Movie Tank

Need for Speed ( 2014 )

2014. március 13. - Sparrow

Sosem voltam egy nagy játékos, de azért akadtak, néha még ma is akadnak, olyan darabok, amiket kipróbálok, még ha nem is játszom ki őket kezdettől a befejezésig. Azért természetesen minden idők egyik legnépszerűbb EA-szériája, a Need for Speed engem sem került el, az évek során én is belekóstoltam a sorozat jó pár darabjába. Amikor megérkezett a hír, hogy az illegális autóversenyes filmek műfaját eddig gyakorlatilag egyes egyedül uraló Halálos iramban-széria mellé érkezik a népszerű játék-franchise mozgóképes adaptációja, a legtöbb emberhez hasonlóan elsősorban én is azért kaptam fel a fejemet, mert a főszerepre nem mást szerződtettek le, mint a Breaking Baddel világhírnévre szert tevő Aaron Pault. Aztán megérkezett az első, rövid, ám annál ütősebb előzetes ( itt ), és akkor már nem csak a színész miatt foglalkoztatott ez a mozi, sőt, a legjobban várt 2014-es darabok közé ugrott eme mű. Vajon a Need for Speed beváltotta a hozzá fűzött reményeimet? Na?

NeedForSpeed.jpg

Tobey Marshall ( Aaron Paul ) autószerelő műhelyt vezet néhány barátjával, időnként pedig volán mögé ül, és a gázpedált padlóig nyomva hasít az illegális utcai autóversenyek világában. Miután nagy riválisa, Dino Brewster ( Dominic Cooper ) visszatér a városba, a két férfi között formálódó, látszólag ártalmatlannak tűnő keménykedés versenyt hoz, majd váratlan módon Tobey egyik jó barátjának halálát eredményezi. A tragédia közvetlen oka a helyszínről lassítás nélkül elhajtó Dino forrófejűsége. A lángoló roncsokhoz visszahajtó Tobeyt börtönbe zárják, Dino pedig kapcsolatainak hála megússza a dolgot. A két év múlva szabaduló főhőst bosszúvágy fűti, és elhatározza, hogy a versenypályán szégyeníti meg ellenfelét, ám a próbaidőn lévő férfinak ehhez előbb még el kell jutnia New Yorkból Kaliforniába, ott rendezik ugyanis az illegális autóversenyek világának legrangosabb futamát.

Be. Azt kell, hogy mondjam, a film összességében nézve beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Persze, nem kell semmi különösebben nagyobb dologra számítani a Need for Speedtől, viszont amit vállaltak az alkotók, azt maradéktalanul hozzák is. Scott Waugh rendező figyelembe vette a játékok rajongóit, ugyanis gyakran találkozhatunk a számítógépek monitorain hódító elődökből ismert beállításokkal. Az operatőri munka többi részét tekintve is elégedetten csettinthetünk, hiszen változatos kameramozgások által, dinamikusságtól övezve követhetjük az adrenalinban gazdag eseményeket. Továbbá az is nagyon jó, hogy a készítők nem esnek túlzásba, illetve a hihetetlenül extrém jeleneteket is jóízűen, mindenféle fölösleges giccs nélkül tálalják, így maradéktalanul élvezhetővé válik például az amúgy már vicces módon hiteltelen menet közbeni tankolás, vagy az eszetlen apacs helikopteres jelenet, és akkor még meg sem említettem a kétsávos szöcskét, vagy mi az istent, ami már tényleg a kockázatosan őrült húzások tárházát bővíti, viszont jól sül el. És ami továbbá még nagyon fontos, és amit én a film egyik legnagyobb pozitívumaként könyvelek el: Nincsenek kínos képsorok. Tényleg nincsenek. Waughnak sikerül úgy komponálnia a jeleneteket, hogy azok pozitív hatást gyakoroljanak a nézőre. Meglepő módon még az irodaházból meztelenül kisétálós blokkon is jót mosolyogtam, pedig abban benne volt a lehetőség, hogy a produkció mélypontja legyen, de még sem lett az.

Aki mélyen elgondolkodtató, filozófiai tartalmakat felvonultató, kőkemény drámai elemek által megrázó történetet várt a Need for Speedtől, az meg is érdemli a csalódást. Olvasgattam a neten mindenféle előrefikázásokat, amik megállás nélkül azzal jöttek, hogy ennek a filmnek biztos egyszerű, meg klisés sztorija lesz. Na de könyörgöm! Mégis milyen legyen neki? Egy filmnek, ami autóversenyzős számítógépes játékok adaptációja! Még jó, hogy klisés! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a különböző sablonokat George és John Gatins forgatókönyvírók elképesztően jól használták fel a szkript megírásakor, így ezek az alapvető akciófilmes momentumok nem erőltetettnek tetsző, hanem nagyon is szórakoztató hatással rendelkeznek. Ráadásul időnként még remekül, és nagyon jókor alkalmazott drámai pontok is érkeznek, amiknek én nagyon örültem ( most merjétek azt mondani, hogy Pete látomásának filmvégi felidézése nem megható! ), ráadásul a finálé előtt berobban egy igazán tökös fordulat is. Oké, apróságokba bele lehet kötni, de ezek olyasfajta dolgok, amikre nagy ívben szarunk, hiszen érezzük, hogy ezek a kisebb logikai buktatók az ütős filmélmény oltárán tett áldozatok eredményei, és ezért megbocsátjuk őket.

needfor.jpg

A versenyzős, és üldözős jelenetek megvalósítása, azaz a film lényegi magva mesteri. A rendező remek érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, így azok veszettül pörgősek, férfiasak, látványosak, és magával ragadóak. És habár sok az eszement ötlet, és durva bukások is akadnak bőven, ezen jelenetek tálalása valahogy mégis földhözragadt, a készítők érezhetően nem szálltak el maguktól. Ami még nagyon tetszett, az a játék alapelvét képező gátlástalanság filmbeli érzékeltetése. Hiába zakózik akkorát a Hammer, hogy vezetője valószínűleg ott helyben hal szörnyet, Tobeyék egy könnycseppet sem ejtenek érte, hiszen épp a fejvadászok elől menekülnek. De amúgy soha, de soha nem foglalkoztatja őket a tény, hogy ártatlan emberek, és munkájukat végző rendőrök életét veszélyeztetik. Félreértés ne essék, én ezt nem úgy tekintem, mint a film egyfajta üzenetét, mert akkor igencsak vadbarom lennék, hanem úgy, mint a játékszéria alapvető mozgatórugójának a nagy vászonra történő bátor átörökítését. Nathan Furst zenéje is elképesztően jól passzol az összképhez, és fokozza az atmoszféra hatásának erejét. A Linkin Park Roads Untraveled című nótájának filmvégi felcsendülése pedig a vágószoba rendkívül pazar húzása.

Aaron Paul toronymagasan kiemelkedik a gárdából, néha már szinte túlságosan is. Időnként szinte lerí róla, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát az alsó ligában, de mégsem zavartatja magát különösebben, és lépten-nyomon alkalmazza rendkívül zseniális arcjátékát annak érdekében, hogy emelje a film színvonalát, és Tobey Marshallt többé tegye egyszerű, sablonos volánlovagnál. Pault egyedül az apró mellékszerepben parádézó Michael Keaton közelíti meg, aki rendkívül szórakoztató alakítást produkál. A többieket tekintve: A főhős társául szegődő dögös szőke nő, Imogen Poots, aki amúgy tényleg nagyon szexi, még egészen elfogadható alakítást nyújt, de a többiek sajnos rémesen gyengék. A főgenyát életre keltő Dominic Cooper is teperhetne sokkal jobban, de aki a leggyalázatosabb színészi teljesítményt nyújtja, az a Tobey egyik haverját alakító Rami Malek. A srác egyszerűen borzasztó.

Összességében azonban a Need for Speed jó film, és habár sokat vacilláltam, végül úgy döntöttem, hogy megadok neki egy nagyon gyenge 8/10-et, mert tényleg nem akar többnek tűnni annál, ami, és az alkotók valóban csak azt hozzák, amit vállaltak, azt viszont maradéktalanul, és nem próbálkoznak irreális magasságokba törni. A válogatott autócsodák sokat repülnek, de a készítők két lábbal állnak a földön, és a Need for Speed kapcsán ez a legfontosabb dicséret.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr615858618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása