2012, mint minden kategóriában, úgy vígjátékfronton is nem egy maradandó filmélményt nyújtott. Volt itt A diktátor, Ted, és újraegyesült Amerikai pite is. Idén azonban sokáig vegetált a szezon a komédiákat illetően. Tegnap azonban olvashattatok 2013 humoros felfogású világvége-mozgóképeiről, ma pedig itt van Paul Feig, a Koszorúslányok rendezőjének legújabb alkotása, a Sandra Bullock, és Melissa McCarthy nevével fémjelzett Női szervek. Végre van okunk idén is nevetni.
Ashburn ( Sandra Bullock ) profi, szorgalmas FBI-ügynök, akinek a munkáján kívül nincs is semmije. Éppen az előléptetésért hajt, amikor főnöke Bostonba küldi egy ottani, ismeretlen személyazonosságú drogbáró ügyében. Azonban hamarosan hozzácsapódik a helyi rendőrség fekete báránya, Mullins ( Melissa McCarthy ), aki agresszív módszerei, mocskos szája, és rendetlen életmódja miatt hamar összetűzésbe keveredik a precíz szövetségi ügynökkel. Ám ahhoz, hogy az ügyet sikeresen zárják, meg kell tanulniuk együtt dolgozni.
Jól sikerült kis film ez, azt kell, hogy mondjam. A forgatókönyv meglepő módon egy nő, Katie Dippold munkáját dicséri. Meglepő, mert a Női szervek tényleg eléggé mocskos szájú, és durva film. Ne értsetek félre, nem akarok én senkit diszkriminálni, egyszerűen csak meglepődtem, hogy egy hölgy áll a sztori hátterében. Sőt, még örülök is, ugyanis még több ilyen tökös, és vagány csaj kéne az írók sorába, és máris több ütős vígjátékot kapnánk évi egy-két darabnál. A lényeg az, hogy Dippold fasza munkát végzett, elsősorban a szövegkönyv területén parádézik, ugyanis a főhősnők által durrogtatott dumák egyszerűen pusztítóak, a Ted óta nem röhögtem magam ennyire ronccsá. Óriási beszólások, kontrollálatlan káromkodások, és pörgős viták váltják egymást, irgalmatlan tempóban adagolva a rekeszizmot alaposan megdolgoztató humorbombákat. A történet többi része igazából a megszokott klisékből épül fel, de ez annyira nem baj, nem egy laza komédiától fogjuk a mozi új korszakát várni. Van itt is rendőrbecsület, meg barátság, meg rejtélyes fő gonosz, akire a legkevésbé számítanánk. Bár meg kell említeni, hogy a főszereplők közti kapcsolat alakulását ügyesen viszi végig a sztori, és szinte soha nem csap át nyáladzásba, sikerül megtartania az egyensúlyt.
A két központi karakter remekül van megírva. Egyszerű figurák, ám a vártnál eredetibbek, ráadásul, persze csak vicces módon, de mindkettejük élettörténetébe bele van szőve pont annyi dráma, amitől személyiségeik még érdekesebbek lesznek. Nyilvánvaló, hogy Melissa McCarthy lopja a showt, aki nemes egyszerűséggel fergeteges Mullins szerepében, de azért Bullocknak sincs oka szégyenkeznie. Igazság szerint remekül működik együtt a két színésznő a filmben, mindig öröm ilyen párost látni, különösen értékelendő, hogy végre van egy emlékezetes női zsarupárunk is.
Feig összességében ügyesen rendezte meg a Női szerveket, nagyon tetszett, hogy némi, persze morbid módon ábrázolt extrém tölteléktől sem riadt vissza. Formabontó, hogy a legtöbb komédiával ellentétben itt nem a pisztolyt elsütő személyt látjuk, hanem a fejét vesztő áldozatot, de a balul sikerült gégemetszés is szórakoztatóan gusztustalan. Való igaz, hogy a direktor időnként hagyja leülni a filmet, bizonyos jeleneteket túlságosan is bő lére enged, például a kocsmás búfeledést simán lehetett volna harmadára vágni. Maga az egész produkció is túlságosan hosszú, fölösleges volt a csaknem kétórás játékidő. A helyzetet azért menti, hogy a betétdalválasztások jól működnek, és hogy a főszereplőnők láthatóan nagyon élvezték a közös munkát, így még a funkciótlan jelenetek is szórakoztatóbbak valamivel.
A Női szervek igazán szórakoztató vígjáték, amit sokszor újra lehet nézni, mert maradandó poénokkal szolgál. A két főszereplő fantasztikus alakítást nyújt, és a forgatókönyvíró hölgy is alaposan kitesz magáért. Nem megváltó alkotás, de veszettül vicces. 7,5/10.
