Újabb albumkritikát hoztam! Ezúttal is egy kommentelői kérésnek teszek eleget, a Red Hot Chili Peppers hetedik nagylemezét ugyanis The Pretender ajánlotta még a Going To Hell-posztnál. Nem vagyok túl nagy ismerője a bandának, úgyhogy azt hiszem, éppen időszerű foglalkozni a témával. Lássuk hát!
A nóta fantáziadús basszusfelütéssel kezdődik, majd a pazar gitártémák is megérkeznek, amelyek igazán fasza, pörgős hangulatot teremtenek. Anthony Kiedis énekes jóleső lendülettel rappeli a strófákat, és ezen módszer alkalmazása leginkább azért dicsérendő, mert így a csodaszép, lírai hatású refrén egészen magas hatásfokú érzelmi bombát robbant. A dalt lehet bulizós, laza témaként is kezelni, ugyanakkor a szövegben találkozhatunk eléggé komoly gondolatokkal is. Magával ragadó fürdőzés a világ gyönyörűségeiben. Rendkívül hangulatos darab!
2. Parallel Universe
Ez egy kissé elvont téma, főleg a dalszöveg tekintetében. Mintha valamiféle módosult tudatállapotban tapasztalná meg a lírai én a megénekelteket. Melankolikus, mélyről jövő érzelmeket összeütköztető téma ez, rendkívül energikus refrénnel. Magával ragadó, bár egyértelműen olyanfajta nóta, amit többször kell meghallgatni, hogy igazán nagy kedvenccé váljon.
3. Scar Tissue
Én még nem találkoztam olyan dallal, ami ennél kreatívabban énekelné meg a magányt, és a belőle fakadó maró fájdalmakat. Nagy mennyiségű, masszív erejű melankólia csoportosul ebben a nótában, a gyönyörű gitárdallamok fantasztikusan teremtik meg az atmoszférát, amit a dalszöveg szépséges képei töltenek fel igazán mélyreható érzelmekkel. Hidegrázós téma!
4. Otherside
Újabb fantasztikus nóta, ami rögtön a pazar refrénnel indít. Ezután kezdetét veszi az e világi lét határmezsgyéjén egyensúlyozó, elbukott lélek múltba révedésének mélyen fájdalmas megéneklése. Gyönyörűséges, de persze egyben szomorú is az Otherside, ám amikor már éppen készülne elmenni az életkedvünk, bepörög a gitár meg a dob, és az önsajnálat meg a gyász eltűnik, és helyette gőggel telt büszkeség kezdi uralni a dalt, ami kitart egészen a track végéig.
5. Get on Top
Ennyi szomorú téma után pont ránk fér egy ilyen lazább darab. Szintén rappes beütés jellemzi a tételt, ahogy az albumnyitót is. A Get on Top tele van bűnös évezettel, szexuális utalással, és rendbontással, de mindez egyfajta őszinte ábrázolásmódban, szinte már szimpatikusan van bemutatva. Pattogós, gyors ütemű dallamok kísérik az éneket, ám a refrénnél minden belassul és elmélyül, megpecsételve a tökéletes hangulatot.
6. Californication
Nem tartott sokáig a lazulás, a címadó dalban megint elkomorodik a banda, de szerintem nem én vagyok az egyetlen olyan hallgató, aki örül ennek. Ebben a nótában minden benne van, amit a rémálomgyárról tudni kell, és amiért igenis félni kell a nagy és dicső Hollywoodot. Kiedis elszomorító, maximális igazságtartalmukkal letaglózó képekkel sorjáz minket. Mély melankólia jellemzi a kifejezetten lassú témát. A System of a Down Lost in Hollywoodjával rokon ez a track, legalábbis nekem rögtön ez jutott eszembe.
7. Easily
Energikus gitártémák uralják ezt a tracket, és ezt a habitust az enyhén gúnyolódónak ható énekstílus tökéletesen egészíti ki. A szimbólumokkal sorjázó dalszöveget kétségtelenül sokféleképpen lehet értelmezni, szerintem leginkább az elhamarkodott döntésekről, és azok következményeiről van szó. Megkapó dal, gördülékeny ütemével azonnal magával ragadja a hallgatót.
8. Porcelain
Kiégés, öregedés, elmúlás. Mindez egy rövidke, gyönyörű képekkel operáló, szépséges dallamokkal körített nótában megörökítve. Minden megszűnik létezni, és csak a legfontosabb tény marad. Az, hogy egyszer minden véget ér.
9. Emit Remmus
Lazán előadott szerelmi történet elnyújtott gitárdallamokkal övezve, a háttérben a London-Kalifornia kontraszttal. A refrén érkezésekor pörgősebb ütemre vált a banda. Igazán magával ragadó, lazulós téma, és ez megint csak jól jön a fajsúlyos darabok után.
10. I Like Dirt
Egyszerű, pörgős dal, és a maga módján jó, ám kétségtelenül az album leggyengébb darabja. Azt mindenesetre meg kell hagyni, hogy rendkívül ügyes gitárszólókat hallhatunk ebben a trackben, és összességében sem rossz ez, csak az anyag egészének színvonalához képest kissé kevés.
11. This Velvet Glove
A track során később is visszatérő, gyönyörűséges gitártéma vezeti be a nótát. Csodálatos dal ez a változásról, a híressé válásról, a régi értékek megőrzéséről. Kezdetben kissé melankolikus a hangulat, aztán félúton ütős zúzdába megy át a track.
12. Savior
Ez a darab az emberek egymásra gyakorolt hatásáról szól, ám ha jobban beleássuk magunkat a dalszövegbe, akkor egy réteggel lejjebb az életünk feletti teljes kontroll megszerzésére irányuló vágy fogalmazódik meg, és én még némi egészséges önimádatot is kihallok a strófákból. A szavakat gyakran elnyújtó énekstílus egyfajta belenyugvással vegyes küzdeni akarást sugall, és van benne egy kis a remény hal meg utoljára jellegű hangulati töltet is.
13. Purple Stain
Pazarul működik együtt a gitár, a bőgő, és a dob, miközben a Californication című dalban megfogalmazott érzések ellenpólusa burjánzik ki a bűnös élvezeteket dicsőítő, eléggé beteg dalszövegből. A hosszú, pörgős outro rendkívül hangulatosan vezeti ki a hallgatót a nóta által teremtett, kissé szürreális világegyetemből.
14. Right on Time
Gyors, ütemes, rövid, és mégis tele van fajsúlyos gondolatokkal. Ez a párosítás rendkívül ritka, így kifejezetten figyelemreméltó ez a zseniális darab, ami a pörgést megszakító belassuló refrénnel csak még jobban elmélyíti a különleges hangulatot, és fokozza a nagy élményt.
15. Road Trippin'
Az életúton való továbbhaladásról szól ez a dal. Lezárult egy korszak, túl kell lépni a múlton, akármilyen fájdalmas is a változás. Új célokat kell támasztani, amik természetesen a régi élményekből táplálkoznak, hiszen az egész élet a múltbéli, tökéletes pillanatok hajszolásáról szól. Gyönyörű, megnyugtató, és elgondolkodtató albumzáró téma!
Azt hiszem, sürgősen belevetem magam a Red Hot Chili Peppers életművébe, ugyanis a Californication nagyon tetszett. Lehengerlő albumról van szó, igazi 10/10-es teljesítményről!