Amilyen sablonos a történet, olyan egyedi szinten zseniális a direktor által megteremtett atmoszféra. Igen, a hangulati világ pazar, és habár diadalmenetét a vontatott cselekményvezetés időnként megtöri, simán képes a játékidő nagy részében fogva tartani a nézőt. Fuqua hitelesen tálalt, extrém módon agresszív, kegyetlen, brutális akciójeleneteket komponál, amelyekből ugyan nincs sok, de ami van, az üt, vág, nem kímél. Mondjuk a kb. negyedórás finálé minden hiányérzetünket megsemmisíti, ugyanis ami ebben az etapban folyik az maga az akciófilmes zsenialitás. Fuqua elképesztő atmoszférával köríti főhősét, legyőzhetetlen, harcos angyalként mutatja be. Minden lassítás, minden egyes beállítás tökéletesen a helyén van. És akkor még egy szót sem szóltam a filmzenéről, amelynek szerzője Harry Gregson-Williams, és ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az összkép csontig hatoló, maradandó hatást generáljon. Mindennek tetejébe még a betétdalok is kurva jók!

Denzel Washington zseniális, mint mindig. Elképesztő beleéléssel hozza figuráját, ahogy Moretz karaktere is mondja az egyik jelenetben, ott van a szemében az a valami. Az a sötétség, az az erő, az az átok, az a múlt, ami igazán erőteljessé teszi a főhős karakterét, még akkor is, hogyha a figurához kapcsolódó létfilozófia csak kezdetben áll jól neki, a későbbiekben pedig átcsap egyszerű parasztvakításba. A lényeg az, hogy Washington ismét megmutatta, hogy miért is ő a jelenleg aktív aktorok egyik legnagyobbika. Marton Csokas szintén nagyon jó, elképesztően részletgazdag arcjátékkal hozza kegyetlen karakterét. Manapság minden bokorban ott egy Chloë Grace Moretz, aminek én nagyon nem örülök, de meg kell hagyni, hogy a fiatal színésznő ezúttal legalább önmagához képest egész jó. Bár, mivel kb. tíz percet szerepel a filmben, nagyon el se tudta volna rontani... 

A védelmező kétoldalú élményt nyújt. Az unalmas, klisés történet elborzaszt, a lehengerlő rendezés, felerősítve a zenei aláfestésekkel és azzal a bizonyos Denzel Washingtonnal, viszont bombaerővel taglóz le. És mivel utóbbi abszolút dominál, az összkép végül nagyszerű filmélmény képében manifesztálódik. 8/10.