Vannak színészek, akik a nézők szemében szabályosan összeforrnak legnépszerűbb karakterükkel. Amikor meglátjuk őket, nem ritkán előbb jut eszünkbe a figura megnevezése, mint az aktor valódi neve. Kiefer Sutherland láttán hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy Nézd már, itt van Jack Bauer!, a néhai Peter Falk képernyőn, vagy újságban való feltűnésekor pedig mindenkinek a Columbo név villan az agyába.
Erre a jelenségre játszik rá Dean Parisot rendezése, a Galaxy Quest.
Jason Nesmith (Tim Allen), Gwen DeMarco (Sigourney Weaver), Alexander Dane (Alan Rickman), Fred Kwan (Tony Shalhoub), Tommy Webber (Daryl Mitchell), és Guy Fleegman (Sam Rockwell) a Galaxy Quest című, jó pár éve futó, kultikus sci-fi sorozat karaktereit életre keltő színészek, akik már korántsem olyan lelkesek, mint rajongóik. Unottan, megkeseredetten járkálnak dedikálásról dedikálásra, és a tökük ki van azzal, hogy sokan úgy kezelik figuráikat, illetve a sorozat történetét, és különböző elemeit, mintha azok a valóság kellékei lennének. Ám életük legnagyobb kalandja már a küszöbön áll, hiszen Jasont meglátogatják egy idegen faj képviselői, akik a tévésorozat - vagyis szerintük a történelmi dokumentációk - alapján építették ki saját működésüket. Minden ugyanolyan, mint a földi tévében. Az eszközök, az egyenruhák, az űrhajó. A különbség az, hogy náluk minden valóságos, nem csupán díszlet.
Meglepő, hogy ez a film milyen összetett üzenetcsokorral rendelkezik. Az alapokat a tudományos fantasztikus műfaj körül kialakult kultusz ízléses dicsőítése, illetve a sci-fi klisék udvarias kifigurázása adja, de ez csak a jéghegy csúcsa. A forgatókönyv által felvázolt bonyodalom tökéletesen modellezi le, kicsit persze átértelmezve, azt a jelenséget, amikor a nézők nem hajlandók tudomásul venni a tényt, hogy kedvenceik nem léteznek a valóságban, és úgy tekintenek rájuk, mint hús-vér élőlényekre, leginkább azért, mert az őket életre keltő aktorok valóban hús-vér emberek. A film bemutatja, hogy nem normális, ha valaki túlzottan tendál ebbe az irányba, viszont ha egészséges rajongásról van szó, és az egyén belül teljes mértékben tisztában van azzal, hogy nem a kézzelfogható valóság az, amit kedvel, akkor semmi gond nincsen. Mert a filmek hősei igenis képesek erőt adni neked, képesek tanítani téged, és képesek hatást gyakorolni rád. Továbbá megjelenik még az űr-sci-fi, és a tévésorozatok lenézésének elítélése, és a színészek által saját mesterségük irányába tanúsított alázat fontossága is. Mert rendkívül lényeges, hogy egy aktor lelkesedéssel, és megbecsüléssel álljon szerepeihez. Tudnia kell, hogy nem csak magáért csinálja, hanem a nézőkért is. És a Galaxy Quest egyik legfőbb üzenete nem más, mint hogy egy színésznek meg kell becsülnie nézőit, és tisztelnie kell rajongóit.
A cselekmény zseniális alapötletből virágzik ki. A valóság és a fikció összemosása - tulajdonképpen a fikció valósággá változtatása - elképesztően érdekfeszítő koncepció, hatására a néző még a kissé összecsapott bevezetés ellenére is azonnal a sztori rabjává válik. A történetvezetés nem nyújt nagy újításokat, de képes többnyire változatos maradni. A forgatókönyv remek fokozatossággal prezentálja a kelletlen színészek csapattá kovácsolódásának történetét. Negatívumként meg kell említenem, hogy a poénvilág nem nevezhető fergetegesnek. Állandóan jelenlévő jó hangulatról, és megmosolyogtató mozzanatokról nyugodt szívvel beszélhetünk, de sírva röhögős humorbombákról már annál kevésbé.
Dean Parisot rendező összességében nézve könnyed hangulatú filmet rakott össze, de a szükséges helyeken hál' Istennek képes volt grandiózus hangvételre váltani. A nagyívű űrjelenetek fantasztikusak! Itt meg kell említeni a látványvilágot, ami kifejezetten ütős. A vizuális effektek szépek, a díszletek szintén hitelesek, a jelmezek és a sminkek pedig egyenesen remekbe szabottak. Ráadásul még a filmzene is hangulatos, annak ellenére, hogy nem túl kreatív.
Tim Allen hitelesen, és ami még fontosabb, nagyon lelkesen hozza a főszerepló karakterét. Sigourney Weaver eléggé túljátssza a szerepét, tehát úgy tűnik, hogy a színésznőnek a komédia-sci-fi nem igazán fekszik, ellenben ugye a komoly hangvételű, horror-töltettel bíró science fictionnel. Tony Shalhoub igazán szórakoztató kissé lökött figurájának szerepében, a prímet azonban Alan Rickman viszi, aki valósággal parádézik a cinikus Alexander bőrében.
A Galaxy Quest azon túl, hogy kiváló kikapcsolódást nyújt, még rendkívül tartalmas üzenetcsokorral is rendelkezik. Szóval kétségtelenül kötelező néznivaló! 8,5/10.
