Movie Tank

Depressziós Halálos fegyver nihilizmussal körítve, avagy ilyen volt A törvény nevében első három része

2014. január 29. - Sparrow

Rendkívül ritka jelenség az, hogy olyan színészek, akiket leginkább a mozikból ismerünk, és akiknek a nagy vásznas munkáknak köszönhetően elég jól is megy a szekerük, mind anyagilag, mind pedig a népszerűség terén, elvállalják egy újonnan indult tévésorozat főszerepét. Azonban az HBO vadiúj projektjének kedvéért Matthew McConaughey, és Woody Harrelson is hajlandó volt bevállalni, hogy kivétel legyen, ami erősíti a szabályt. És jól tették, ugyanis az első három epizód alapján minden esély megvan rá, hogy A törvény nevében című krimiszéria kultikus státuszba emelkedjen. Legalábbis ha ilyen minőségben halad tovább.

true-detective-harrelson-mcconaughey-610x348.jpg

Rust Cohle ( Matthew McConaughey ) önpusztító életet él, szarik a világra, értelmetlennek tartja az emberi létezést, és öntudatra ébredésünket az evolúció legnagyobb hibájának tartja. Heti négy éjszakát melózik, szabadidejében pedig annyi alkoholt dönt le a torkán, amennyi csak belefér. Martin Hart ( Woody Harrelson ) megkopaszodott az évek alatt, de láthatólag továbbra is az a kiegyensúlyozott, precíz, és dolgos ember, aki fiatalon volt. A két úriembert tisztázatlan okokra hivatkozva külön-külön meghallgatásra hívják. Kiderül, hogy gy közel húszéves nyomozásról van szó, amit Rust és Marty nyomozópartnerekként bonyolítottak le még 1995-ben.

Piszkosul el lett találva az elbeszélésmód, ugyanis már alapjában véve csak az megteremti a kezdeti izgalmas hangulatot, hogy a szobában ülő, a különösen hallgatag nyomozóknak beszámoló főhősök már tisztában vannak a kronológiailag rég elmúlt főszál minden egyes részletével, de mi ezeket csak szépen fokozatosan ismerjük meg, ahogy a mesélés folyamata halad előre. Az első epizód végén azonban még egyet csavarnak az alkotók az atmoszférán, ugyanis kiderül, hogy a meghallgatást azért rendelték el, mert ismét elkövettek egy hasonló, sátánista jellegű gyilkosságot, olyat, mint amilyenen Rusték is dolgoztak akkor régen.

Na de ezután természetesen vissza is vesznek a készítők, és a két főhős meséje nyomán szép lassan elkezdik építgetni annak a bizonyos 1995-ös nyomozásnak a részleteit. Egy picit talán lassan halad a nyomozás, de ezt alig érezzük, hiszen közben Marty és Rust magánélete is górcső alá kerül, és még nem tudjuk, hogyan, de érezzük, hogy ezeknek a jeleneteknek is komoly jelentősége lesz még a későbbiekben.

A két központi karakter zsarusablonokból táplálkozik, de idővel a készítők elkezdik árnyalni a figurákat. Így míg a kezdeti alapfelállás kb. olyan, mint a Halálos fegyverben, hamar jóval bonyolultabbá válik a helyzet. A gondos családapaként tetszelgő Martyról kiderül, hogy gátlástalanul csalja az asszonyt, ráadásul az is, hogy otthonában mindennaposak a veszekedések. Rust pedig fokozatosan osztja meg társával nihilista világnézetét, az értelmetlenség szimfóniája szól a szájából szinte mindig, amikor nagy ritkán megszólal. És kettejük kapcsolata sem lesz jobb az idő múlásával, nem válnak barátokká. Ez valószínűleg a későbbiekben is így marad, hiszen, mint kiderül, néhány évvel a '95-ös ügy után csúnyán összevesztek, és azóta nem is beszéltek.

trued.jpg

Matthew McConaughey minden jel szerint szeretne egy tévésorozatos glóbuszt is a mozifilmes mellé, ugyanis hihetetlenül mély beleéléssel kelti életre Rust figuráját. A depressziós, inszomniában szenvedő, alkoholista, ám mégis zseniális nyomozó karaktere elképesztő hitelességgel jön át a színész pazar játékán keresztül. Woody Harrelson is rendkívüli módon ráérzett a figurára, az ő esetében leginkább a kiemelkedő arcjátékot kell megemlíteni. Michelle Monaghan alakítja Marty feleségét. Hogy ezt ki találta ki, azt nem tudom, de hogy Harrelsonnal nagyon nem illenek össze, az biztos. Ettől függetlenül a színésznő remekül alakít, ahogy azt már megszokhattuk tőle.

És akkor ott van a főszál atmoszférája, ami valószínűleg a széria védjegye lesz idővel, hogyha eddig még nem vált volna azzá. A szürke, depressziós, szomorúságba, keserűségbe, halálba, és félelembe temetkező hangulat gondoskodik arról, hogy amíg A törvény nevébent nézed, teljes mértékben a rabjává válj, és ne is gondolj másra, csak Rust és Marty nyomozására.

És ha már nyomozás. Valahogy így kell kinéznie egy tökéletes krimitörténetnek. Annyi a részlet, hogy még ha meg is próbálsz rendet tenni köztük, nem fog menni. Nem fog menni, előreláthatólag addig, amíg maguk a sorozat készítői a helyére nem tesznek mindent. És ilyenkor jó a krimi, ilyenkor lehet igazán elveszni benne. Amikor semmit nem értesz a részletek tengerében, ugyanakkor mindenről van véleményed és könyörögsz magadnak, hogy nehogy véletlenül kitaláld előre a nagy fordulatokat. Persze, hogyha igazán ügyes a cselekményvezetés, akkor akárhogy igyekszel, nem fogsz semmi másra rájönni, csak arra, amire az alkotók szándékosan rávezetnek. Akik nézik a The Killing című sorozatot, vagy olvasnak Jo Nesbot, tudják, miről beszélek.

Mindennek a tetejébe még a zenei aláfestések is faszák, és a főcím is hangulatos. Remélem, hogy legalább ilyen színvonalon fog folytatódni A törvény nevében, mert igény az biztosan van rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr925786928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.01.29. 17:16:05

ami nagyon tetszik, hogy letelt 3 rész, de fogalmunk sincs továbbra se, hogy MM mit csinál ma mi a munkája, hogy Woody miért ment nyugdíjba, meg mikor és miért.
süti beállítások módosítása