Ezúttal a tavalyi év utolsó animációs filmjéről alkotott szösszenetem következik.

Táncoló talpak 2

George Miller, a Mad Max filmek rendezője, aki elindította Mel Gibsont a sztárráválás útján, az utóbbi öt évben kizárólag a táncoló pingvinekre fókuszált. Az első részt lassan újra kéne nézni, ugyanis nem igazán emlékszem már rá, lehet, hogy nem is láttam teljes egészében még. A második rész viszont tökéletes kikapcsolódás volt egy szilveszter délutáni, családi mozizás tárgyának. 

Topi, aki az első részben is főhősként funkcionált, már boldog családapa, szintén különc fiát neveli a sarkon. Ám váratlanul egy hirtelen meginduló jéghegy csapdába ejti a császárpingvin populációt. Topi és néhány kisebb pingvin épp másfele járnak, így ők nem jutnak társaik sorsára, viszont az ő feladatuk segítséget találni. Mindeközben Will és Bill, a két Krill, egy rendkívül aranyos mellékszálon csúcsragadozói babérokra törnek.

A történet kétségtelenül nagyon jó, és több nem is kell egy kellemes családi filmbe. A kivitelezés igazán szórakoztató. Személyes kedvencem a Krillek kalandja. Mindkét figura nagyon szimpatikus és vicces. A többi karakter is jól van megírva, látszik, hogy az alkotók elég energiát fordítottak a figurákra, így nem csak a nagyon kicsi gyerekek tudják élvezni a filmet. Több vicces mellékszereplőt is becsempésztek a történetbe, mint például a hősszerelmes Ramont, vagy a Hatalmas Svent. A cselekményvezetés normál tempóban halad, igaz, néha egy kicsit belassul, de ez hanyagolható negatívum. Az animáció hibátlan, a színek szépek. A szereplők kivitelezése aranyosra sikerült. Az eredeti szinkronhangok között számos nagy név van, épp ezért egyszer majd megnézem angolul is a Táncoló talpak 2 - t, amit bátran ajánlok mindenkinek, hiszen tökéletes kikapcsolódás.